2013. augusztus 16., péntek

Encounter

Sziasztok Manók! :)

Megint új résszel jövök, ami most jó hosszú is (9 oldal Microsoft Wordben), ugyanis sajnos hosszú ideig ez lesz az utolsó. De ezt majd holnap megmagyarázom egy külön bejegyzésben. :)
Jó olvasást!

P.S.: Az Encounter magyarul találkozást, összecsapást jelent. ;)

#ilysmpeace 

Puszi: Kelly.


- Mi az? – csodálkozik rám Beth, mikor káromkodva leülök az ágyamra.
- Én… Elhoztam valamit, amit nem kellett volna. – szorítom össze a számat.
- Miért? Mit? – jön oda Linda is, az új iPhone-jával a kezében.
- Ez itt.. Joe naplója. – nézek a füzetre, amit a kezemben szorongatok.
- Joe Jonas naplója.. van a kezedben? – mered rám Beth, mire bólintok.
- Igen. Az.
- Ezt nem mondod komolyan. – ül le mellém fiatalabbik nővérem, és megpróbálja kivenni a kezemből a naplót.
- Ne, Lindz. – nézek rá.
- De most miért? Ha már itt van.. Csak belekukkantok. Kérlek – mered rám nagy szemekkel.
- Hát… Nem is tudom. Nem biztos, hogy ez jó ötlet. – húzom el a számat.
- Hé. Nem fogja megtudni. – mosolyog rám nővérem megnyugtatóan.
- Na jó… - sóhajtom, és hagyom, hogy a nővérem kihúzza a kezemből a füzetet.
Linda kíváncsian fellapozza a naplót, mire Beth leül mellé, és együtt olvasgatják a sorokat.
- Ez micsoda, Katie…? – nyújtja felém a füzetet hirtelen, mire oda pillantok, és elolvasom a bejegyzést.

2009, július 30.

Itt fekszel mellettem. Gyönyörű vagy. Szemed lehunyva, nem mozdulsz, csak mellkasod emelkedik minden lélegzetvételednél. Alszol. A végtelenségig el tudnálak így nézni. Ahogy békésen járod álmaid országútját, vétek lenne megzavarni ezt a tökéletes harmóniát. És mégsem tudom megállni. Végigsimítom arcod, és egy apró mosoly szökik szádra, ahogy lassan megfordulsz. Álmosan kinyitod a szemed, s én elveszek annak mélységes zöld tengerében. Lehajolok és egy apró, szelíd csókot lehelek  homlokodra. Közelebb bújsz hozzám, egyik lábad átveted combomon, és így ölelve hajtod le fejed, hogy újra álomba szenderülj. Talán emlékezni sem fogsz erre reggel. De én fogok. És nem csak reggel. Hanem mindig. Sosem ismertem olyat, aki meg tudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával. Sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni. Sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először. Sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám. Sosem ismertem olyat, akibe ilyen szerelmes tudtam volna lenni, amíg Rád nem találtam, Katie... Miért van az, hogy akárhányszor lecsukom a szemem, téged látlak magam előtt? Miért van, hogy egész álló nap, csak te jársz az eszembe, és nem tudok másra gondolni? Miért van az, hogy ha a szívemre rakom a kezem, úgy érzem, a TE neved dobogja és senki másét? Úgy szeretném elmondani, hogy szeretlek téged, mindig eszemben vagy, bárhová nézek. Úgy szeretnék két szemedbe mélyen belenézni, s elmondani, nélküled nem érdemes élni… És egyszer majd elmondom. El fogom mondani…


Elpirulva zárom be a füzetet, és zavartan a fülem mögé túrom a hajam, miközben érzem, hogy mind a két nővérem csodálkozva bámul rám. Ezt akkor írhatta, amikor egy napig a barátnője voltam, és együtt aludtunk. És valóban nem emlékeztem erre.
- Ez.. Hát, szerintetek? – sütöm le a szemem idegesen.
- De te nem Nickkel jársz? – kérdezi Lindz.
- Hát, mi… Szakítottunk. Kedden. Amikor ott hagytam a turnét. – sóhajtom.
- És Joe-val mi van? – kérdezi Beth.
- Nem tudom… Igazából. Elmesélem, amit tudok. – mondom, és nekik is elmesélem ugyan azt, amit tegnap este Mike-nak .
- Te jó ég. – mered maga elé Linda, mikor befejezem.
- Igen, én is ezt mondom. – temetem kezeim közé az arcaimat.
- És.. Te hogy érzel Joe iránt? – kérdezi Beth.
- Hát.. Mondtam, hogy szeretem, amióta csak ismerem. Aztán mikor összejöttem Nickkel, ez az érzés elmúlt, aztán most megint előjött. És az hiszem, most még erősebb, mint bármikor ez előtt. És nem tudok mit kezdeni ezzel az egész helyzettel, mert még ha Nick meg is értené, mit szólnának a rajongók? Mit szólna a sajtó? Én lennék a lány, aki a sarokról jött, és végigmegy a Jonas tesókon. És én ezt nem akarom. De… szeretem Joe-t. – magyarázok egyre idegesebben, és közben érzem, hogy hatalmas gombóc keletkezik a torkomban, és könnybe lábad a szemem.
- Nézd, szerintem… Szerintem ha szereted, akkor ne érdekeljen, hogy ki mit mond vagy gondol. Ha igazán szereted, akkor bármit le tudtok küzdeni.
- Igen, ez igaz. – bólogat Linda.
- Jó, talán igazatok van. De még mindig ott van Nick. Nem akarom, hogy bármi hülyeséget csináljon emiatt. Olyan… hülye ez a helyzet. És én már nem tudom kezelni. – rázom a fejem.
- Beszéljetek Nickkel. De csak miután beszéltetek egymással. – javasolja Lindz.
- Ez nem is rossz ötlet… - pillantok rá.
- Na ugye. – vigyorodik el.
- Igen, csakhogy… A turné még 3 napig tart. – harapok bele alsó ajkamba.
- Nem tudod, hogy mik azok az állomások, amik még hátra vannak? – kérdezi Beth reménykedve, de én lemondóan megrántom a vállamat.
- Nem. Ötletem sincs.
- A francba. – sóhajtja Linda, Beth pedig kinéz az ablakon.
Mindig ezt csinálja, ha ideges.
- Nem gáz, csajok. Túlélem. – mosolyodom el kényszeredetten.
- Ugyan már, Katie! Ismerünk! – szól rám Beth.
- És akkor… - mondanám, de a telefonom csöngése szakít félbe. Egy ismeretlen számról hívnak, így vonakodva veszem fel.
- Igen?
- Szia, itt Mike. – hallom újdonsült barátom hangját, mire elmosolyodom.
- Szia! Elfelejtettem beírni a számodat. – jegyzem meg.
- Jó, az mindegy. – hadarja. – Szeretném, ha eljönnél velem valahová az este.
- Mike, azt hittem, ezt már megbeszéltük. – sóhajtok fel.
- Jaj… nem randi, vagy ilyesmi. És még csak nem is vacsorázni megyünk. De biztos, hogy tetszeni fog. Szóval kérlek, gyere el. Hidd el, a Te érdeked is. – győzköd.
- Hová mennénk?
- Az titok. Nem akarom elmondani. De száz százalékig biztos vagyok abban, hogy imádni fogod.
- Nézd Mike. Biztos jó lenne, de még csak most értem haza. Szeretnék egy kicsit a családommal lenni, ha nem baj. – mondom.
- Katie. Ezt nem hagyhatod ki. A jövőd függ tőle! – mondja lelkesen.
- Nem is tudom…
- Légy szíves. Ne miattam. Hanem magad miatt.
- Ahhj. Jó, legyen. Elmegyek. Mikor találkozzunk, és hol?
- 6-kor a Cowboys Stadion előtt. – vágja rá gondolkodás nélkül.
- MI? Meccsre akarsz vinni? – nevetem el magam hirtelen.
Lopva pillantok két nővéremre, akik egymást fürkészve hallgatóznak.
- Nem. Majd meglátod, mi lesz. De siess a készülődéssel, mert alig két órád van odaérni. – figyelmeztet.
- Tényleg. Milyen ruhát kéne felvennem? – érdeklődöm még gyorsan.
- Hmm. Valami olyat, ami Joe-nak tetszene. Na szia. – köszön el.
- Várj!
- Igen? – kérdez vissza, mire felváltva Beth-re és Lindára nézek, akik kíváncsian viszonozzák a pillantásomat.
- A két nővérem is jöhet?
- Hát.. Jobb lenne, ha csak te jönnél. Bár tudod, mit? Jöjjenek! – mondja. – De akkor siessetek!
- Rendben. Köszönöm! Szia. – teszem el.
- Csajok, készülődnünk kell.
- Készülődnünk? – kérdez vissza Beth hatalmas szemekkel.
- Mike volt. Akiről az előbb meséltem. Akivel haza jöttem. El akar vinni magával valahová. És ti is jöhettek. Ha már nem lehetek itthon, legalább ti legyetek velem. – mosolygok rájuk, mire jól megölelgetnek két oldalról.
- Hová megyünk? – kérdezi Lindz.
- Azt nem tudom. Nem mondta. De azt mondta, hogy olyan ruhát vegyek fel, ami tetszene Joe-nak. Szóval… Nem tudom.
- Oké. És mikorra megyünk? – érdeklődik Beth, miközben feltápászkodik az ágyamról.
- 6-ra. Szóval nem ártana kezdenünk magunkkal valamit. – bólintok, miközben én is felállok.
Innentől pedig kezdetét veszi az őrület.
Mindenki elrohan zuhanyozni. Én a mi szobánk fürdőjét veszem célba, Linda átrohan a szüleink hálójába, így Beth az alsó fürdőszobába rohan. Mikor a fürdéssel készen leszünk, két nővérem ragaszkodik hozzá, hogy ők készítsék el a hajamat és a sminkemet, csak úgy, mint azokban az időkben, amíg még itthon laktam. Csak hogy akkor még maximum egy kis szempilla spirált kentek rám, most pedig egy félháznyi vakolatot.
- Na, most már csak besütöm a hajad, és készen is vagy. Linda, addig kezdj magaddal valamit. Negyed óra múlva indulnunk kéne. – szól oda fiatalabbik húgomnak az idősebbik, aki engedelmesen elkezdi kifesteni magát.
- És veled mi lesz? – nézek Beth-re, aki épp arra vár, hogy bemelegedjen a hajsütő vas.
- Én hamar kész vagyok. – kacsint rám, és mikor úgy érzi, elég forró a hajgöndörítő, a kezébe veszi, és 5 perc alatt csodát visz véghez frissen mosott hajkoronámmal.
- Te jó ég. – meredek a tükörbe, és nem hiszem el, hogy magamat látom, ugyanis egy kifejezetten gyönyörű lány bámul vissza rám.
- Mi az? –kérdezi Beatha, miközben elképesztően gyors tempóban sminkelni kezdi magát.
Eközben Linda a hajával ügyeskedik.
- Semmi, csak… Azt hiszem, sikerült elérnetek, hogy ma este szépnek lássam magam. – rázom meg a fejem, és az ágyhoz lépek, ahol 3 ruhát találok. – Öhm… Melyik lenne az enyém?
- A rózsaszín! – tájékoztat kisebbik nővérem, mire felemelem a ruhát.
- Biztosak vagytok ebben? – fordulok feléjük, mire mind a ketten rám merednek.
- Csak vedd fel! – rivallnak rám egyszerre, és tovább szépítgetik magukat.
- Hát jó. – rántok vállat, és bemegyek a fürdőbe, hogy felvegyem a mesébe illő koktélruhát.
Mikor végigmérem magam a teljes alakos tükörben, nem hiszek a szememnek.
- Ilyen nincs. Ez csak álom. – rázom a fejem.
- Kész vagy? Indulnunk kéne. Háromnegyed 6 van.  – sürget Beth, mire kirohanok a fürdőből.
- Láááányok. – torpanok meg, mikor meglátom őket. – Eszméletlenül jól néztek ki!
- Akárcsak te. – kacsint rám Lindz.
- Öleléés. – indul el felém Beth kitárt karokkal, magával húzva Lindát is.
Gyorsan összeölelkezünk, majd tényleg elindulunk, hogy időben odaérjünk a stadion elé.
A ház elé érve a lányokra nézek.
- Hívott valaki taxit? – kérdezem őket.
- Nem kell taxi. Vezetek. – ráncolja össze a szemöldökét Beth, mintha ez a tény teljesen egyértelmű lenne.
- Jó, oké. Nem tudtam. Ne egyél meg. - emelem fel a karjaimat védekezően magam mellett.
- Oké. Na, hozom a kocsit. Várjatok itt.
Ezzel eltipeg a garázshoz, amíg mi Lindával egymást átkarolva bámuljuk az eget, amelyet lilás-rózsaszínre fest a lenyugvó nap.
Pár perc múlva mind a ketten beülünk egy BMW-be (amit eddig még sosem láttam), és idősebbik nővérem beletapos a gázba.
- Hé, azért ne lépjük át a megengedett sebességet, oké? – hajolok előre a két ülés között, ugyanis Linda az anyósülést foglalta el.
- Rendben. – bólint Beth, miközben az utat figyeli.
Nem sokkal ez után feltűnnek a Cowboys Stadion fényei.
- Vajon hová visz minket? – kérdezem idegeskedve.
- Én már sejtem. – motyogja Beatha.
- Igen? – kapom fel a fejem.
- Igen. De nem mondom meg.
Ezzel tovább vezet a stadion felé, és bár nem látom, de valamiért úgy érzem, mégis csak gyorsabban megyünk a megengedettnél. De most már nem számít.
5 perc múlva állunk meg a stadion előtt, és én előveszem a telefonom, hogy felhívjam Mike-ot.
Miközben társcsázok, kiszállok a kocsiból, és körbe nézek, hátha meglátom valahol a fiút.
- Kit hívsz? – kocogtatja meg a vállamat hirtelen valaki, mire oda kapom a fejem.
- Mike. A szívbajt hozod rám. – nevetek, és közben megölelem.
Linda és Beth csendben állnak mögöttem.
- Kicsit udvariatlanok vagyunk. – néz rám Mike, majd a két lány felé fordul. – Sziasztok. Mike Manning vagyok.
- Szia. Beatha Ferrera. – rázza meg a férfi felé nyújtott kezét idősebbik nővérem.
- Linda Ferrera. – motyogja Lindz.
- Értem. Szóval ti hárman vagytok a Ferrera csajok? – mutat hármunkra Mike, mire nevetve meglököm a vállát. Valamiért olyan érzésem támad, mintha ezer éve ismerném. Pedig csak tegnap találkoztunk.
- Őrült vagy. – rázom a fejem. – Hová hoztál?
- Pár perc, és meglátod. – kacsint rám, és közben a kezembe nyom valamit. Majd Lindának és Bethnek is ad egy vékony kis kártyaszerű dolgot.
- Mi ez? – nézem meg, és mikor meglátom, hogy mi áll rajta, egyből hevesebben kezd verni a szívem.
- Na? – húzogatja a szemöldökét.
- Mike, mondd, hogy most csak viccelsz velem. – kérem.
- Nem, ez nagyon is komoly. – mondja, és tényleg komolynak tűnik.
- Sejtettem. – bólint Beth.
- Ó, te jó ég. – néz körbe Linda, majd a tekintete ismét megállapodik Mike-on. – VIP? Komolyan? Hogy szerezted? Mennyibe került? Visszafizetjük.
- Ugyan, ingyen jutottam hozzá. Vannak ismeretségeim. – mosolyog ránk megnyerően.
Én még mindig megdermedve állok.
Mike elhozott egy Jonas Brothers koncertre. VIP belépővel. Tehát biztos, hogy találkozni fogok a fiúkkal.
- És én ilyen ruhában vagyok. – rejtem a kezem mögé az arcomat.
- Mi bajod vele? – kérdezi a férfi. – Csodaszép vagy.
- Nem láthatnak így, érted? Nem! – idegeskedem.
- Hát, pedig fognak. És most indulás. Most engednek be minket!
Ezzel mindhármunkat tolni kezd egy bejárat felé, ahol ellenőrzik a jegyeinket, és végül beengednek minket a stadionba.
- Miért hoztál ide? – kérdezem Mike-tól, mert két nővérem álmélkodva és bámészkodva jönnek mögöttünk, mind a ketten néma csendben.
- Azért, mert beszélned kell Joe-val. – jön a tömör válasz.
- De Mike…
- Csak ne „De Mike”-olj itt nekem! – rivall rám, miközben átkarol, hogy ne veszítsen szem elől. – Titeket a sors is egymásnak akar.
- Mike, én nem vagyok még kész erre! – rázom a fejem.
- Dehogynem!
- NEM! –kiáltom, és érzem, hogy lassan a sírás kerülget. Én ezt nem akarom. Még nem.
- Ne kiabálj már.
- Nem megyek be. – torpanok meg, mire két nővérem nekem jön.
- Miért álltál meg? – kérdezi Lindz értetlenül.
- Mert nem megyek be.
- Hát, te tudod. MI mentünk. – int egyet Beth, és besietnek abba a helyiségbe, ahol a VIP jegyesek találkozhatnak a fiúkkal.
A tudat, hogy nagyjából 10 méterre vagyok Joe-tól, kissé felzaklat.
- Katie, ne csináld már. Tudod, mennyi időmbe telt ezt megszervezni? – húz félre Mike, és mélyen a szemembe néz. – Ahogy leszálltam, máris ide jöttem, mert én tudtam, hogy itt lesz a következő koncert. A tegnap esti mesélésed után kötelezőnek éreztem, hogy itt és most összehozzalak titeket. Mert megérdemlitek egymást, függetlenül attól, hogy ki mit mondd.
- Nézd. Nagyon aranyos tőled ez az egész, de én ezt nem akarom.
- Hát, pedig kénytelen leszel bemenni oda. – mutat az ajtóra, amire ki van írva, hogy „VIP”.
- Nem kényszeríthetsz. –rázom a fejem.
- Gondolod? – kérdezi felvont szemöldökkel.
- Nem. Tudom. – fonom össze mind a két karomat.
- Rendben, Katherina Ferrera. TE akartad. – mondja, majd egy gyors mozdulattal felkap a vállára, és hurcolni kezd az ajtó felé.
- Mike, azonnal tegyél le! – kezem el püfölni a hátát.
- Nem. Beviszlek.
- De Joe így nem láthat! – ellenkezem, mire megáll.
- Akkor bejössz? – kérdezi.
- Be, csak tegyél le. – mondom.
- Rendben. – egyezik bele, és letesz a földre, én pedig rohanni kezdek a kijárat felé, ahogy a lábam földet ér.
- Katie! – kapja el a karomat, és maga felé ránt.
- Ne csináld, Mike! – kérem.
- Azt mondtad, hogy bejössz. – mondja halkan. –Akkor tudod, mit? Ne magad miatt. Hanem Joe miatt.
A név hallatán lehunyom a szemem. Joe odabent van. És találkozhatok vele. Láthatom.
- Jó. Rendben. – sóhajtom, mire ő megkönnyebbülten vesz egy mély levegőt.
- Akkor gyere. – nyújtja a karját, mire én egy aprót mosolyogva belé karolok, és ismét elindulunk A SZOBA felé. Csupa nagybetűvel.
Amikor Mike kinyitja az ajtót, csak azt látom, hogy Beth és Lindz a fiúkkal csinálnak közös képet.
Mosolyogva nézem őket, miközben Mike felém hajol egy pillanatra.
- Szépek a nővéreid... – suttogja.
- Köszönöm.
- De mégis Te vagy a legszebb. – fejezi be, mire meglököm a vállát.
- Ne hazudozz, Mike Manning! - fenyegetem meg a mutató ujjammal, és elengedem a karját.
- Különben? – kérdezi, mire felvont szemöldökkel elé állok.
- Nem ismersz te még engem, barátom. Úgyhogy azt ajánlom, ne húzz velem ujjat, mert nem fogsz jól járni. – mosolygok rá kedvesen.
- Joe téged néz. – mondja egyszerűen, mire felgyorsul a szívverésem.
Lassan, akárcsak a filmekben, megfordulok, és találkozik a tekintetünk.
Végignézek rajta, és szívem szerint odarohannék hozzá, és soha többé nem engedném el. Csak most fogom fel, hogy mennyire hiányzott, és hogy mennyire gyűlölöm magam, amiért tőle nem köszöntem el hétfőn.
Lassan elmosolyodom, és odaintek Neki. Látom, ahogy végigmér, majd a mögöttem álló Mike-ra néz. A kezem még mindig a levegőben van, és arra várok, hogy kapjak valami visszajelzést. De Ő csak nyel egyet, majd elfordul, és a testvéreit követve elmegy valamerre.
Megdermedve állok egy helyben.
- Hát ez… Nem jött össze. – motyogja Mike.
Linda és Beth nagy szemekkel néznek rám onnan, ahol az előbb még a három fiú is állt.
Próbálom visszanyelni a könnyeimet, de csak nagy küzdelmek árán sikerül.
- Jól vagy? – lép oda hozzám Linda, Beth-tel az oldalán.
- Nem… - mondom, de hang nem jön ki a torkomon, így jóformán csak tátogok.
- Ne sírj. – ölel meg Beth együtt érzően.
-  Nem sírok… - suttogom halkan, miközben lehunyom a szemem.
Joe mintha észre sem vett volna.
- Gyere, menjünk. Kezdődik a koncert. – szólal meg halkan Mike a hátam mögött, miközben megsimogatja a hátamat. – Még semmi sincs veszve.
- Mike… Én ezt nem akarom. – rázom a fejem. –Nem bírom ki, ha még egyszer így néz rám.
- Nem fog. Megígérem. – néz rám komolyan.
- Hogy hogy megígéred? – értetlenkedem.
- Ha ezt csinálja a koncert után is, akkor én fogok beszélni vele. Megígérem.
- Megígéred?
- Megígérem. – bólint. – Na, gyere ide.
Ezzel megölel, ami most kifejezetten jól esik.
Ezek után elindulunk, hogy elfoglaljuk a helyünket valahol a első sorokban. Nem is tudtam, hogy legelöl vannak ülőhelyek is. Miután leültünk, kissé hátra fordulok, és meglepődök. Többen vannak mögöttem, mint hittem volna. És ami még furcsább: az ülőhelyek (és megjegyzem, csak mi négyen ülünk) egy kordonnal vannak elkülönítve az állóhelyektől.
- Nem tudod, miért viselkedett így? – kérdezi Beth, túlkiabálva a közönséget. Némán megrázom a fejem.
És ekkor elkezdődik a koncert.
Végig figyelem a fiúkat. Maximális teljesítményt nyújtanak, mint mindig. Beszélnek a közönséghez, a Goodnight & Goodbye közben előadják a szokásos ugrabugrálós műsort, A Hello Beautiful közben pedig a magasba emelkednek. Mosolyogva figyelem, ahogy énekelnek, de a szemem gyakran ragad ott egy személyen. Joe-n.
Nick beszéde után, amit az A Little Bit Longer után adott, és amit én Mike karját szorongatva, szipogva hallgattam végig, elsötétednek a fények.
Egyszer csak Joe jelenik meg a színpad közepén, egy gitárral a kezében.
- Az utolsó dal következik, és… Ezt a dalt… - mondja, miközben a közönség kissé elcsendesedik. – Ezt a dalt újdonsült gerlepárunknak küldöm, akik itt ülnek az első sorban.
Ezzel Rám néz, és játszani kezd egy dalt, amit még soha életemben nem hallottam.
Mégis hogy mondhatott ilyet? Hiszen elmagyaráztam neki, hogy Mike nem több, mint egy BARÁT. És az, hogy őszintén leírtam neki, hogy mindig is szerettem? Az nem jelentett neki semmit?
Most már nem érdekel a sminkem. Nem érdekel semmi.
Szabadjára eresztem a könnyeimet, miközben hallgatom a dalt.


You say you'll know
When you really find the one
But it's hard to tell
With the damage that's been done
But I'd like to say that it's your fault
But I know better
'Cause I'm a fool to think you'd
Wait around forever

Maybe I could have loved you
Maybe I could have shown
That I still do care about you
More than you could know
Don't say it's too late to try
To make it right
Oh ohh to make it right

I didn't know how good you were for me
Now it's clear
I'm seein' all that we could be
And I know that it's my fault
But I'm gonna treat you better
'Cause if I had one wish
You'd be with me forever

Maybe I could have loved you
Maybe I could have shown
That I still do care about you
More than you could know
Don't say it's too late to try
To make it right

Ooooh
Is there something I could say
Show me how to break it down
So before you walk away
Take the time to turn around
Listen to me now

Maybe I could have loved you
Maybe I could have shown
That I still do care about you
More than you could know
Don't say it's too late to try

Maybe I could have loved you
Maybe I could have shown
That I still do care about you
More than you could know
Don't say it's too late to try
To make it right

Oooh
To make it ri-ight
Make it right
Gonna make it right
Oooh yea

Amikor elhal az utolsó énekhang is, én már nem bírom tovább.
- Kérlek… Menjünk ki. – nézek hirtelen Mike-ra, aki biccent.
Felpattanok, és még egy utolsó pillantást vetek Joe-ra, majd hátra sem nézve visszamegyek a VIP részre, és megkeresem a mosdót. Besietek, és magamra zárom az ajtót, majd nekidőlök a falnak, lecsúszok a földre, és sírni kezdek.
Nem bírom tovább tartani magam. Egyszerűen muszáj sírnom, ha már máshogyan nem adhatom ki magamból azt, amit érzek.
- Katie, bent vagy? – kopog be Mike.
- Igen… - nyögöm.
- Oké.
Nagyjából 10 percig ülök odabent, zokogva, majd végül nagy nehezen felállok a földől, és a csaphoz lépek, hogy megmossam az arcomat, és eltűntessem az elsírt szemfestéket. Ezek után kinyitom a mosdó ajtaját, és kilépek a szobába. Azt látom, hogy Mike, Linda és Beth tőlem nagyjából 2 méterre állnak és beszélgetnek, így odalépek hozzájuk.
- Jól vagy? A frászt hoztad rám. – mered rám Beth.
Csak megrázom a fejem. De nem akarok itt sírni, előttük, így hát visszanyelem a könnyeket.
- Igen, tudod, ez undorító volt, pláne, hogy elméletileg megbe… - hallom Kevin hangját, majd a fiúk lépnek be hirtelen a színpad felől vezető folyosóról, és ahogy meglátnak, Kev elhallgat.
Nick hatalmas szemekkel bámulja kisírt szemeimet. Látom, hogy tekintetében szomorúság tükröződik, ugyanakkor tudom, hogy én is hasonlóan festek.
Kevin együtt érzően néz rám, majd jelentőségteljesen Joe-ra.
Na és Joe. Joe csak bámul rám. Csak bámul, és én nem tudok semmit sem kiolvasni a tekintetéből, de bárcsak, bárcsak megtehetném!
Hosszasan nézek rá, és arra várok, hogy talán mond valamit. Vagy talán megmozdul. De nem teszi.
Csak áll ott, ökölbe szorított kezekkel.
Végül Mike töri meg a kínos csendet.
- Joe, esetleg beszélhetnénk? – lép oda a fiúhoz, és kérdőn mered rá.
A középső Jonas testvér leszakítja rólam a tekintetét, és a fiúra néz, majd hirtelen megmozdul.
Minden egy pillanat alatt történik.
Joe keze a magasba lendül, majd látom, hogy Mike feje hátra hanyatlik, és a férfi egyszer csak elterül a földön, élettelenül.
- Mike! – kiáltja Beth, és Lindával együtt a pasihoz rohannak. Kevin is odasiet, Nick pedig tehetetlenül figyeli az eseményeket. Én pedig könnybe lábadt szemekkel meredek Joe-ra, még mindig.
Majd végül elé lépek.
- Esetleg elmagyaráznád nekem, hogy mégis mi a baj veled?! – kérdezem, és a mondat végére meglehetősen felemelem a hangomat. – Ott volt az az SMS, aztán felhívtál, és még a szádba is rágtam, hogy Mike csak a BARÁTOM! Egyszerűen nem értem, hogy miért kell abból olyan nagy ügyet csinálni, ha megismerek egy, nálam amúgy 5 évvel idősebb férfit! Még vele is megbeszéltem, hogy nem lehet semmi köztünk, és csak barátok vagyunk.
- Tudod, Katie… - lép még közelebb hozzám, és már szinte egy négyzetmilliméternyi szabad hely sincsen köztünk. – Fiú és lány között nem létezik barátság. Mi sem barátok voltunk. Soha nem voltunk barátok. Szerelmesek vagyunk. Amióta csak ismerjük egymást.
Úgy suttogja a szavakat, hogy csak én halljam őket, majd még egyszer jó mélyen a szemembe néz, és végül ellép tőlem, hogy visszavonulhasson az öltözőjébe, én pedig ott állok, ahol hagyott.
Összetörve…


12 megjegyzés:

  1. Basszuuuuuuuss :D Legjobb rész esküszöm :D
    Azért ez druva volt Joe-tól,hogy lekevert egyet Mike-nak :// Nagyon jó,hogy ilyen hosszú rész volt,megszoknám simán ;)
    Remélem azért remélem kibírom új rész nélkül egy hétig :/
    Jó tábort :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Hát, végül is, elég hamar megírtam. :) Volt, hogy egy 6 oldalasat hosszabb időmbe telt megírni. :)
      Csak kibírod. Azért ennyire nem vagyok jó :)
      Köszönöm, de még úgyis jön egy off-bejegyzés. :)

      Puszi: Kelly. ♥

      Törlés
  2. Nagyon tetszik! Bár amit Joe csinált megrendítő volt számomra mert egyáltalán nem erre vártam :|
    Szegény Mike >.< így merjen szépet mondani Katie-nek. Joe utolsó beszédje.. uh na az, az valami eszméletlenre sikeredett :)
    Bár Mike akkor sem érdemelte volna ezt mivel segíteni akart :/
    Várom a folytatást! És mivel jövőhéten sajnos nem lesz, ezzel a hosszú résszel picit kárpótoltál köszönöm:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! :)
      Hát, találkozhattak volna másképp is.
      Mike most csak jót akart. :S
      Örülök, ha kicsit kárpótoltalak, és köszönöm a dícséretet. :)

      Törlés
    2. 1hètig bejedzés nélkül ??!:/// neeee!
      Amugy nagyon-nagyon-nagyon jooo!

      Törlés
    3. Igen, sajnos. :S
      De mindjárt kiteszem az off-bejegyzést és megmagyarázom.
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
  3. Szia!
    Neeeeeeeeee, nem bírom ki egy hétig. :(
    Szóval... hihi, Lindz lett a kedvencem. :D lol. ._. Aaaw, Joe naplója.
    Bárcsak ilyen könnyen bejutnék a fiúk koncertjére. :D Joe kapja be, mert most igazán bunkó volt. Tudja, hogy Katie és Mike nem járnak, akkor miért csinálta ezt? Mondjuk a szám az nagyon jó. :$ Meg, hogy leüti Mike-ot. Joe, what are you doing?!
    De amúgy nagyon tetszett a rész, és nem fogom kibírni egy hétig. :((
    Na, puszi. ♥
    xx, Lindz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Deeeeee kibirod mert te raadasul csak hetente irsz! En nekem mindig ki kell birnom egy hetig! :(
      Nem csodalkozom rajta. xd :D
      Barcsak. *-*
      csak feltekeeeeeeeny. most miert kapja be? :(
      dehat amugy.. gondold magad a helyebe. tetszik neked egy lany aki osszebaratkozott egy pasival akit te nem ismersz. es a csaj megjelenik azzal a pasival a koncerteden.... :s
      kibirood! :)

      Puszi: Kelly. ♥

      Törlés
  4. nagyon jó vagy.. kész író :)

    VálaszTörlés
  5. Tudom hogy el vagyok oltárian késve ezzel a kommentárral de nem tudom hogy írjam le mennyire imádtam ezt a részt! :) az összes többit is de ez.. anyáám fantasztikus. <3 csak így tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj. :)
      Köszönöm, nekem is ez tetszik amúgy a legjobban. ;) ♥

      Törlés