2013. augusztus 13., kedd

Mike

Sziasztok Manók! :)
Megint éjjeli részt hoztam, deremélem, mindenknek tetszeni fog! :))

#ilysm 

Puszi: Kelly :)

Reggel Joe naplójával a kezemben ébredek. A napsugarak már javában besütnek az ablakon.
Vajon mennyi lehet az idő?
Mikor az órára nézek, elkerekedik a szemem.
- Fél 12?! – pattanok fel.
Az lehetetlen. Soha nem szoktam sokáig aludni. Bár ki tudja, tegnap meddig olvasgattam a naplót…
Végül sóhajtva beletúrok a hajamba, és csípőre teszem a kezem.
Össze kell pakolnom, és mihamarabb elmennem innen.
Az ágyon szanaszét heverő képekkel kezdem. Mindegyiket a kezembe veszem, és újra megnézem őket, mielőtt visszatenném őket az eredeti helyükre.
Egy darabot hosszasan tartok a kezemben: azt, amelyiken tegnap nevetni kezdtem. Joe-val olyan boldognak tűnünk. Még nem jártam Nickkel, bőven szerelmes voltam Joe-ba.
Elmosolyodom, és a tegnap kiválogatott pólókra teszem a képet. Csak nem fog hiányozni neki.
Mikor a fotókkal végzek, megfogom a két felsőt, és átmegyek Nickkel közös szobámba.
Szomorúan nézek körbe, miután beléptem az ajtón, hiszen ezen túl nincs sok valószínűsége annak, hogy itt fogok aludni. Annak meg még kevesebb az esélye, hogy Nickkel.
A könnyeimet visszatartva szedegetem össze a cuccaimat a szekrényekből, a fürdőből, mindenhonnan. Nem akarok itt hagyni semmit.
Csak rontok a helyzeten, ha ezek után itt maradok. Nick minden bizonnyal utál, és soha többé nem akar látni. Joe pedig… Ő biztosan szeretne látni. De nem lehet köztünk több annál, mint ami most van. Most szakítottam az öccsével. És ha most összejönnék vele, az egész világ lenézne.
Előre látom, hogy mindenki azt kérdezné: Most végigmegy a Jonas tesókon növekvő sorrendben?
Biztos mind a ketten találnak majd valakit. Valakit, aki nem én vagyok. Valakit, aki jobb nálam. Valakit, aki boldoggá teszi őket.
Mikor már mindenemet összeszedtem és eltettem egy táskába, lemegyek a földszintre.
A bőröndjeim ugyan ott vannak, ahol tegnap délután hagytam őket, az ajtó mellet.
Mellé teszem azt a sporttáskát, amit most pakoltam össze a még ittlévő cuccaimmal, majd a konyhába megyek, hogy egyek valamit. Tudom, hogy nem fogok túl sok ételt találni a hűtőszekrényben, de kissé megdöbbenek, mikor azt teljesen üresen találom.
- De… - zárom be értetlenül.
Jó, mondjuk végül is logikus, hogy teljesen kipakolták. Elvégre senki sem számított arra, hogy én már az első koncert után hazajövök.
Végül úgy döntök, hogy elmegyek a közeli McDonald’s-be reggelizni.
 Kilépek az ajtón, és próbálok feltűnésmentesen lépkedni az utcán. Érzem, hogy sok szempár szegeződik rám, de én szigorúan csak a lábam elé nézek.
Amikor belépek a gyorsétterembe, az egyetlen egy üresen álló kasszához sietek, és rendelek magamnak. A pulton kopogok az ujjaimmal, miközben várom, hogy a reggelim (vagy inkább ebédem?) elkészüljön, majd mikor a hölgy a kezembe nyomja a tálcát, a bejárattól legmesszebb lévő üres asztalhoz megyek, és leülök.
Villám gyorsan enni kezdek, hiszen tegnap este óta egy falatot sem ettem, és közben azon gondolkozom, hogy most talán épp megdöntöm a gyors evés rekordját. Aztán az jut eszembe, hogy 99%-os esélyem van arra, hogy megőrültem.
Ekkor azonban rezegni kezd a telefon a zsebemben, úgyhogy megtörlöm a kezemet egy szalvétába, és előhúzom a készüléket, ami arról tájékoztat, hogy van egy bejövő üzenetem. És nem is akárkitől.

"Hol vagy?"
Gyorsan válaszolok Joe SMS-ben feltett kérdésére, és visszateszem a mobilt a zsebembe.

"New Yorkban."

Úgysem fog azonnal válaszolni, hisz ismerem.
Viszont legnagyobb meglepetésemre megint rezegni kezd a telefon, így ismét előveszem.

"Miért?"
- Hogy miért? – kérdezem halkan, magamtól. – Azért, mert szakítottam a barátommal, Joe…
De végül csak annyit válaszolok neki, hogy: "Miért ne?".
Leteszem az asztalra a készüléket, és megiszom a maradék kólámat. A telefon ismét megrezzen.

"Hiányzol."

Mosolyogva olvasom el a mondatot, amit írt, majd válaszolok neki, és végül felállok. Mennem kéne.
Elviszem a tálcámat az annak kijelölt helyre, majd kisietek az ajtón, ugyanis feltűnik, hogy egy lány hosszasan bámul rám az egyik asztalnál ülve.
Miközben hazafelé veszem az irányt, lehajtott fejjel sétálok, de nem kerüli el a figyelmemet egy Hard Rock Café az út másik oldalán. Még sohasem voltam bent, de azt hallottam, hogy jó hely. Van élő zene, és finom a kávé.
Így először körülnézek, hogy nem jön-e semmilyen jármű, ami kilapíthatna, majd mikor megállapítom, hogy tiszta a terep, átrohanok a másik oldalra, és benyitok a kávézóba.
Bent körülnézve azt állapítom meg, hogy tényleg egész hangulatos. Velem szemben egy kisebb emelvényt látok, amint egy férfi épp gitározik és énekel. Tehát az lehet a színpad, ahol az élőzenét játsszák. Tőlem jobbra van a pult, ahol kiszolgálnak, balra pedig egy másik asztal, ahol mindenféle dolgot lehet kapni a kávézó logójával. Végül odamegyek a jobb oldali pulthoz, felülök az egyik székre, és rendelek magamnak egy cappuccinot. Miközben várok a tekintetem akarva akaratlanul is a zenélő pasira fut.
Fekete kalapot visel, és a fejét lehajtva játssza az akkordokat, majd hirtelen felnéz, és énekelni kezd. A tekintetnünk találkozik egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra, ugyanis a telefonom újabb SMS-ről értesít.
Előhúzom a zsebemből a mobilt, és elolvasom a rövid kérdést, amit
ismét Joe küldött.


"Mondhatok egy titkot?"
 

Felvont szemöldökkel válaszolok neki, és közben megköszönöm a kiszolgálónak, hogy odaadta az előbb rendelt italomat.

"Persze, hogy mondhatsz."
A cappuccinot kortyolgatva várom, hogy a fiú válaszoljon, és közben feltűnik, hogy abbamaradt a zene. Megérkezik Joe válasza, amibe belepirulok.

"Szeretlek. ♥"
Egy kérdéssel válaszolok az előbbi kijelentésére, és alig várom, hogy visszaírjon.

"Nos Joe.. Mondhatok egy titkot?"
 
Eközben valaki leül a mellettem lévő székre.
- Szia.
Felnézek, és legnagyobb meglepetésemre az a fickó foglalt mellettem helyet, aki az előbb még a színpadon gitározott.
- Heló. – köszönök neki érdekesen, mire felém nyújtja a kezét.
- Mike Manning vagyok. Gitáros. Leginkább basszus, de ma akusztik napom volt. – mosolyog, mire megrázom a kezét.
- Ka… Izé. Demetria Ferrera.
- Igen, tudom. Láttalak tegnap előtt.
- Ott voltál a koncerten? – csodálkozom, mire bólint.
- Ott bizony. És nagyon tetszett, amit láttam. – mér végig, mire felvonom a szemöldököm.
- Te most komolyan.. flörtölni próbálsz velem? – mutatok magamra hitetlenül, mire felnevet.
- Isten őrizz! Én csak azt akarom mondani, hogy.. Én biztosan nem hagytam volna, hogy elmenj aznap reggel.
- Szóval hallottad. – hajtom le a fejem.
- Ki nem hallotta? – néz körbe,de a kérdés inkább nekem szól.
Ám ekkor ismét jelez a telefonom.
- Ne haragudj.. Csak egy pillanat. – mondom, és elolvasom Joe válaszát.

"Mondd!"

Gyorsan bepötyögöm rá a választ, és elteszem a mobilt.

"Mindig is szerettelek.."
 
- Semmi probléma.
- Már vissza is tértem. – nézek fel rá.
- Rendben. Szóval.. Ki ne hallotta volna, hogy a Jonas Brothers elő zenekar nélkül maradt?
- Jó, persze… Csak nem gondoltam volna, hogy ENNYIRE nagydolog.
- Hát.. Mint mondtam, én nem hagytam volna, hogy elmenj. – nevet fel.
- Mi?
- Biztos utánad mentem volna, vagy valami.
- De miért? Hisz még csak nem is ismersz. Nem tudsz rólam semmit. – nézek rá értetlenül.
- De. A nevedet tudom. És azt, hogy jó hangod van, valamint azt, hogy tudsz gitározni. – emeli fel a mutató ujját, mire megforgatom a szemem.
- Aha. Hát ez marha sok.
- Hé, valahol el kell kezdeni. – vigyorog rám.
Oké, ez nekem furcsa. Csak nekem furcsa?
- Miért jöttél ide? – kérdezem tőle.
- Elnézést! – szól oda az egyik kiszolgálónak, majd rendel magának egy kávét. Ismét rám néz.
- Mikor az előbb odafent játszottam, észrevettelek, és gondoltam, megismerkedhetnénk. Rosszul gondoltam?
- Hát… - fordítom el a fejem. Most erre mégis mit kéne mondanom.
- Szóval ez egy bizonytalan nem?
- Mondjuk. – nézek vissza rá.
- Remek. Akkor ezen most változtatok. – jelenti ki, miközben belekortyol a kávéba, amit épp most kapott meg.
- Nézd.. Nagyon kedves tőled, hogy idejöttél, meg minden, de.. Én ezt nem csinálhatom.
- Mit?
- Hogy is mondjam úgy, hogy ne tűnjek bunkónak.. Szóval. Most lett vége egy elég hosszú és egyben komoly kapcsolatomnak.. És még nem vagyok teljesen túl rajta. – próbálom a tudtára adni, hogy most nincs kedvem flörtölgetni vele.
- Értem. De azért én próbálkoznék, ha nem zavar. – kacsint rám. – Mert.. Oké. Egyszerűen nem bírom levenni rólad a szemem.
- Öhm. De. Zavar. – vonom össze a szemöldököm.
- Értem. Nos, akkor mesélj magadról valamit. – mutat rám, majd ismét beleiszik a kávéba.
- Nézd, Mike. – veszek egy mély levegőt, majd a helyzethez képest higgadtan rá nézek. – Mint ahogy azt már mondtam, most szakítottam a barátommal. És még mindig szeretem.
Még ha nem is őt, hanem a testvérét, teszem hozzá magamban.
- Igen, de annak már vége van. És már tegnap előtt is elbűvöltél.. És nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy mi itt most találkoztunk.
- Pedig hidd el nekem. Ez puszta véletlen. – bólintok. – És most azt hiszem, jobb lesz, ha megyek.
Ezzel lekászálódok a magas székről,           és az ajtó felé veszem az irányt.
Ám ekkor hirtelen egy váratlan dolog történik. Valaki átkarolja a vállam, és közben kitol a kávézóból.
Mikor odanézek, Mike arcát pillantom meg.
- Te meg mi a gyászt csinálsz? – kérdezem tőle idegesen, és közben lelököm a karját a vállamról.
- Hé, nyugi. – karol át újra. – Csak ismerkedem.
- Te részeg vagy? – érdeklődöm, bár tudom, hogy mi lesz a válasza.
- Nem, nem vagyok részeg. Miből gondolod, hogy az vagyok?
- Abból, hogy nem fogod fel, amit mondanak neked. – lököm le magamról a kezét. Újra.
- Felfogtam. Csak nem adom fel. – mosolyog rám. – Merre laksz?
- Semmi közöd hozzá. – vágom rá, és sietős léptekkel ott hagyom.
- Na, várj már meg! – fut utánam, és elkapja a karom.
- Megmondanád, hogy mégis mit akarsz tőlem?! – förmedek rá.
- Megismerni téged. – áll meg szórakozottan.
- Hát, nem épp a legmegfelelőbb pillanatban jutott eszedbe.
Ezzel ismét ott hagyom, de hallom, hogy jön utánam.
- Oké, akkor had meséljek magamról! – szól utánam.
- És miből gondolod, hogy érdekel, ki vagy te? – fordulok felé újra.
- Hát.. Végül is nincs veszteni valód. És nem hagytál ott egyből, amikor leszólítottalak.
- Bár azt tettem volna.. – motyogom halkan, úgy, hogy biztosan ne hallja meg.
- Nézd, csak beszélgessünk. Mint.. két ember. Két barát. – emeli fel a kezeit maga mellett védekezően.
- Oké… - sóhajtom megadóan.
Valamiért úgy érzem, hogy úgy is addig nyomulna, amíg bele nem egyezek.
- Remek! – mosolyodik el. – Central Park? Itt van egy köpésre.
- Legyen. – vágom zsebre mind a két kezem, és elindulok a Park irányába.
Miközben sétálunk, egy csomó mindent mesél magáról.
Megtudom róla például, hogy Ő is Dallasban született, csak 5 évvel korábban, mint én.
Az anyjával nőtt fel, mert az apja alkoholista volt, és elköltöztek tőle az anyukájával és a húgával. Gyerekkora óta a zenéléssel foglalkozik, és most is ebből él meg. És szingli. Ezt kihangsúlyozta…
Én is elmesélek neki mindent, amit tudni kell rólam, és mire észbe kapok, feltűnik, hogy már késő délután lehet.
- Bocs, de.. Nem tudod véletlenül, hogy mennyi az idő? – kérdezem tőle, miközben kilépünk a Central Park egyik hatalmas vaskapuján.
- De, máris. – húzza elő a mobilját. – Negyed 6 van.
- Franciadrazsé. – motyogom.
- Mi a baj?
- Haza akartam ma menni Dallasba. De így már nem fogok. 4 és fél óra a repülő út, és nincs kedvem most még este 10-kor ott sétafikálni, amíg haza nem érek. – magyarázom neki.
- Á, értem. Én is gondoltam rá a napokban, hogy hazalátogatok.
- Igen?
- Aha. Lehet, hogy elmegyek veled.. Mondjuk holnap? – néz rám kérdőn.
- Még nem tudom, hogy holnap megyek-e.
- Miért?
- Csak.
- Hazakísérhetlek? Mármint itt, New Yorkban? – érdeklődik, mire bólintok.
- Igen, az.. jó lenne. Köszi.
- Ugyan. Merre laksz?
- Water Street 46. – válaszolok.
- Az nincs messze. – állapítja meg.
- Nem, nincs.  – értek egyet.
- Tényleg, el is felejtettem megkérdezni.. Neked van most valakid? – kérdezi, de egyből a homlokára csap. – Ajj, de hülye vagyok! Most szakítottál a barátoddal. Bocsi, kiment a fejemből.
- Nem gáz. – válaszolok, halvány mosolyt erőltetve az arcomra.
- Nick, igaz?
- Igen, Ő.
- Miért lett vége? – érdeklődik kíváncsian.
- Mert.. Hát izé. Biztos, hogy érdekel? – kérdezem, miközben befordulunk az utcánkba.
- Biztos, hogy érdekel.
- Hát.. Akkor gyere be, mert ez hosszú sztori. – mosolygok rá.
- Rendben. – viszonozza a mosolyt.
Ekkor én megállok a kapunk előtt.
- Csak egy pillanat. Megkeresem a kulcsomat. – kezdek el kutakodni a pulcsim zsebében, és ekkor hirtelen valami csörömpölve landol a földön.
- Bakker, de szerencsétlen vagyok. – nevetek fel zavartan, és lehajolok a kulcsért.
Ám arra nem számítok, hogy Ő is fel akarja venni, így véletlenül összefejelünk.
- Aúcs. – nevetek fel, és sajgó fejemre szorítom a kezem.
- Megvagy? – röhög Ő is, és közben keresi a zárba illő kulcsot.
- Igen, persze. Csak hirtelen jött. – megyek be a kapun, amit idő közben sikerült kinyitnia.
Mikor a házba is belépünk, kicsit elszégyellem magam attól, ami Mike-ot fogadja.
- Mi ez a sok bőrönd itt? – mutat körbe értetlenül.
- Hát.. én mondtam, hogy haza akartam ma menni.
- Ja, igaz is. – biccent.
Bevezetem a nappaliba, majd ez után megmutatom neki az egész lakást.
- Hát.. Nem rossz, az biztos. – biccent elismerően, mikor Joe szobája előtt befejezem az idegenvezetési kurzust.
- Na igen. Szeretek itt lakni.. Vagyis szerettem. – nézek körbe, és Joe szobájának ajtajára teszem a kezem.
- Ez kinek a szobája? – kérdezi Mike.
- Joe-é. Nem biztos, hogy túl boldog lenne, ha bemennénk. – mosolygok.
Totál kiakadna.
- Lehet. Én sem örülnék túlzottan.
- Megértem. – bólintok összefont karokkal, ám ekkor megszólal a Still In Love With You a zsebemből.
Ez Joe. Csak neki van beállítva ez a szám.
- Ne haragudj, de ezt fel kell vennem. Addig.. Menj le nyugodtan, vagy.. Nem is tudom. – húzom elő a mobilt, és rányomok a ’Hívás Fogadása’ gombra.
- Szia!
 - Szia Katie. Mi újság? – kérdezi kíváncsian, és… jó kedvűen.
- Hát.. Semmi érdekes. Veled? – kérdezek vissza, miközben bemegyek Nickkel közös szobámba, és elterülök az ágyon. Csak bámulom a plafont.
- Boldog vagyok. Ma mondott nekem valaki valamit, ami nagyon feldobott.. – titokzatoskodik, ami megmosolyogtat.
- Igen? Na, mesélj. – nevetek, ám ekkor hirtelen bejön Mike.
- Demi, kérsz chipset? – kérdezi, mire a számra szorítom a mutató ujjam.
 De már késő.
- Katie.. Ez meg ki volt? – hallom Joe döbbent hangját, mire felsóhajtok, és a homlokomra szorítom a kezem.

14 megjegyzés:

  1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :)
    Igyekszem!!! ;)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!:D
    Mike nagyon tud nyomulni,az biztos.xd
    Siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      Hát, ilyen a karaktere :)
      Igyekszem. :)

      Törlés
  3. Nagyon jó rész lett! :) De mondjuk nekem ez a Mike nagyon gyanús!! :D
    Köviiiitttt!!!!! ;)

    VálaszTörlés
  4. Most kezdtem el olvasni a blogodat,és nagyon tetszik!! :D
    Már várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, örülök, hogy itt vagy! :)
      Sietek a következővel, ígérem. ;)

      Törlés
  5. Nagyon jó lett imádom!!! Kíváncsi vagyok mi lesz ebből :)
    siess a kövivel!! :D <3 :3 *-*

    VálaszTörlés
  6. Szia! :)
    Igazából már akkor elolvastam, mikor elküldted, de takarítanom kellett volna, ami részírásból állt, de mindegy... :)
    Nagyon tetszett. *--* Mike-ot leütöttem volna, mert nem hagyta békén Kate-et. És jókor toppan be. ._.
    Most Joe mit gondolhat? Tuti, elmondja Nicknek is. omg. mi lesz még itt?
    Nagyon várom a következő részt. :33

    xx, Lindz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sziamia!!! :)
      Én csak örülök hogy van nálad új rész ;)
      Örülök, hogy tetszett :3 szegény Mike :c
      Joe meg majd kiderül, mit gondol. ;)

      Sietek!

      xx, Kelly. :)

      Törlés
  7. Sziia!! Hűűű.. ki ez a Mike ?:O Kicsit fura alak..
    Miért itt hagytad abba?:D Úgy izgulok, hogy Joe mit fog szólni.. *-*
    Egyébként azt hittem, hogy reggel mikor felkel Joe ott fogja várni..*-*
    De nagyon édesek az sms-eik*-*
    Siess a kövivel! Várom nagyon*-*
    Puszy:Szöszy^^

    VálaszTörlés
  8. Szia ;)
    Hát egy srác :) majd meglátod :)
    Amúgy nem rossz ötlet, dehát nem hagyhatja csak úgy ott a turnét :))
    Nehéz volt amúgy meg szerkeszteni a képeket.
    Igyekszem!!! :*

    Puszi: Kelly. :)

    VálaszTörlés