Az a nagy harci helyzet, hogy beteg vagyok, így megírtam nektek tegnap/ma a mostani hétvégére ígért részt, mert szombat-vasárnap nem igazán lesz rá időm! :)
Remélem, hogy tetszeni fog, és ne haragudjatok, ha kicsit kusza lett, igyekeztem.
De most engem is nagyon összezavarnak éppen érzelmileg...
Jó olvasást! :)
Ui.: Az előző részhez alig érkeztek kommentek, ami kicsit elbizonytalanított. Ha nem tetszik egy rész, vagy akármi a történeten belül, én arra is kíváncsi vagyok, szóval nyugodtan írjátok meg azt is! :))
Puszi: Kelly. ♥
Másnap reggel veszekedés hangjaira ébredek. Miközben
felülök, és álmosan nyújtózom egyet, észreveszem, hogy Joe már nem fekszik
mellettem.
- Nick, higgadj már le! Nem történt semmi, oké? – hallom a
fiú hangját, mire felállok az ágyból.
Már megint miattam veszekszenek. Belebújok a papucsomba, és
a pulcsim ujját húzogatva csoszogok el az ajtómig.
- Joe, én még mindig szeretem. És nem fogom hagyni, hogy
csak úgy kisétáljon az életemből! Nem fogom tétlenül végignézni… - válaszol a
fiatalabbik Jonas testvér, mire lenyomom a kilincset, és kilépek a nappaliba.
- Katie. – mondják egyszerre.
- Hagyjátok abba… - mondom halkan, hiszen még mindig alig
bírok megszólalni.
- Neked vissza kéne… - szólalna meg Joe, de félbe szakítom.
- Katie, nyugodj meg. – lép hozzám Nick. – Nincs semmi baj,
viszont ha nem pihensz, nem leszel jobban.
- Tudom. Viszont éhes vagyok. – indulok el a konyha felé.
- Hagyd csak, majd én csinálok neked valami kaját. – szólal
meg Joe hirtelen. – Feküdj vissza. Majd beviszem, oké?
- Oké… - sóhajtom.
A fiú elindul a konyhába, de még utána szólok.
- Joe!
- Tessék – fordul felém, és kérdő tekintettel fürkészi
arcomat.
- Csinálnál teát is?
- Persze. – mosolyog rám.
- Köszönöm.. – motyogom, és visszacsoszogok a szobámba.
Visszafekszem az ágyamba, mikor látom, hogy nyílik az ajtó.
- Ilyen gyorsan kész is lettél? – kérdezem anélkül, hogy
felnéznék, ugyanis a tévé távirányítóját keresem.
- Öhm…
- Szia, Nick. – kapom fel a fejem, amikor meghallom a
hangját.
- Szia. Hogy vagy? – ül le az ágyam szélére.
- Nagyon fáj a torkom, és néha alig kapok levegőt. –
suttogom.
- Nem szabadna beszélned. Tönkremehetnek a hangszálaid…
Némán arrébb húzódom az ágyon, hogy mellém tudjon ülni.
Kissé bizonytalanul helyezkedik el mellettem.
- Öhm.. Ezt keresed? – emeli fel az ágy mellől a
távirányítót, mire elmosolyodom, és bólogatni kezdek.
- Oké. Akkor bekapcsolom. – mondja, és bekapcsolja a
készüléket,a miben hirtelen saját magamat látom meg.
- A Jonas Brothers lemondta a világturné hátralévő részét az
elő zenekar, Demi Ferrera hirtelen betegsége miatt. A rajongókban vegyes
érzelmek kavarognak, hiszen azok, akiknek jegyük volt a koncertekre, nagyon
csalódottak lehetnek az elmaradó előadások miatt. Azonban azok, akiknek nem
volt esélyük eljutni a koncertekre, folyamatosan részvétüket nyilvánítják ki a
lány súlyos betegsége miatt a közösségi oldalakon. Legjobb tudomásaink szerint
a lánynak tüdő- és torokgyulladása van. Jobbulást, Demi! – mondja a szőke
bemondó nő, nekem pedig könnyek gyűlnek a szemembe. Több ezer Jonas rajongónak
tettem tönkre az álmát, hogy láthassák a fiúkat élőben.
- Tessék? – néz rám egy pillanatra, majd vissza a tévére, de
amikor tudatosul benne, hogy könnyek folynak le az arcomon, visszakapja rám a
tekintetét. – Mi van, Katie?
- Hé, mi történt? – jön be Joe is egy nagyobb tálcával a
kezében.
Csak megrázom a fejem, és Nickek átmászva felállok.
Joe egy hirtelen mozdulattal leteszi a tálcát az asztalra,
és elkapja a karomat.
- Mi a baj? – néz mélyen a szemembe.
- Tovább kell mennetek a turnéval… - suttogom.
- Mi? Miért? –pattan fel Nick is, és miután egy gyors,
gyilkos pillantást vetve Joe-ra kérdőn rám mered.
- Azért, mert a Jonatic-ok számítanak rátok. Nem maradhattok
itt és törhetitek össze az álmaikat csak miattam. Kifizették a pénzt, látniuk
kell titeket! – hadarom halkan.
- Oké. Katie, nyugodj le. – teszi a kezét a vállamra Joe. –
Fognak minket látni, elnapoltuk a turnét.
- Tegnap azt mondtad, hogy lemondtátok az utolsó
időpontokat. A tévében is ezt mondták… Utálnak, fiúk.
- Dehogy utálnak! Nem hallottad, hogy azt mondták, hogy akik
nem tudtak volna jönni a koncertekre, azok aggódnak miattad? – kérdezi Nick. –
Szeretnek, Katie. Mert mi is szeretünk.
- Ettől függetlenül is be kell fejeznetek. – rázom a fejem.
– Túlélem ezt az egészet egyedül is, oké? Itt a családom, majd ők segítenek.
- Nem. Én nem foglak itt hagyni. Akkor folytassátok nélkülem
a turnét. – fordul Joe hirtelen Nick felé, aki hatalmas szemekkel mered
bátyjára. – Szólok is apának, hogy ma tovább mentek.
- NEM! – kiabálja Nick, mire mind a ketten rá kapjuk a
tekintetünket. – Joseph. Nem fogom hagyni, hogy össze gyere a volt barátnőmmel,
akit még mindig szeretek!
- Nick. – meredek rá, mire felém fordul.
- Katie…
- Én meg nem fogom hagyni, hogy újra elvedd előlem azt a
lányt, akit már sokkal régebb óta szeretek, mint te! – vág közbe Joe, mire mind
a ketten felé fordulunk.
- Oké, nekem ez sok. Mind a ketten menjetek turnézni! –
emelem fel a kezeimet a levegőbe tehetetlenül.
- De Katie… - néz rám Joe szomorúan.
- Csak menjetek.. Köszönöm, hogy csináltál nekem kaját, Joe.
– mondom. – És teát. – teszem hozzá.
Látom, hogy a fiú arcvonásai megkeményednek.
- Szia. – csak ennyit mond, majd sarkon fordul, és
kiviharzik a szobámból.
Nick kíváncsian fordul a bátyja után, majd visszanéz rám.
- Vigyázz magadra. És pihenj sokat.
Ezzel lágy puszit nyom a homlokomra, és kisétál az ajtón,
amit behúz maga után.
Összeszorítom a számat, hogy ne kezdjek el hangosan zokogni.
Fáj, hogy elküldtem őket, de nem tehettem mást. A
rajongóknak szükségük van rájuk.
És mi ütött Nickbe?! Mi az, hogy Ő még mindig szeret? És
hogy nem hagyja, hogy Joe össze jöjjön velem?
Én ebbe már belekavarodtam!
- Hahó, van itt valaki? – kopog be valaki az ajtón, és mikor
oda nézek, nem hiszek a szememnek.
- Anya…
- Katie, miért nem vagy ágyban? – kérdezi. Látom, hogy
szatyrok vannak a kezében. Biztosan vásárolni volt.
- Anya… - nyögöm, hozzá rohanok, és nem érdekel, hogy leejti
a teli szatyrokat, magamhoz szorítom, miközben sírni kezdek.
- Mi a baj, Kicsim? Hol vannak a fiúk? – kérdezi a hátamat
simogatva.
- Elküldtem őket. - suttogom, miközben elengedem, és
elkezdem felszedegetni a szétgurult zöldségeket.
- Mi? De hát miért? – csodálkozik, miközben Ő is lehajol pár
dologért.
- Anya, lehet valaki egyszerre két emberbe szerelmes? –
kérdezem halkan.
- Nem tudom. Miért, mit érzel? – érdeklődik.
- Azt, hogy életem talán legboldogabb időszakát töltöttem
Nick mellett, de bármit megadnék azért, hogy Joe-val egy pár lehessünk. Azt
hittem, hogy Nick gyűlöl, amiért szakítottunk, de ma kiderült, hogy még mindig
szeret, és vissza akar szerezni, és nem engem utál, hanem Joe-t, amiért
szerelmes belém, és nekem ez már, sok, és nem tudom, mit csináljak vagy kit
válasszak! – támaszkodom a konyhapultra, ahová monológom közben bevittem az
összeszedegetett holmikat.
- Figyelj, Kicsim. Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd
a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele
a másodikba. Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is, akitől
nem is várjuk, okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több mint
egyszer, és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét, szóval
emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid
ellen... Sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod
majd egy régi hiba miatt. Sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik, és
elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. Épp ezért nevess túl sokat és
szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit
szomorúan töltesz, az egy perc boldogság... amit már sosem kapsz vissza!
Magam elé meredve emésztgetem anya szavait. Igaza lehet.
- De anya… Nick nem tudná elviselni, ha Joe és én együtt
lennénk. – rázom a fejem.
- Mit érzel Joe iránt? – teszi fel ezt a bonyolult kérdést,
mire felsóhajtok.
- Én… Őt magát szeretem! Nem azért, mert olyan nagyon helyes,
és főleg nem azért, mert gazdag. Sokkal jobban örülnék, ha nem lenne egyik sem.
Akkor legalább egy kicsit kiegyenlítődne a köztünk lévő különbség, de attól még
mindig ő lenne a leggyöngédebb, legönzetlenebb, legokosabb és legrendesebb
ember, akivel valaha is találkoztam. Mindig rá gondolok, ha nincs mellettem, és
alig várom, hogy újra láthassam. Nélküle nem vagyok önmagam. Szükségem van a
jelenlétére. De nem tudom, miért hiányzik ennyire.
- Tudod, Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben
jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi,
hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagy-e rá
készülve. Csak jön és beköltözik a lelkedbe. Próbálod nem észrevenni, elterelni
a gondolataidat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül
előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott
dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős alak. Emlékeztet azokra az időkre, mikor
még nem ismerted Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot
engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt
lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiádat elszívta,
elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul. Igaz? – lép elém, és
a fülem mögé illeszt egy kósza tincset.
Könnyekkel küszködve bólintok.
- Tudod, szerintem számodra Joe az igazi, nem Nick. Tudom,
hogy Ő is vigyázott rád, Ő is teljes szívéből szeretett, de mellette komoly voltál.
Nem voltál az a mindig vidám, boldog önmagad. Én csak annyit mondhatok, hogy a döntések,
amiket ma meghozol, hatással vannak a holnapodra, úgyhogy dönts óvatosan, mert
nem tudsz visszamenni, hogy megváltoztasd ezt. Hallgass a szívedre, és minden
rendben lesz.
- Félek a döntésektől, Anya. Utálok választani két olyan
ember közül, akik közel állnak a szívemhez. Félek, hogy mi lesz, ha a rosszat
választottam, és mér nem lesz lehetőségem arra, hogy megváltoztassam a
döntésemet.
- Tanulj a múltból, Katie. Ne érj úgy életed végére, hogy
azt érezd, nem is éltél igazán. Sokan, amikor elérnek arra a pontra, hogy el
kell hagyniuk a földi világot, utoljára még meglátják az örömet és szépséget,
amely csak azért nem lehetett az övék, mert féltek élni. Mert féltek döntéseket
hozni. Legyél bátor! Mondom: Ha a szívedre hallgatsz, egészen biztos vagyok
benne, hogy a számodra megfelelő fiút fogod választani. A másiknak pedig túl
kell majd lépnie rajtad, de az már nem a te problémád lesz, Kislányom. –
mosolyog rám, és letörli az egyik könnycseppemet.
Tudom, hogy nem normális az, hogy ennyit problémázok azon,
hogy két fiú közül kell választanom. Más lányok a helyemben már biztosan döntöttek
volna, és nem érdekelte volna őket, hogy annak a bizonyos harmadiknak
összetörték a szívét.
De nem tehetek róla; ez vagyok én! Engem érdekel, mert
Nicket és Joe-t is szeretem, és egyiküket sem akarom elveszíteni egy kapcsolat
miatt. És mégis úgy érzem, hogy szeretem Joe-t. Szerelemből szeretem, míg a
Nick felé irányuló mély érzelmeim már kihűltek. Őt is szeretem, de csak mint a
legjobb barátomat…
- Nem tudom, mi legyen. – sóhajtom, miközben kinézek az
ablakon.
Csepereg az eső.
- Ettél már? – kérdezi anya, hirtelen témát váltva.
- Még nem, bent van a szobában a reggelim…
- Akkor menj, és egyél, aztán pihenj. Csináljak neked egy
forró fürdőt? – érdeklődik kedvesen.
- Igen, az remek lenne. Köszönöm. – mondom, majd bemegyek a
szobámba, hogy megegyem a… Még csak meg sem néztem, hogy mit csinált nekem Joe.
Becsukom az ajtót magam mögött, és az asztalhoz lépek, hogy
szemügyre vehessem a reggelimet.
- Ó, Joe… - suttogom, mikor meglátom, mit művelt.
Két pirítós van a tányéromon, és a fiúnak sikerült valahogy
úgy ügyeskednie, hogy a két kenyér egy szívet formáljon.
Néma csendben eszem, miközben bámulom a tévét, ami az óta be
van kapcsolva, mióta elküldtem a fiúkat. Egy olyan műsor megy, aminek az a
lényege, hogy sztárok próbálják meg átverni egymást. Talán Punk’D a címe.
Nagyjából fél óra elteltével végzek a reggelivel, mikor anyu
benyit a szobába.
- Kicsim, kész a fürdő. Menj, amíg meleg a víz.
- Oké, köszönöm. – állok fel, és kikapcsolom a tévét.
- Ezt kivihetem? – kérdezi a tálcára mutatva, mire megrázom
a fejem.
- Hagyd csak, anya. Majd én kiviszem. – mosolygok rá.
- Oké. – nyom egy puszit a homlokomra. – Figyelj, elmegyek a
nővéreidért.
- Tényleg, merre vannak? – érdeklődöm, miközben követem
anyát a konyhába.
- Elmentek a plázába vásárolni.. Nem tudom, mi kell nekik. –
von vállat. – De még reggel kérték, hogy menjek majd el értük úgy délután 2
körül, és fél 2 van. – néz az órára.
- Máris?!
- Későn keltél, Kincsem. Legalábbis gondolom. – simít végig
a hajamon. – Na sipirc. Menj, kúráld ki magad. Majd jövünk.
Ezzel egy puszit nyom az arcomra, majd felkapja a kabátját, és
a kocsi kulcsot szorongatva kisiet a lakásból.
Sóhajtva pakolok bele a mosogatóba, majd a fürdő felé veszem
az irányt. Beérve megcsap a meleg gőz, ami a forró víz irányából árad felém. A
kád mögötti, hátsó kertre néző ablak be van párásodva. Talán furán hangzik,
hogy pont a kád mellett van az ablak, de én szeretem. Senki sem jár a hátsó
kertbe, ami meg is látszik rajta. El van hanyagolva, és a gaz teljesen benőtte.
Lassan ülök bele a forró vízbe, és kilógatom a lábamat a kád
szélén. Dúdolgatni kezdek, majd felemelek egy adag habot a víz felszínéről, é
csak úgy elfújom. Szórakozottan nézem, ahogy a kis buborékok a földön végzik.
Ahogy ott üldögélek a kádban hosszú-hosszú órákon át, egyre
csak egy dal jár a fejemben, mire végül énekelni kezdek.
He and I had
something beautiful
But so dysfunctional, it couldn't last
I loved him so but I let him go
'Cause I knew he'd never love me back
Such pain as this
Shouldn't have to be experienced
I'm still reeling from the loss,
Still a little bit delirious
Near to you, I am healing
But it's taking so long
'Cause though he's gone
And you are wonderful
It's hard to move on
Yet, I'm better near to you.
You and I have something different
And I'm enjoying it cautiously
I'm battle scarred, I am working oh so hard
To get back to who I used to be
He's disappearing
Fading suddelly
I'm so close to being yours
Won't you stay with me
Please
Near to you, I am healing
But it's taking so long
'Cause though he's gone
And you are wonderful
It's hard to move on
Yet, I'm better near to you.
I only know that I am
Better where you are
I only know that I am
Better where you are
I only know that I belong
Where you are
Near to you, I am healing
But it's taking so long
Though he's gone
And you are wonderful
It's hard to move on
Near to you, I am healing
But it's taking so long
'Cause though he's gone
And you are wonderful
It's hard to move on
Yet, I'm better near to you.
Yet, I'm better near to you.
But so dysfunctional, it couldn't last
I loved him so but I let him go
'Cause I knew he'd never love me back
Such pain as this
Shouldn't have to be experienced
I'm still reeling from the loss,
Still a little bit delirious
Near to you, I am healing
But it's taking so long
'Cause though he's gone
And you are wonderful
It's hard to move on
Yet, I'm better near to you.
You and I have something different
And I'm enjoying it cautiously
I'm battle scarred, I am working oh so hard
To get back to who I used to be
He's disappearing
Fading suddelly
I'm so close to being yours
Won't you stay with me
Please
Near to you, I am healing
But it's taking so long
'Cause though he's gone
And you are wonderful
It's hard to move on
Yet, I'm better near to you.
I only know that I am
Better where you are
I only know that I am
Better where you are
I only know that I belong
Where you are
Near to you, I am healing
But it's taking so long
Though he's gone
And you are wonderful
It's hard to move on
Near to you, I am healing
But it's taking so long
'Cause though he's gone
And you are wonderful
It's hard to move on
Yet, I'm better near to you.
Yet, I'm better near to you.
Lehet, hogy a dal miatt, lehet hogy magamtól, de rájövök valamire,
így hirtelen mosakodni kezdek.
Nem hagyhatom, hogy elmenjen. Nem engedhetem el, mert talán
soha nem kapom vissza…
Utálom ezeket a hirtelen hangulatváltozásaimat, így magamban
megjegyzem, hogy ezen mindenképp változtatnom kell, de most nem ezzel törődöm.
Kiugrok a fürdőkádból, magamra csavarom a törölközőmet, és
felkontyolom a hajamat, aminek vizes az alja. Magamra kapom a papucsomat is,
majd rohanni kezdek a bejárati ajtó felé.
Magam sem értem, hogy jött az az ötlet, hogy majd
törülközőben fogok végigrohanni a fél városon, pláne betegen, de mikor kinyitom
az ajtót, ráébredek, hogy erre semmi szükség. A hideg levegő beáramlik a
lakásba, és végigszalad csupasz, vizes karomon, de ez sem érdekel, mert ott áll
Ő, teljes életnagyságában, és engem fürkész.
- Joe… - suttogom.
- Te énekeltél? – kérdezi halkan.
- Igen… - válaszolom.
- Szeretsz? – tol be a lakásba, és becsukja az ajtót, mert
neki is feltűnik, hogy csak egy törölköző van a testem köré csavarva.
- Nem tudom.
- Miért nem?
- Nem vagyok biztos.
- Kételyek?
- Azok.
- Akkor mit érzel? – kérdezi, és Ő ma már a második.
- Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem.
Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert
félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig,
akárhova... Csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy
ha nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. Félek, hogy
nem vagyok számodra elég jó. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem
szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok... Néha utálom, ahogy kinézel, mert
úgy érzem, sokkal jobbat érdemelsz. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol
mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet. olyat tettél,
amiért másnak már nem jutna bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha
nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű,
de nem... Ez bonyolult. – mondom, miközben a könnyek megint lefolynak az
arcomon.
- Akkor szeretsz?
- Azt hiszem... – bólintok bizonytalanul, mire hirtelen
megcsókol.
Hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó, de nem figyelek oda,
mert nem akarom, hogy vége legyen ennek a mesés, mágikus pillanatnak.
- Katie? – hallom egy férfi hangját, mire megdermedek. Csak
ezt ne. Csak Őt ne. Csak most ne.
A fenébe.
áááá nagyon nagyon nagyon jóóóó IMÁDOM!!!! :D <3 :3 Siess a köviel!!!
VálaszTörlésnagyon szép, és nagyon izgalmas rész, amikor beszélnek a hiányról az nagyon tetszik :))) imádom <3
VálaszTörlésIsmét csak azt tudom mondani hogy nagyon jó lett ez a rész is.Kíváncsi vagyok mi lesz a következő részben,én még mindig Nicknek drukkolok! :)
VálaszTörlésSìrok:'( nagyon jo
VálaszTörlésAnnyira jóóó rész lett!! :) Én már nagyon örülnék neki,ha Joe-val már ténylegesen együtt lennének..bár sajnálom Nicket :/
VálaszTörlésSiess kövivel! :D
*-* édesistenem hát te olyat tudsz amit én nem :O én kiestem a gyakorlatból de neked annyira érdemes ezt csinálnod hogy az már fantasztikus.*-* a példaképemvagy*-*
VálaszTörlésCia. c:
VálaszTörlésImáááádom, hogy tudsz ilyen jól írni? Huh?
Szóval... nagyon tetszettek ezek a lelkizős, anya beszélgetések és meghallgattam azt a számot, nagyon szép. Köszi, van egy új számom. :D
Na, gurulok tovább. :D lol.
xx, Lindz.