2013. július 29., hétfő

First...

Remélem vannak kis éjjeli bagoly olvasóim... :)


El sem hiszem, hogy ma lesz az első koncert..
Az elmúlt két napban nem sok minden történt. Tegnap megálltunk Cortlandben, hogy elpróbáljuk a dalaimat. Végül úgy döntöttem, hogy a Gonna Get Caught helyett a Don’t Forgetet adom elő, aminek Nick annyira nem örül, hisz Joe írta a dalt Nekem. Mikor elolvasta a dalszöveget, eléggé kiakadt. De megnyugtattam, hogy nincs jelentősége az egésznek, hisz ez csak egy dal. Nincs valóságalapja annak, amiről szól.
Szóval.. a tegnapi próba fantasztikus volt! Ryan-ék pillanatok alatt megtanulták az összeset, és 3 órán keresztül tökéletesítettük őket, valamint kitaláltunk valamit a Don’t Forget-hez is.
Amint végeztünk, már indultunk is tovább. A buszokon végül úgy rendezkedtünk, hogy az egyiken voltam én Nickkel, Kevinnel, Danielle-el, Joe-val és Chelsea-val, a másik buszon pedig a többiek utaztak.
És most.. Itt vagyunk Torontóban!
A cuccaink már a hotelben vannak (ugyan azokkal kerültem egy lakosztályba, akikkel egy buszon utazom… Milyen meglepő, nem?), már megnéztük a színpadot, és most jön a hangpróba, amiért nagyon izgulok, hiszen a VIP jeggyel rendelkező rajongók már itt lesznek.
- Na, mehetünk? – kérdezi Nick, amikor már a színpadra vezető lépcső előtt állunk.
- Mehetünk..–bólintok bizonytalanul, mire hirtelen hozzám lép, és megcsókol.
- Ne stresszelj, minden oké. Kimegyünk, eléneklünk egy-két dalt, lejövünk.
- Oké. – mosolygok rá, majd végül kézen fogva, egy-egy gitárral felsétálunk a színpadra, mire az odalent álló, nagyjából 100 ember sikítani kezd.
- Sziasztok! – integet Nick mosolyogva, mire én követem a példáját.
Mindketten odalépünk a saját mikrofonunkhoz, és míg Nick elkezd beszélni, én beállítom a magasságot, mert kicsit magasan van a mikrofon. 
- Nos, ugye mindannyian ismeritek a barátnőmet, Demi-t? – mutat rám, és kimondja a „nevemet”, mire mindenki üvölteni és tapsolni kezd, én pedig csak vigyorgok. – Ő lesz az elő zenekar  turnén, úgyhogy elpróbálunk pár számot. Benne vagytok?
Mindenfelől „Igen!”kiáltások hangzanak, mire elnevetem magam. Ez annyira durva.. Fellépek!
Nickkel hangolni kezdjük a gitárjainkat, majd Ő kérdőn rám pillant.
- Stop The World?
- Igen, Stop The World. – bólintok, mire megint mindenki üvölt, mi pedig játszani kezdünk.
Amikor énekelni kezdek, valamennyire elcsendesednek, de még mindig van, aki bekiabál párszor.
Már a dal vége felé járunk, mikor Nick belebeszél a dalba.
- Jó lesz ez, ne hagyd abba!
Ránézek egy amolyan „Már hogy hagynám? A dal közepén vagyok!” nézéssel, mire elmosolyodik, de énekel tovább.
- Szerintem nem kell aggódnunk. Remek voltál. – kacsint rám, mikor végzünk a dallal.
- Köszi. – nevetek.
- Mit szeretnél még elpróbálni? – kérdezi kíváncsian.
- A Don’t Forget-et nem ártana.. – húzom el a számat, mire bólint.
- Kezdheted.
Erre énekelni kezdek, és közben játszom a gitáron azt a részt, ami nekem lett beosztva.
Feltűnik, hogy valaki feljön a színpadra, mire odapillantok.
Joe.
Felül az egyik hangosító tetejére, és csak figyeli, ahogy énekelek. Egy pillanatra rámosolygok, amit viszonoz is, majd visszafordulok a rajongók felé. 
Legnagyobb meglepetésemre az utolsó előtti versszaknál páran bekapcsolódnak az éneklésbe a fanok közül. Olyannyira váratlanul ér, hogy abbahagyom az éneklést, de ők folytatják, és eléneklik azt a részt. Az utolsó versszakba ismét beszállok, és befejezem a dalt, mire mindenki tapsolni kezd, beleértve Joe-t és Nicket is, valamint a zenekar többi tagját.
- Köszönöm szépen. – nevetek zavartan, de csak nem akarják abbahagyni. – Köszönöm!
Ezzel leteszem a gitáromat az egyik tartóra, és felülök Joe mellé.
- Ti feltettétek valahova a tegnapi próbát?! – kérdezem idegesen.
- Hát, talán felkerült YouTube-ra. – mosolyodik el titokzatosan.
- Nemááár! – lökök egyet a vállán. – Szörnyen néztem ki!
- Jól néztél ki. Fejezd be. – ugrik le, és nyújtja a kezét, hogy lesegítsen, de nem fogadom el. Le tudok menni magamtól is.
Amikor már a földön állok, mellette, lemegyünk a színpadról.
- Nagyon jó voltál! – jön oda hozzám Kevin és Dani.
Kev egy pacsival jutalmaz, Danielle pedig jól megölelget.
- Köszi. – vigyorgok.
- Oké. Katie..vagyis Demi. Remek voltál. – lép oda Id. Kevin is hozzánk. – A koncert 5 óra múlva kezdődik. Szóval most eszünk, aztán utána el kell kezdenünk készülődni. Rendben?
- Mit eszünk? – kérdezi Joe, miközben a hasára szorítja a kezét.
- Pizzát rendeltünk, perceken belül megérkezhet. – válaszol az apja, majd elmegy valamerre.
- Hé, apa! Ugye rendeltetek kukoricásat nekem? – rohan utána Joe, mire nevetni kezdek.
- Kincsem, ne stresszelj. Csodás leszel. – fogja meg Nick mind a két vállamat, és mélyen a szemembe.
- Rendben. Nem stresszelek. – bólintok, mire elmosolyodik, és megölel.
- Nagyon szeretlek.. – suttogja a fülembe.
- Tudom. – szorítom magamhoz még jobban. – És én is téged.
- Én is tudom.
- Akkor jó. – nevetem el magam, mire Ő is ugyan ezt teszi, és elenged.
- Gyertek, kaja van! – áll meg mellettünk Joe.
- Ah, végre. – könnyebbül meg Nick, és megfogja a kezem, majd elindulunk az öltözők felé.
A középső Jonas fiú bevezet minket az egyik ajtón, ahol már mindenki ott ül, és eszik. 
- Bohi, hog nem ártunk eg titeke.. – mondja Garbo, mire röhögni kezdek, de úgy, hogy nem bírom abba hagyni. Tisztában vagyok vele, hogy ha én nevetek, akkor mindenki más is, hiszen ahogy én csinálom, az nevetséges.
Joe és Nick először furán néznek rám, majd ők is nevetni kezdenek, és szép lassan mindenki bekapcsolódik, Greget (Garbo) kiéve, aki nem érti, mi olyan vicces.
- Most mi olyan poénos? – kérdezi felháborodottan, mire Joe rám mutat, és közben neki dől a falnak, mert már nem bírja magát tartani.
- Te nem.. Te nem hallod, hogy hogy nevet?! – kérdezi Kevin, miközben már fulladozik.
Erre Garbo rám néz, ami még jobban megnevettet.
- Te jóó ég. – esik ki a kezéből a pizza, és Ő is röhögni kezd.
Jack leesik a székről, mire én már nem bírom tovább, és leülök a földre, máskülönben összeesnék nevetés közben.
Még Jonas Papa és Denise is a szemüket törölgetik.
Nagyjából 15 perc múlva sikerül kissé lehiggadnom.
- Te jó ég… - ül le Joe. – Ez kész.
- Az biztos. – bólint Kevin.
- Na jó, együnk, én éhes vagyok. – válaszolok mosolyogva, majd veszek egyet a kukoricás-sonkás pizzából.
- Hé, az az én pizzám! – mutat rám Joe azonnal, mire felé fordulok.
- És nem adsz nekem belőle…? – kérdezem szomorúan.
- Dehogynem.
- Köszi. – vigyorgok rá, és leülök Nick mellé.
- Kérsz ebből is egy kicsit? – nyújtja felém a pizzáját, mire elmosolyodom, és beleharapok a Hawaii-i pizzába.
- Fúj! – kiabálja Frankie, mire Denise nevetve meglök a kisfiú fejét.
- Igaza van. Menjetek szobára. – mondja Joe is, teljesen komolyan.
- Miért? – csodálkozik Nick. – Ott a barátnőd, miért nem vagy vele?
- Különben is: hol van egyáltalán? – néz körbe Danielle.
- Elment shoppingolni. – néz a plafonra Joe.
- Fiam, ha ennyire idegesít az a lány, miért vagytok egy pár? – kérdezi Jonas Papa.
- Mert… Vannak dolgok benne, amiket imádok. – nyögi Joe. – De erről nem akarok beszélni.
Ezzel lopva egy pillantást vet rám, mire sóhajtva lehajtom a fejem.
- Na de siessünk. – szólal meg hirtelen John, mire a többiek helyeselni kezdenek.
A lehető leggyorsabban esszük meg a pizzákat az utolsó kis morzsáig.
- Na, akkor fiúk, indulás. – pattan fel Id. Kevin.
- Ezek után várod azt, hogy pattogjunk? – kérdezi hitetlenül Joe. – Tele vagyok. Még a gatyám is szorít.
Ezzel fetrengeni kezd a kanapén, és próbálja kigombolni a nadrágját.
- Joe! – szólok rá, mire széttárt karokkal rám néz.
- Mi van? Kipukkadok!
- Dehogyis!
- Joe, tényleg hagyd abba. – mondja Nick is.
- Bahh. – szólal meg erre a fiú, majd feláll.
- Oké, irány a színpad. – mondja Garbo, és tolni kezdi a srácot, aki erre ölelgetni kezdi.
- Úúúgy szeretlek Garbooo! – kiabálja. 
- Ennek megártott a pizza. – néz ránk segélykérőn a basszusgitáros, mire nevetni kezdünk.
- Igen, ez valószínű. – bólint Nick, majd végül mi is felállunk, és a színpad felé igyekszünk.
- Szóval.. Mi a program? – kérdezem a fiúkat.
- Baseball. – nyom a fejemre egy baseball sapkát Kev.
- Mi? – nézek körbe. – Neeem, nekem ez nem megy.
- Dehogynem. – puszil meg Nick.
- Nem, még mindig nem. – rázom a fejem, mire elém áll, és megcsókol.
- Jó, talán mégis. – pirulok el.
- Szerintem is. – bólint Nick, majd nevetve megölel.
- Oké. Kezdhetjük? – kérdezi Joe, a vállán a baseball ütővel. – Csak ütni kell, Katie. Futni nem.
- Kössz… - mondom.
- Aha, mehet! – lelkesedik be teljesen Kevin.
Ezzel játszani kezdünk, és bár valóban nem vagyok a játék szakértője, élvezem, amit csinálunk. Úgy elrepül az idő, hogy már ott tartunk, hogy másfél óra van hátra a koncertig.
- Oké, ez az utolsó ütés! – kiáltja Nick, majd párszor a földhöz veri az ütőjét, és Joe-ra néz. – Mehet!
Joe eldobja felé a labdát, Ő pedig elüti… pont rossz helyre, ugyanis reccsen valami, majd a színpadón villódzni kezdenek a fények.
- Ezt nem hiszem el! – neveti el magát Nick, Joe pedig már fetreng.
- Ennyire nem lehetsz béna!
- Nick, bakker! – mondja Kev idegesen. – Ezt most vajon mennyi idő lesz kijavítani?
- Nem nagy a gáz! – kiált oda nekünk az egyik ember, mire a három Jonas srác megkönnyebbülten bólint.
- Hé, srácok. Ezt figyeljétek! – szólal meg valaki hirtelen a színpad előtt, mire mind oda nézünk.
- Na neee! – ámul el Joe. – Ez nagyon baró!
- Ez.. Ezek mik? – kérdezem kíváncsian. 
A főszervező egy kicsi, ágyúszerű valamit tart a kezében.
- Ez a legkirályabb dolog az egész világon! – kiáltja Kevin miközben a kezébe veszi az egyiket. – Persze csak a tüzes gitárom után, amit egyenesen IMÁDOK!
- Jó nehéz, bakker. – támasztja a mellkasához Joe, és Nick is megfogja az utolsót.
- Várjatok.. Én aggódom Nick miatt. Talán le kéne szögezni a cipőjét.. Még a végén eldől. – mondja a szervező, mire mindenki nevetni kezd, Nick pedig egy hitetlen mosollyal az arcán rázza a fejét.
- Semmi baj, Kicsim. ne vedd magadra. – ölelem meg, mire elmosolyodik.
- Nem fogom. – puszil bele a hajamba, mire elengedem.
- Jólvan. – jelenik meg a semmiből Jonas Papa. – Nyomás öltözni! Katie-nek egy óra múlva színpadon kell állnia. És mindjárt engedik be a rajongókat! Minden a helyén van?
- Igen! – ön a válasz valahonnan, de nekem csak az a mondat jár a fejemben, ami rám vonatkozik.
- Te jó Isten! – sikkantom, mikor eljut a tudatomig, hogy mit is mondott,  és azonnal elfutok az öltözőm felé.
- Ahogy beérek, egy csapat nő vár rám.
- Csakhogy itt vagy! – mondják szinte egyszerre, és máris egy székben találom magam.
- Önök kik? – kérdezem értetlenül.
Mint ahogy az kiderül, itt van a sminkesem, a fodrászom, a stylistom. És ennyi.
- Aha… - bólintok lassan.
- Kevesebb duma, több munka. – szólal meg az egyik nő határozottan, mire elkerekedik a szemem, és meg sem merek szólalni.
Türelmesen nézem végig a tükörből, ahogy csodát tesznek velem.
Fél óráig bajlódnak a sminkemmel, fél óráig a hajammal, és ekkor benyit Denise.
- Szívem, hogy állsz? – kérdezi, és végigmér. – Ó, remek.
- Ez egy jó remek, vagy egy rossz remek? – kérdezem, félve a választól.
- Jó remek! Azért jöttem, hogy beénekeljünk.
- Okéé..
- Szóval.. Kezdjük egy skálázással, és közben öltözz fel. 
Miközben énekelgetek, a stylist rám adja a ruháimat, és én végigmérem magam a tükörben.
- La la la la la la… TE JÓ ÉG! – csúszik ki a számon, mikor meglátom magam. – Ez tényleg én vagyok?
A Jonas Mama felé fordulok, a büszkén mér végig, és bólint.
- Gyönyörű vagy. De folytassuk. Alig 10 perc van hátra. – néz az órájára, ami fél 8-at mutat.
- Igenis, Anyu! – mondom, és folytatom a beéneklést. Közben érzem, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Nagyjából tízszer annyian lesznek most, mint a hangpróbán.
- Kicsim, hogy vagy? – nyit be Nick.
- Nagyon izguloook. – mondom, mire odajön, és megölel.
- Hé, ez normális. – simogatja a hajamat.
- Te jó ég srácok, mindjárt koncert! ÚRISTEN! ÚRISTEN! ÚRISTEEEN! – jön be Kevin, vagy hatszor körbefut a szobában, majd kimegy.
- Ennek meg mi baja? – kérdezem furcsán.
- Izgul. – bólint Nick, mire felnevetek. – Látod? Ez normális.
- Igen, de mégis!
- Higgy nekem. Hogyha izgulsz, akkor remek lesz a koncert. – szorít magához. – Oké?
- Oké. – fúrom a vállába a fejemet.
- Hé, Demi. – jelenik meg Joe, mire rá nézek.
- Ööö… Még hívhatsz Katie-nek. – bólintok.
- Jól van na. – ránt magához, és megölel, amit viszonzok is. – Izgulsz már?
- Aha, nagyon. – húzom el a számat.
- Ne aggódj. Mi is. Ez természetes. – mondja, és érzem, hogy neki is gyorsan ver a szíve.
- Igen, érzem, hogy te is izgatott vagy. – hunyom le a szemem.
- Hidd el… Az nem azért van, amit érzel. – suttogja úgy, hogy csak én halljam, majd megsimogatja a karomat, elenged, és kimegy az öltözőből.
- Katie! Nick! Kezdünk! – rohan be Id. Kevin, és látom, hogy a homlokáról már folyik a víz. 
- Megyünk, apa! – ragad kézen Nick, és már megyünk is az apja után.
Ahogy odaérünk a színpad feljárójához, ott a többiek már egy nagy körben állnak. 
Nickkel beállunk melléjük (én a barátom és Joe közé kerülök), és Jonas Papa ekkor jó hangosan megszólal.
- Szóval.. Kezdjük a turné első imáját! Istenem, kérlek, adj nekünk megfelelő énekhangokat, tánclépéseket, tehetséget! Add, hogy örömet okozhassunk az itt lévő 50.000 embernek! Ámen!
- Ámen! – mondjuk egyszerre.
- Egy, Két, Há’… SHOWTIME! – fejezi be Id. Kevin, mire mindenki elkezd befelé menni, feltett kezekkel, és úgy játszanak az ujjaikkal, mintha gitároznának.
- Gyere te is! – ránt be Joe, mire elkezdem utánozni őket.
- Oké.. Akkor Katie és Nick színpadra!
- Igenis! – kapom a kezembe a gitáromat, és a lépcsőhöz lépek.
- Készen állsz? – fordul felém Nick.
- Igen.. azt hiszem! – nézek rá kétségbe esetten, mire még egyszer, utoljára megcsókol, majd összefűzi az ujjainkat, és elindulunk felfelé.
Ahogy í színpadra érünk, ránk irányítanak két reflektort, amitől görcsbe rándul a gyomrom.
- Sziasztok! – szólal meg Nick, mikor a mikrofonjaink elé érünk, mire mindenki felőrjöng. – Ismeritek a barátnőmet, Demi-t?
Ezzel rám mutat, mire integetni kezdek.
- Nos, elénekel velem pár dalt. Mindenki benne van? – kérdezi, mire ujjongani kezdenek.
Erre Nick rám néz, és bólint egy aprót, mire játszani kezdem a Stop The World-öt.
Ezek után folytatjuk a Catch Me-vel, majd végül a Don’t Forget következik.
- Ez a dal… - szólalok meg, bár még én is alig hallom magam. – Nagyon fontos számomra. Ugyanis nem én írtam, viszont imádom. És amit még mondani szeretnék még valamit.. Köszönök nektek mindent! Nagyon hálás vagyok a szeretetetekért! Nagyon szépen köszönöm!
Ezzel énekelni kezdem a dalt, mire a rajongók mintha kicsit elhallgatnának. Végigénekelem a dalt, attól félve, hogy valami rosszat mondtam, de mikor a végére érek, megnyugodok.
Ugyanis ahogy a dal véget ér, őrjöngeni kezdenek. 
- Köszönöm szépen! És most következzen az, amiért valójában jöttetek! Szórakozzatok jól! Jó éjszakát, sziasztok! – kiabálom, majd dobok feléjük pár puszit, és elindulok lefelé a színpadról. 
Amikor leérek, Nickkel a nyomomban, egyből Joe karjaiban landolok.
- Csodás voltál.
- Köszönöm, de menj. Ti jöttök. – ütögetem meg a hátát kedvesen, mire elenged, rám mosolyog, és úgy látom, mintha közelítene felém. Na ne!
- Joe… - suttogom, mire észbe kap.
- Még találkozunk fent! – kacsint rám, majd lemegy a színpad alá, ahonnan fel fogják őket tolni.
- Szeretlek, Kincsem. Csodás voltál! – mondja Nick őszintén a szemembe, majd gyors csókot nyom a számra, és a tesói mellé rohan. Már mennek is fel a színpadra, és felcsendülnek a That’s Just The Way We Roll első hangjai.
Találok egy olyan helyet a színpad mellett, ahonnan kényelmesen végignézhetem a koncertet, így leülök, és csak nézem, ahogy a fiúk maximális teljesítményt nyújtva pörögnek. Elképesztő, amit csinálnak! Elmélyülök az egész előadásban, mikor egyszer csak Id. Kevin jelenik meg mellettem.
- Katie, tiéd a következő dal!
- Huh, oké! – pattanok fel hirtelen.
- Megleszel? – kérdezi kedvesen.
- Igen, azt hiszem. – bólintok. – Honnan megyek fel?
- Onnan, ahonnan a fiúk indultak. – mutat a színpad alatti „liftre”.
- Oké…
- Menj! Mindjárt kezdődik! – siettet, mire odarohanok, és leguggolok.
- És most.. Köszöntsétek nagy tapssal a barátunkat… DEMI FERRERÁT! – konferál fel  Joe, mire az alattam lévő színpadrész emelkedni kezd, szóval felállok, és amint felérek, mosolyogva körbenézek.
Rengetegen vannak!
Eközben elindul a This Is Me, szóval énekelni kezdek, és eközben ide-oda sétálgatok a színpadon.
Joe sokszor áll meg mellettem, és próbálja magára vonni a figyelmem, de még nem akarok rá figyelni. Még.
Majd végül elérkezünk az Ő részéhez, így végre rá nézek.
Látom rajta, hogy csak engem figyel, és valamiért úgy érzem, Nekem énekel. Mosolyogva nézek rá, és közben tapsolom a ritmust, majd mikor már együtt énekelünk, elindulunk előre a színpadon.
Egyszerűen csodás, ami történik!
Amikor a lehető legelőrébb vagyunk, Joe-val egymás felé fordulunk, és egymásra mosolyogva fejezzük be a dalt.
- Hölgyeim és Uraim.. Demi Ferrera! – beszél a mikrofonba, én pedig integetek a közönség felé, majd végül lesietek a színpadról. 
- Húú!! – kiabálok vidáman, mikor leérek. Danielle hozzám siet, és megölel.
- Csodás hangod van, Csajszi! – kiabálja, mert a hangzavartól máshogy nem hallanám.
- Köszönöm! – ugrálok örömömben.
- Gyere, beszélgessünk! – mutogat az öltözők felé, mire bólintok, és a lány kezét szorongatva elrohanok a saját fülkémbe.
- Katie, ez elképesztő volt! Joe-val csak egymásra figyeltetek! – ujjong, már halkabban.
- Igen? Nagyon úgy tűnt? – kérdezem aggódva. – Csak mert direkt próbáltam nem rá figyelni.
- Még mindig nem hiszed el, hogy számodra Ő a tökéletes? – érdeklődik mosolyogva.
- Nem.. Én szeretem Nicket!
- De Katie! Nézd, akkor kifejtem. – mondja, és tényleg elkezdi magyarázni a dolgokat.
Olyannyira belemerülünk, hogy arra eszmélünk fel, hogy a fiúk berontanak az öltözőbe!
- Te jóságos Atya Ég! – üvölti Joe vidáman. – Ennél jobb élményem még sohasem volt!
- Ez csodás volt! – kiáltja Kevin, és közben Danielle-hez lép, és megcsókolja.
- Oké, ezt meg kell ünnepelnünk! – ölel át Nick.
- MENJÜNK EL BULIZNI! – bokszol a levegőbe Joe.
- Ez jó ötlet! – mutatok rá.
- Nem is tudom.. – gondolkozik el Nick.
- Naa, légyszi! – nézek rá nagy szemekkel.
- Na jó, menjünk. – mosolyog rám! 
- És a szüleitek? – kérdezi Dani csodálkozva.
- Nem kell ám mindenről tudniuk! – kacsint Joe, és rohanni kezd.
- Hát.. Akkor menjünk! – kiáltom, és követem a fiút, Nicket magammal rántva.
- Hóó, katie, lassíts! – nevet, miközben próbálja tartani a tempómat.
Nagyjából negyed órán keresztül rohangálunk így, míg végre Joe megáll.
- Nézzétek, ez jónak tűnik. – mutat a bár felé, ami előtt megállt.
Odabent dübörög a zene, és villognak a fények.
- Nekem jó lesz. – vigyorgok izgatottan, és a barátomra nézek.
- Menjünk. Kev, megvagytok? – néz hátra Nick, de sehol senki.
- Valahol elhagyhattuk őket. – nézelődök, hátha meglátom őket valahol.
- Menni kéne, hogy ne ismerjenek fel minket. – sürget minket Joe.
- Joseph, elhagytuk a bátyánkat, nem érdekel?! – kérdezi Nick idegesen.
- Hé ember, gondolkodj már! Biztos megálltak Dani-vel a parkban romantikázni! – teszi az öccse vállára a kezét Joe. – Nincs baj!
- Gondolod? – érdeklődik Nick bizonytalanul.
- Biztos vagyok benne. Na gyertek.
Ezzel belép a szórakozóhelyre, mi pedig követjük Őt.
Odabent rengeteg ember táncol, és a bár legtávolabbi pontján egy DJ pultot fedezek fel.
- Nekem nem nagyon kéne innom.. – tétovázik Nick.
- Ugyan már, öcsi! Ünnepelünk! Egy kicsi sosem árt meg, oké? – nyugtatja a bátyja, mire én is bólintok. – Na, hozok valamit.
Ezzel eltűnik a táncoló emberek között, én pedig kérdőn Nickre nézek.
- Tudod, hogy nem tudok táncolni. – mondja viccesen, de nem néz rám.
- Ajj, ne már! Bulizzunk! – rángatom meg a kabátjánál fogva óvatosan.
- Nee, Katie.. – húzza el a száját.
- Na, itt is vagyok. Egy neke.. – ad a kezembe egy sört, majd Nickhez fordul. – Egy neked, és egy nekem.
- Menjünk ki a szélére. – kiabálja a barátom, mivel alig hallunk valamit a fülsiketítő zenétől.
- Oké. – bólintok, és elkezdem tolni Joe-ta a fal felé.
- Hé, lassíts le. – mosolyog rám lazán.
- Csak kijöttem a tömegből, nyugi. – ütögetem meg a vállát.
- Ja.. oké. – iszik bele a sörbe, és én is így teszek.
- Apáék meg fognak minket ölni. – mondja Nick idegesen, és Ő is belekortyol a sörébe.
- Hé, sziasztok. – jön oda hozzánk 5 lány, és végigmérik a két fiút. – Ti vagytok a Jonas tesók, igaz.
- Ó, nagyon is. – kacsint rájuk Joe.
Beszélgetni kezdenek a fiúkkal, én pedig némán hallgatom, amit kiabálnak. Kissé láthatatlannak érzem magam. 1 óra múlva még mindig társalognak, néha-néha én is bekapcsolódom, és már az 5. sörünket isszuk.
- Hozok még egy kört. – mondja Joe, és megindul a pult felé, bár kissé ingatag.
- Elkísérlek, még összeesel. – karolok belé, és elindulunk.
Ahogy odaérünk, Ő a pultra könyököl, és felém fordul, majd egész közel húz magához. Árad belőle a piaszag.
- Gyönyörű vagy… - suttogja a számba kábán.
- Te.. Te részeg vagy…? – kérdezem döbbenten.
- Igen. De holnap izé… Holnap józan leszek.. Te pedig még mindig gyönyörű leszel…
Ezzel közelebb hajolna hozzám, de eltolom.
- Joe, én Nicket… 
- Igen? Úgy látom, Nicknek most épp más társasága van. – néz az öccse felé, mire én is arra kapom a fejem, és.. fáj, amit látok.
Nick csókolózik az egyik lánnyal azok közül, akik korábban odajöttek beszélgetni.
- Mi…? – kérdezem hisztérikusan, és úgy érzem, megszakad a szívem…
Hirtelen meggondolatlanságból Joe felé fordulok, és letámadom, de úgy, mint még soha…


12 megjegyzés:

  1. Elképesztően jó rész lett! Mondjuk azért ezt nem gondoltam volna Nick-ről.:/
    De már nagyon várom a folytatást.talán most a legjobban!:D
    Nagyon jó lett,csak így tovább!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hat.. reszeg volt, nem tudta, mit csinal. :s
      Orulok neki :))
      Koazonom! ;)

      Törlés
  2. Szia!
    ASDFGHJKL!!! Nagyon jó lett. :33
    A próba és a koncert is egyaránt. :D Joe ki akarta gombolni a nadrágját. xd és hol a pizzás lány? ;)
    Huuh, Nick. megütlek. :D mondjuk nem lehet egy szavam se. :$
    Minél előbb várom a következőt. *-*
    puszi és jó éjt. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Francba, lebuktam. :D
      beleakartam tenni a kepet is abbol a reszbol (bar abban be akarja gombolni, de mindegy xd)
      Nick.... :)
      sietek. :)) xoxo :3

      Törlés
  3. következővel rohanj.: DDD tudod mi a fantasztikus ?? Ez a rész *-* imádtam a gyönyörű vagy te pedig részeg részt *-*
    Tökéletes.Hagyja el Nicket! Joe párti vagyok.:D
    siesssiesssiess :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rohanok. :))
      Orulok, hogy tetszett ^^)
      Meglatjuk, mi lesz;)
      Szoval Team Joe? :D
      sieteksieteksietek

      <3 <3 <3

      Törlés
  4. OMG!!!!!!! Nagyon nagyon nagyon nagyon jó rész lett!!!!!!!! :D Imádtam!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  5. Eddigi legjobb rész lett a mostani!! Már nagyon várom a kövi részt,szóval siess vele!:)
    Egyébként én is Joe párti vagyok :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. koszonom, orulok hogy tetszett .
      lesz ma resz, ne aggodjatok. :)
      team Joe. ;) <3

      en mindket oldalon allok. :D
      Team Joick. :D

      Törlés