Remélem vannak kis éjjeli bagoly olvasóim... :)
El sem hiszem, hogy ma lesz az első koncert..
Az elmúlt két napban nem sok minden történt. Tegnap
megálltunk Cortlandben, hogy elpróbáljuk a dalaimat. Végül úgy döntöttem, hogy
a Gonna Get Caught helyett a Don’t Forgetet adom elő, aminek Nick annyira nem
örül, hisz Joe írta a dalt Nekem. Mikor elolvasta a dalszöveget, eléggé
kiakadt. De megnyugtattam, hogy nincs jelentősége az egésznek, hisz ez csak egy
dal. Nincs valóságalapja annak, amiről szól.
Szóval.. a tegnapi próba fantasztikus volt! Ryan-ék
pillanatok alatt megtanulták az összeset, és 3 órán keresztül tökéletesítettük
őket, valamint kitaláltunk valamit a Don’t Forget-hez is.
Amint végeztünk, már indultunk is tovább. A buszokon végül
úgy rendezkedtünk, hogy az egyiken voltam én Nickkel, Kevinnel, Danielle-el,
Joe-val és Chelsea-val, a másik buszon pedig a többiek utaztak.
És most.. Itt vagyunk Torontóban!
A cuccaink már a hotelben vannak (ugyan azokkal kerültem egy
lakosztályba, akikkel egy buszon utazom… Milyen meglepő, nem?), már megnéztük a
színpadot, és most jön a hangpróba, amiért nagyon izgulok, hiszen a VIP jeggyel
rendelkező rajongók már itt lesznek.
- Na, mehetünk? – kérdezi Nick, amikor már a színpadra
vezető lépcső előtt állunk.
- Mehetünk..–bólintok bizonytalanul, mire hirtelen hozzám
lép, és megcsókol.
- Ne stresszelj, minden oké. Kimegyünk, eléneklünk egy-két
dalt, lejövünk.
- Oké. – mosolygok rá, majd végül kézen fogva, egy-egy
gitárral felsétálunk a színpadra, mire az odalent álló, nagyjából 100 ember
sikítani kezd.
Mindketten odalépünk a saját mikrofonunkhoz, és míg Nick
elkezd beszélni, én beállítom a magasságot, mert kicsit magasan van a mikrofon.
- Nos, ugye mindannyian ismeritek a barátnőmet, Demi-t? –
mutat rám, és kimondja a „nevemet”, mire mindenki üvölteni és tapsolni kezd, én
pedig csak vigyorgok. – Ő lesz az elő zenekar
turnén, úgyhogy elpróbálunk pár számot. Benne vagytok?
Mindenfelől „Igen!”kiáltások hangzanak, mire elnevetem
magam. Ez annyira durva.. Fellépek!
Nickkel hangolni kezdjük a gitárjainkat, majd Ő kérdőn rám
pillant.
- Stop The World?
- Igen, Stop The World. – bólintok, mire megint mindenki
üvölt, mi pedig játszani kezdünk.
Amikor énekelni kezdek, valamennyire elcsendesednek, de még
mindig van, aki bekiabál párszor.
Már a dal vége felé járunk, mikor Nick belebeszél a dalba.
- Jó lesz ez, ne hagyd abba!
Ránézek egy amolyan „Már hogy hagynám? A dal közepén
vagyok!” nézéssel, mire elmosolyodik, de énekel tovább.
- Szerintem nem kell aggódnunk. Remek voltál. – kacsint rám,
mikor végzünk a dallal.
- Köszi. – nevetek.
- Mit szeretnél még elpróbálni? – kérdezi kíváncsian.
- A Don’t Forget-et nem ártana.. – húzom el a számat, mire
bólint.
- Kezdheted.
Erre énekelni kezdek, és közben játszom a gitáron azt a
részt, ami nekem lett beosztva.
Feltűnik, hogy valaki feljön a színpadra, mire odapillantok.
Joe.
Felül az egyik hangosító tetejére, és csak figyeli, ahogy
énekelek. Egy pillanatra rámosolygok, amit viszonoz is, majd visszafordulok a
rajongók felé.
Legnagyobb meglepetésemre az utolsó előtti versszaknál páran
bekapcsolódnak az éneklésbe a fanok közül. Olyannyira váratlanul ér, hogy
abbahagyom az éneklést, de ők folytatják, és eléneklik azt a részt. Az utolsó
versszakba ismét beszállok, és befejezem a dalt, mire mindenki tapsolni kezd,
beleértve Joe-t és Nicket is, valamint a zenekar többi tagját.
- Köszönöm szépen. – nevetek zavartan, de csak nem akarják
abbahagyni. – Köszönöm!
Ezzel leteszem a gitáromat az egyik tartóra, és felülök Joe
mellé.
- Hát, talán felkerült YouTube-ra. – mosolyodik el
titokzatosan.
- Nemááár! – lökök egyet a vállán. – Szörnyen néztem ki!
- Jól néztél ki. Fejezd be. – ugrik le, és nyújtja a kezét,
hogy lesegítsen, de nem fogadom el. Le tudok menni magamtól is.
Amikor már a földön állok, mellette, lemegyünk a színpadról.
- Nagyon jó voltál! – jön oda hozzám Kevin és Dani.
Kev egy pacsival jutalmaz, Danielle pedig jól megölelget.
- Köszi. – vigyorgok.
- Oké. Katie..vagyis Demi. Remek voltál. – lép oda Id. Kevin
is hozzánk. – A koncert 5 óra múlva kezdődik. Szóval most eszünk, aztán utána
el kell kezdenünk készülődni. Rendben?
- Mit eszünk? – kérdezi Joe, miközben a hasára szorítja a
kezét.
- Pizzát rendeltünk, perceken belül megérkezhet. – válaszol
az apja, majd elmegy valamerre.
- Hé, apa! Ugye rendeltetek kukoricásat nekem? – rohan utána
Joe, mire nevetni kezdek.
- Kincsem, ne stresszelj. Csodás leszel. – fogja meg Nick
mind a két vállamat, és mélyen a szemembe.
- Rendben. Nem stresszelek. – bólintok, mire elmosolyodik,
és megölel.
- Nagyon szeretlek.. – suttogja a fülembe.
- Tudom. – szorítom magamhoz még jobban. – És én is téged.
- Én is tudom.
- Akkor jó. – nevetem el magam, mire Ő is ugyan ezt teszi,
és elenged.
- Gyertek, kaja van! – áll meg mellettünk Joe.
- Ah, végre. – könnyebbül meg Nick, és megfogja a kezem,
majd elindulunk az öltözők felé.
A középső Jonas fiú bevezet minket az egyik ajtón, ahol már
mindenki ott ül, és eszik.
- Bohi, hog nem ártunk eg titeke.. – mondja Garbo, mire
röhögni kezdek, de úgy, hogy nem bírom abba hagyni. Tisztában vagyok vele, hogy
ha én nevetek, akkor mindenki más is, hiszen ahogy én csinálom, az nevetséges.
Joe és Nick először furán néznek rám, majd ők is nevetni
kezdenek, és szép lassan mindenki bekapcsolódik, Greget (Garbo) kiéve, aki nem
érti, mi olyan vicces.
- Most mi olyan poénos? – kérdezi felháborodottan, mire Joe
rám mutat, és közben neki dől a falnak, mert már nem bírja magát tartani.
- Te nem.. Te nem hallod, hogy hogy nevet?! – kérdezi Kevin,
miközben már fulladozik.
Erre Garbo rám néz, ami még jobban megnevettet.
- Te jóó ég. – esik ki a kezéből a pizza, és Ő is röhögni
kezd.
Jack leesik a székről, mire én már nem bírom tovább, és leülök
a földre, máskülönben összeesnék nevetés közben.
Még Jonas Papa és Denise is a szemüket törölgetik.
- Te jó ég… - ül le Joe. – Ez kész.
- Az biztos. – bólint Kevin.
- Na jó, együnk, én éhes vagyok. – válaszolok mosolyogva,
majd veszek egyet a kukoricás-sonkás pizzából.
- Hé, az az én pizzám! – mutat rám Joe azonnal, mire felé
fordulok.
- És nem adsz nekem belőle…? – kérdezem szomorúan.
- Dehogynem.
- Köszi. – vigyorgok rá, és leülök Nick mellé.
- Kérsz ebből is egy kicsit? – nyújtja felém a pizzáját,
mire elmosolyodom, és beleharapok a Hawaii-i pizzába.
- Fúj! – kiabálja Frankie, mire Denise nevetve meglök a
kisfiú fejét.
- Igaza van. Menjetek szobára. – mondja Joe is, teljesen
komolyan.
- Miért? – csodálkozik Nick. – Ott a barátnőd, miért nem
vagy vele?
- Különben is: hol van egyáltalán? – néz körbe Danielle.
- Elment shoppingolni. – néz a plafonra Joe.
- Fiam, ha ennyire idegesít az a lány, miért vagytok egy
pár? – kérdezi Jonas Papa.
- Mert… Vannak dolgok benne, amiket imádok. – nyögi Joe. –
De erről nem akarok beszélni.
Ezzel lopva egy pillantást vet rám, mire sóhajtva lehajtom a
fejem.
- Na de siessünk. – szólal meg hirtelen John, mire a többiek
helyeselni kezdenek.
A lehető leggyorsabban esszük meg a pizzákat az utolsó kis
morzsáig.
- Na, akkor fiúk, indulás. – pattan fel Id. Kevin.
- Ezek után várod azt, hogy pattogjunk? – kérdezi hitetlenül
Joe. – Tele vagyok. Még a gatyám is szorít.
Ezzel fetrengeni kezd a kanapén, és próbálja kigombolni a
nadrágját.
- Joe! – szólok rá, mire széttárt karokkal rám néz.
- Mi van? Kipukkadok!
- Dehogyis!
- Joe, tényleg hagyd abba. – mondja Nick is.
- Bahh. – szólal meg erre a fiú, majd feláll.
- Oké, irány a színpad. – mondja Garbo, és tolni kezdi a
srácot, aki erre ölelgetni kezdi.
- Ennek megártott a pizza. – néz ránk segélykérőn a
basszusgitáros, mire nevetni kezdünk.
- Igen, ez valószínű. – bólint Nick, majd végül mi is
felállunk, és a színpad felé igyekszünk.
- Szóval.. Mi a program? – kérdezem a fiúkat.
- Baseball. – nyom a fejemre egy baseball sapkát Kev.
- Mi? – nézek körbe. – Neeem, nekem ez nem megy.
- Dehogynem. – puszil meg Nick.
- Nem, még mindig nem. – rázom a fejem, mire elém áll, és
megcsókol.
- Jó, talán mégis. – pirulok el.
- Szerintem is. – bólint Nick, majd nevetve megölel.
- Oké. Kezdhetjük? – kérdezi Joe, a vállán a baseball
ütővel. – Csak ütni kell, Katie. Futni nem.
- Kössz… - mondom.
- Aha, mehet! – lelkesedik be teljesen Kevin.
Ezzel játszani kezdünk, és bár valóban nem vagyok a játék
szakértője, élvezem, amit csinálunk. Úgy elrepül az idő, hogy már ott tartunk,
hogy másfél óra van hátra a koncertig.
- Oké, ez az utolsó ütés! – kiáltja Nick, majd párszor a
földhöz veri az ütőjét, és Joe-ra néz. – Mehet!
Joe eldobja felé a labdát, Ő pedig elüti… pont rossz helyre,
ugyanis reccsen valami, majd a színpadón villódzni kezdenek a fények.
- Ezt nem hiszem el! – neveti el magát Nick, Joe pedig már fetreng.
- Ennyire nem lehetsz béna!
- Nick, bakker! – mondja Kev idegesen. – Ezt most vajon
mennyi idő lesz kijavítani?
- Nem nagy a gáz! – kiált oda nekünk az egyik ember, mire a
három Jonas srác megkönnyebbülten bólint.
- Hé, srácok. Ezt figyeljétek! – szólal meg valaki hirtelen
a színpad előtt, mire mind oda nézünk.
- Na neee! – ámul el Joe. – Ez nagyon baró!
- Ez.. Ezek mik? – kérdezem kíváncsian.
A főszervező egy kicsi, ágyúszerű valamit tart a kezében.
- Ez a legkirályabb dolog az egész világon! – kiáltja Kevin
miközben a kezébe veszi az egyiket. – Persze csak a tüzes gitárom után, amit
egyenesen IMÁDOK!
- Jó nehéz, bakker. – támasztja a mellkasához Joe, és Nick
is megfogja az utolsót.
- Várjatok.. Én aggódom Nick miatt. Talán le kéne szögezni a
cipőjét.. Még a végén eldől. – mondja a szervező, mire mindenki nevetni kezd,
Nick pedig egy hitetlen mosollyal az arcán rázza a fejét.
- Semmi baj, Kicsim. ne vedd magadra. – ölelem meg, mire
elmosolyodik.
- Nem fogom. – puszil bele a hajamba, mire elengedem.
- Jólvan. – jelenik meg a semmiből Jonas Papa. – Nyomás öltözni!
Katie-nek egy óra múlva színpadon kell állnia. És mindjárt engedik be a
rajongókat! Minden a helyén van?
- Igen! – ön a válasz valahonnan, de nekem csak az a mondat
jár a fejemben, ami rám vonatkozik.
- Te jó Isten! – sikkantom, mikor eljut a tudatomig, hogy
mit is mondott, és azonnal elfutok az
öltözőm felé.
- Ahogy beérek, egy csapat nő vár rám.
- Csakhogy itt vagy! – mondják szinte egyszerre, és máris
egy székben találom magam.
- Önök kik? – kérdezem értetlenül.
Mint ahogy az kiderül, itt van a sminkesem, a fodrászom, a
stylistom. És ennyi.
- Aha… - bólintok lassan.
- Kevesebb duma, több munka. – szólal meg az egyik nő
határozottan, mire elkerekedik a szemem, és meg sem merek szólalni.
Türelmesen nézem végig a tükörből, ahogy csodát tesznek
velem.
Fél óráig bajlódnak a sminkemmel, fél óráig a hajammal, és
ekkor benyit Denise.
- Szívem, hogy állsz? – kérdezi, és végigmér. – Ó, remek.
- Ez egy jó remek, vagy egy rossz remek? – kérdezem, félve a
választól.
- Jó remek! Azért jöttem, hogy beénekeljünk.
- Okéé..
- Szóval.. Kezdjük egy skálázással, és közben öltözz fel.
Miközben énekelgetek, a stylist rám adja a ruháimat, és én
végigmérem magam a tükörben.
A Jonas Mama felé fordulok, a büszkén mér végig, és bólint.
- Gyönyörű vagy. De folytassuk. Alig 10 perc van hátra. –
néz az órájára, ami fél 8-at mutat.
- Igenis, Anyu! – mondom, és folytatom a beéneklést. Közben
érzem, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Nagyjából tízszer annyian lesznek most,
mint a hangpróbán.
- Kicsim, hogy vagy? – nyit be Nick.
- Nagyon izguloook. – mondom, mire odajön, és megölel.
- Hé, ez normális. – simogatja a hajamat.
- Te jó ég srácok, mindjárt koncert! ÚRISTEN! ÚRISTEN!
ÚRISTEEEN! – jön be Kevin, vagy hatszor körbefut a szobában, majd kimegy.
- Ennek meg mi baja? – kérdezem furcsán.
- Izgul. – bólint Nick, mire felnevetek. – Látod? Ez
normális.
- Igen, de mégis!
- Higgy nekem. Hogyha izgulsz, akkor remek lesz a koncert. –
szorít magához. – Oké?
- Oké. – fúrom a vállába a fejemet.
- Hé, Demi. – jelenik meg Joe, mire rá nézek.
- Ööö… Még hívhatsz Katie-nek. – bólintok.
- Jól van na. – ránt magához, és megölel, amit viszonzok is.
– Izgulsz már?
- Aha, nagyon. – húzom el a számat.
- Ne aggódj. Mi is. Ez természetes. – mondja, és érzem, hogy
neki is gyorsan ver a szíve.
- Igen, érzem, hogy te is izgatott vagy. – hunyom le a
szemem.
- Hidd el… Az nem azért van, amit érzel. – suttogja úgy,
hogy csak én halljam, majd megsimogatja a karomat, elenged, és kimegy az
öltözőből.
- Katie! Nick! Kezdünk! – rohan be Id. Kevin, és látom, hogy
a homlokáról már folyik a víz.
- Megyünk, apa! – ragad kézen Nick, és már megyünk is az
apja után.
Nickkel beállunk melléjük (én a barátom és Joe közé
kerülök), és Jonas Papa ekkor jó hangosan megszólal.
- Szóval.. Kezdjük a turné első imáját! Istenem, kérlek, adj
nekünk megfelelő énekhangokat, tánclépéseket, tehetséget! Add, hogy örömet
okozhassunk az itt lévő 50.000 embernek! Ámen!
- Ámen! – mondjuk egyszerre.
- Egy, Két, Há’… SHOWTIME! – fejezi be Id. Kevin, mire
mindenki elkezd befelé menni, feltett kezekkel, és úgy játszanak az ujjaikkal,
mintha gitároznának.
- Gyere te is! – ránt be Joe, mire elkezdem utánozni őket.
- Oké.. Akkor Katie és Nick színpadra!
- Igenis! – kapom a kezembe a gitáromat, és a lépcsőhöz
lépek.
- Készen állsz? – fordul felém Nick.
- Igen.. azt hiszem! – nézek rá kétségbe esetten, mire még
egyszer, utoljára megcsókol, majd összefűzi az ujjainkat, és elindulunk
felfelé.
Ahogy í színpadra érünk, ránk irányítanak két reflektort,
amitől görcsbe rándul a gyomrom.
- Sziasztok! – szólal meg Nick, mikor a mikrofonjaink elé
érünk, mire mindenki felőrjöng. – Ismeritek a barátnőmet, Demi-t?
Ezzel rám mutat, mire integetni kezdek.
- Nos, elénekel velem pár dalt. Mindenki benne van? –
kérdezi, mire ujjongani kezdenek.
Erre Nick rám néz, és bólint egy aprót, mire játszani kezdem
a Stop The World-öt.
Ezek után folytatjuk a Catch Me-vel, majd végül a Don’t
Forget következik.
- Ez a dal… - szólalok meg, bár még én is alig hallom magam.
– Nagyon fontos számomra. Ugyanis nem én írtam, viszont imádom. És amit még
mondani szeretnék még valamit.. Köszönök nektek mindent! Nagyon hálás vagyok a
szeretetetekért! Nagyon szépen köszönöm!
Ezzel énekelni kezdem a dalt, mire a rajongók mintha kicsit
elhallgatnának. Végigénekelem a dalt, attól félve, hogy valami rosszat mondtam,
de mikor a végére érek, megnyugodok.
Ugyanis ahogy a dal véget ér, őrjöngeni kezdenek.
- Köszönöm szépen! És most következzen az, amiért valójában
jöttetek! Szórakozzatok jól! Jó éjszakát, sziasztok! – kiabálom, majd dobok
feléjük pár puszit, és elindulok lefelé a színpadról.
Amikor leérek, Nickkel a nyomomban, egyből Joe karjaiban
landolok.
- Csodás voltál.
- Köszönöm, de menj. Ti jöttök. – ütögetem meg a hátát
kedvesen, mire elenged, rám mosolyog, és úgy látom, mintha közelítene felém. Na
ne!
- Joe… - suttogom, mire észbe kap.
- Még találkozunk fent! – kacsint rám, majd lemegy a színpad
alá, ahonnan fel fogják őket tolni.
- Szeretlek, Kincsem. Csodás voltál! – mondja Nick őszintén
a szemembe, majd gyors csókot nyom a számra, és a tesói mellé rohan. Már mennek
is fel a színpadra, és felcsendülnek a That’s Just The Way We Roll első
hangjai.
Találok egy olyan helyet a színpad mellett, ahonnan
kényelmesen végignézhetem a koncertet, így leülök, és csak nézem, ahogy a fiúk
maximális teljesítményt nyújtva pörögnek. Elképesztő, amit csinálnak!
Elmélyülök az egész előadásban, mikor egyszer csak Id. Kevin jelenik meg
mellettem.
- Katie, tiéd a következő dal!
- Huh, oké! – pattanok fel hirtelen.
- Megleszel? – kérdezi kedvesen.
- Igen, azt hiszem. – bólintok. – Honnan megyek fel?
- Onnan, ahonnan a fiúk indultak. – mutat a színpad alatti „liftre”.
- Oké…
- Menj! Mindjárt kezdődik! – siettet, mire odarohanok, és
leguggolok.
- És most.. Köszöntsétek nagy tapssal a barátunkat… DEMI
FERRERÁT! – konferál fel Joe, mire az
alattam lévő színpadrész emelkedni kezd, szóval felállok, és amint felérek,
mosolyogva körbenézek.
Rengetegen vannak!
Eközben elindul a This Is Me, szóval énekelni kezdek, és
eközben ide-oda sétálgatok a színpadon.
Joe sokszor áll meg mellettem, és próbálja magára vonni a
figyelmem, de még nem akarok rá figyelni. Még.
Majd végül elérkezünk az Ő részéhez, így végre rá nézek.
Látom rajta, hogy csak engem figyel, és valamiért úgy érzem,
Nekem énekel. Mosolyogva nézek rá, és közben tapsolom a ritmust, majd mikor már
együtt énekelünk, elindulunk előre a színpadon.
Egyszerűen csodás, ami történik!
Amikor a lehető legelőrébb vagyunk, Joe-val egymás felé
fordulunk, és egymásra mosolyogva fejezzük be a dalt.
- Hölgyeim és Uraim.. Demi Ferrera! – beszél a mikrofonba,
én pedig integetek a közönség felé, majd végül lesietek a színpadról.
- Húú!! – kiabálok vidáman, mikor leérek. Danielle hozzám
siet, és megölel.
- Csodás hangod van, Csajszi! – kiabálja, mert a
hangzavartól máshogy nem hallanám.
- Köszönöm! – ugrálok örömömben.
- Gyere, beszélgessünk! – mutogat az öltözők felé, mire
bólintok, és a lány kezét szorongatva elrohanok a saját fülkémbe.
- Katie, ez elképesztő volt! Joe-val csak egymásra
figyeltetek! – ujjong, már halkabban.
- Igen? Nagyon úgy tűnt? – kérdezem aggódva. – Csak mert
direkt próbáltam nem rá figyelni.
- Még mindig nem hiszed el, hogy számodra Ő a tökéletes? –
érdeklődik mosolyogva.
- Nem.. Én szeretem Nicket!
- De Katie! Nézd, akkor kifejtem. – mondja, és tényleg
elkezdi magyarázni a dolgokat.
Olyannyira belemerülünk, hogy arra eszmélünk fel, hogy a
fiúk berontanak az öltözőbe!
- Te jóságos Atya Ég! – üvölti Joe vidáman. – Ennél jobb
élményem még sohasem volt!
- Ez csodás volt! – kiáltja Kevin, és közben Danielle-hez
lép, és megcsókolja.
- Oké, ezt meg kell ünnepelnünk! – ölel át Nick.
- MENJÜNK EL BULIZNI! – bokszol a levegőbe Joe.
- Ez jó ötlet! – mutatok rá.
- Nem is tudom.. – gondolkozik el Nick.
- Naa, légyszi! – nézek rá nagy szemekkel.
- Na jó, menjünk. – mosolyog rám!
- És a szüleitek? – kérdezi Dani csodálkozva.
- Nem kell ám mindenről tudniuk! – kacsint Joe, és rohanni
kezd.
- Hát.. Akkor menjünk! – kiáltom, és követem a fiút, Nicket
magammal rántva.
- Hóó, katie, lassíts! – nevet, miközben próbálja tartani a
tempómat.
Nagyjából negyed órán keresztül rohangálunk így, míg végre
Joe megáll.
- Nézzétek, ez jónak tűnik. – mutat a bár felé, ami előtt
megállt.
Odabent dübörög a zene, és villognak a fények.
- Nekem jó lesz. – vigyorgok izgatottan, és a barátomra
nézek.
- Menjünk. Kev, megvagytok? – néz hátra Nick, de sehol senki.
- Valahol elhagyhattuk őket. – nézelődök, hátha meglátom
őket valahol.
- Menni kéne, hogy ne ismerjenek fel minket. – sürget minket
Joe.
- Joseph, elhagytuk a bátyánkat, nem érdekel?! – kérdezi Nick
idegesen.
- Hé ember, gondolkodj már! Biztos megálltak Dani-vel a parkban
romantikázni! – teszi az öccse vállára a kezét Joe. – Nincs baj!
- Gondolod? – érdeklődik Nick bizonytalanul.
- Biztos vagyok benne. Na gyertek.
Ezzel belép a szórakozóhelyre, mi pedig követjük Őt.
Odabent rengeteg ember táncol, és a bár legtávolabbi pontján
egy DJ pultot fedezek fel.
- Nekem nem nagyon kéne innom.. – tétovázik Nick.
- Ugyan már, öcsi! Ünnepelünk! Egy kicsi sosem árt meg, oké?
– nyugtatja a bátyja, mire én is bólintok. – Na, hozok valamit.
Ezzel eltűnik a táncoló emberek között, én pedig kérdőn
Nickre nézek.
- Tudod, hogy nem tudok táncolni. – mondja viccesen, de nem
néz rám.
- Ajj, ne már! Bulizzunk! – rángatom meg a kabátjánál fogva
óvatosan.
- Nee, Katie.. – húzza el a száját.
- Na, itt is vagyok. Egy neke.. – ad a kezembe egy sört,
majd Nickhez fordul. – Egy neked, és egy nekem.
- Menjünk ki a szélére. – kiabálja a barátom, mivel alig
hallunk valamit a fülsiketítő zenétől.
- Oké. – bólintok, és elkezdem tolni Joe-ta a fal felé.
- Hé, lassíts le. – mosolyog rám lazán.
- Csak kijöttem a tömegből, nyugi. – ütögetem meg a vállát.
- Ja.. oké. – iszik bele a sörbe, és én is így teszek.
- Apáék meg fognak minket ölni. – mondja Nick idegesen, és Ő
is belekortyol a sörébe.
- Hé, sziasztok. – jön oda hozzánk 5 lány, és végigmérik a
két fiút. – Ti vagytok a Jonas tesók, igaz.
- Ó, nagyon is. – kacsint rájuk Joe.
Beszélgetni kezdenek a fiúkkal, én pedig némán hallgatom,
amit kiabálnak. Kissé láthatatlannak érzem magam. 1 óra múlva még mindig
társalognak, néha-néha én is bekapcsolódom, és már az 5. sörünket isszuk.
- Hozok még egy kört. – mondja Joe, és megindul a pult felé,
bár kissé ingatag.
- Elkísérlek, még összeesel. – karolok belé, és elindulunk.
Ahogy odaérünk, Ő a pultra könyököl, és felém fordul, majd
egész közel húz magához. Árad belőle a piaszag.
- Gyönyörű vagy… - suttogja a számba kábán.
- Te.. Te részeg vagy…? – kérdezem döbbenten.
- Igen. De holnap izé… Holnap józan leszek.. Te pedig még
mindig gyönyörű leszel…
Ezzel közelebb hajolna hozzám, de eltolom.
- Joe, én Nicket…
- Igen? Úgy látom, Nicknek most épp más társasága van. – néz
az öccse felé, mire én is arra kapom a fejem, és.. fáj, amit látok.
Nick csókolózik az egyik lánnyal azok közül, akik korábban
odajöttek beszélgetni.
- Mi…? – kérdezem hisztérikusan, és úgy érzem, megszakad a
szívem…
Hirtelen meggondolatlanságból Joe felé fordulok, és
letámadom, de úgy, mint még soha…
Elképesztően jó rész lett! Mondjuk azért ezt nem gondoltam volna Nick-ről.:/
VálaszTörlésDe már nagyon várom a folytatást.talán most a legjobban!:D
Nagyon jó lett,csak így tovább!:)
Hat.. reszeg volt, nem tudta, mit csinal. :s
TörlésOrulok neki :))
Koazonom! ;)
Szia!
VálaszTörlésASDFGHJKL!!! Nagyon jó lett. :33
A próba és a koncert is egyaránt. :D Joe ki akarta gombolni a nadrágját. xd és hol a pizzás lány? ;)
Huuh, Nick. megütlek. :D mondjuk nem lehet egy szavam se. :$
Minél előbb várom a következőt. *-*
puszi és jó éjt. :3
Francba, lebuktam. :D
Törlésbeleakartam tenni a kepet is abbol a reszbol (bar abban be akarja gombolni, de mindegy xd)
Nick.... :)
sietek. :)) xoxo :3
<3
VálaszTörlés:))
Törlés<3 <3 <3
következővel rohanj.: DDD tudod mi a fantasztikus ?? Ez a rész *-* imádtam a gyönyörű vagy te pedig részeg részt *-*
VálaszTörlésTökéletes.Hagyja el Nicket! Joe párti vagyok.:D
siesssiesssiess :D
Rohanok. :))
TörlésOrulok, hogy tetszett ^^)
Meglatjuk, mi lesz;)
Szoval Team Joe? :D
sieteksieteksietek
<3 <3 <3
OMG!!!!!!! Nagyon nagyon nagyon nagyon jó rész lett!!!!!!!! :D Imádtam!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörléskoszonom szepen! :) <3
TörlésEddigi legjobb rész lett a mostani!! Már nagyon várom a kövi részt,szóval siess vele!:)
VálaszTörlésEgyébként én is Joe párti vagyok :D
koszonom, orulok hogy tetszett .
Törléslesz ma resz, ne aggodjatok. :)
team Joe. ;) <3
en mindket oldalon allok. :D
Team Joick. :D