Warm Up Band

EZZEL A RÉSSZEL IS SZERETNÉK SOK BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNNI AZ EGYIK LEGESLEGJOBB BARÁTNŐMNEK, LINDZ-NEK!!! ♥♥♥

(Vele írom a http://wewatchedamotionpictureinthesky.blogspot.hu/ blogot.:) )

- Jesszusom, Kevin. A frászt hoztad rám. – kapok a szívemhez, mire bejön, és becsukja az ajtót.

- Bocsesz.

- Miért mondtad, hogy ez gyönyörű? – kérdezi Joe értetlenül.

- Igazából… Nem tudom. Csak ki akartam próbálni, mit szóltok.

- Megijedtem… - pislogok rá.

- Srácok, valamit muszáj csinálnotok ezzel a.. helyzettel. – ül le az ágyamra, Joe mellé. – Most akkor vagy vegyétek komolyan, és Katie szakítson Nickkel, vagy fejezzétek be. Mert ez nem vicces. Akármikor lebukhatunk… - mondja, de ekkor benyit Nick.

- Ki bukhat le miért? – kérdezi kíváncsian.

- Öööö.. – nevet fel Kev kínosan, én pedig még levegőt venni is elfelejtek.

- Hát… Ha már így kérdezed… - áll fel Joe, majd öccse mellé sétál, és átkarolja. – Egy meglepetés bulit akartunk neked szervezni a szülinapodra.

- De Joe… - értetlenkedik Nick. – Még a te születésnapod is hamarabb lesz.

- Hát tudom, persze, de azt csak nem én szervezem meg. – nevet fel Joe idétlenül.

Feszülten figyelem a fejleményeket.

- Hát.. Oké. – bólint végül Nick. – Katie, beszélhetnénk? 

- Persze… - sóhajtom, majd felállok, és követem a folyosóra.

Ahogy kiérek, behúzom magam mögött az ajtót.

- Mit szeretnél? – fordulok felé, mire hirtelen a falhoz nyom, és megcsókol.

- Bocsánatot kérni… - suttogja két csók között.

- Nick… - nézek bele barna szemeibe. Gyönyörűek.

- Igen?

- Tényleg tetszenek a dalok? – kérdezem megszeppenve.

- Persze! Az összes! De leginkább a Catch Me és a This Is Me. Na meg a Stop The World. Azt imádom a legjobban! – lelkesedik.

- Igen? – hatódom meg.

- Igen. Épp erről akartam beszélni.. részben. – túrja a hajamat a fülem mögé.

- Miről?

- Hogy te is fellépnél a turnén. – mondja, nekem pedig leesik az állam.

- Hogy micsoda?

- Komolyan! – lelkesedik. – A fiúkkal segítünk megzenésíteni a dalaidat rendesen, és párat elénekelhetnél! Te lehetnél az elő zenekar! Tiszta jó lenne! Én nagyon örülnék neki! És a rajongók végre megtudhatnák, hogy mi is a neved. 

Na igen… A Jonas fanok előtt még titok, hogy hogy is hívnak engem. 1 éve a srácok soha nem szólítanak a nevemen, amikor társaságban vagyunk. Ezzel is óvni akarnak az utálkozóktól, ami aranyos tőlük.

- Nick, te viccelsz velem… - rázom a fejem. – Én nem…

- Nem szeretnél? – kérdezi elkomolyodva. – Nem muszáj.

- De… De igen, csak ez nekem hirtelen jött. – mosolygok. Te jó ég. – De az igazi nevemet?

- Hát… Lehetne inkább a második neved.

- A Demetria? – fintorodok el. Nem igazán szeretem.

- Demi. Demi Ferrera. Szerintem jól hangzik. – mosolyog.

- Igen….? – húzom el a számat.

- Aha. De kérdezzük meg a srácokat. – mutat a szobaajtóra.

- Neeem, nem kell. – nevetek fel zavartan.

Demi Ferrera. Tényleg nem olyan vészes.

- Szóval akkor vállalod? – néz rám reménykedve.

- Melyik dalokra gondoltál? – kérdezem, miközben megigazgatom az ingje gallérját, amit egyébként fogalmam sincs, mikor vett fel. 

- A Catch Me-re, a Gonna Get Caught, Stop The World, és ezt a kettőt szívesen énekelem veled, meg szerintem elénekelhetnéd a This Is Me-t… Khm… Joe-val. – böki ki, mire elkerekedik a szemem.

- Joe.. Joe-val? – kérdezek vissza. 

- Igen. De felőlem énekelheted egyedül is. – mosolyog rám. – Ha úgy szeretnéd.

- Nem, jó lesz Joe-val, csak furcsa volt, hogy ezt mondtad… - csodálkozom. 

- Miért?

- Nem is tudom.. A múltkor péppé verted, mert megcsókolt… - emlékezek vissza arra a szörnyű napra.

- Jó, de az óta ezt már megoldottuk. – mosolyog rám titokzatosan. 

- Mi? – kérdezek vissza. – Hogyan?

- Majd elmondja Ő, ha akarja. – legyint. – Annyira nem nagy dolog.

- Rendben… - csodálkozom, és magamban azon agyalok, hogy vajon hogyan oldották meg.

Esetleg.. Nick akarta, hogy eltöltsem a tegnapi napot Joe-val?

- Akkor megbeszéltük? – kérdezi hirtelen reménykedve, mire bólintok.

- Megbeszéltük.

- Imádlak… - hajol közelebb, majd először mélyen a szemembe néz, és csak az után csókol meg.

Nagyjából 5 percig állunk így ott, míg valaki félbe nem szakít minket. 

- Nick, 10 perc, és ebéd. – hallom meg Denise hangját a lépcsőről, mire a fiú ellép tőlem.

- Oké, anya!

- Steak lesz, oké…? – tűnik fel a folyosón az anya, és mikor meglát engem is, a szája elé kapja a kezét. – Jaj, félbeszakítottam valamit? – néz ránk felváltva, és kicsit zavarban van.

- Dehogyis. – mosolygok rá kedvesen. 

- Akkor jó.  Szólnátok a fiúknak?

- Persze! – bólint Nick engedelmesen.

- Rendben. Mondd Joe-nak, hogy jöjjön, segítsen teríteni.  – kiabál még vissza, majd lemegy.

- Hát, akkor menjünk enni. – nézek Nickre, aki még egy gyors puszit nyom a homlokomra, majd benyit a szobánkba. A fiúk még mindig az ágyon ülnek, és valamiről nagyon heves vitát folytatnak éppen. Ahogy belépek, meghallom a nevem, mire kérdőn nézek a két fiúra.

- Semmi, semmi…. – rázza a fejét Kevin.

- Joe, anya kéri, hogy menj le segíteni. – néz bátyjára, aki sóhajtva bólint, és kimegy az ajtón, miközben végig engem kémlel.

- Mit beszéltetek? – kérdezi Kev, mire Nickre pillantok.

- Ezt én is kérdezhetném… - suttogom, de nem hallja meg senki sem.

- Majd ebéd közben elmondom, hogy mindenki értesüljön róla. – karol át Nick.

-  Hát jó. - mosolyog ránk a legidősebbik Jonas fiú. – Örülök, hogy minden oké veletek.

- Mi is.. Na és hogy van Danielle? – kérdezem, hisz míg Ő végig segít nekem, én szinte soha nem kérdezem őt a dolgairól, pedig biztos jól esne neki.

- Ne is mondd. – sóhajtja. – Ki van akadva a turné miatt. Hosszú lesz, és nem tudom, hogy fogjuk kibírni. Nem akarok szakítani vele. Szeretem őt…

- Én tudom. De figyelj. Miért nem hozod magaddal? – kérdezem tőle kedvesen. – Szerintem Ő is örülne neki. És nem is lennétek elválasztva.

- Nem is rossz ötlet. – mutat rám, és mintha kigyulladna a feje fölött a kis villanykörte.

- Ugye?

- Oké. Áthívom ebédre, és akkor megbeszéljük. Köszönöm az ötletet! – lelkesedik be teljesen, és miközben kirohan a szobából, előveszi a telefonját.

- Nincs mit! – kiáltok utána nevetve.

- Alig várom, hogy elinduljunk!! Nagyon izgatott vagyok. – mondja Nick, és azt hiszem, ma nem fogom tudni letörölni a vigyort az arcáról De nem is szeretném. Örülök, hogy mosolyogni látom.

- Én is. – mosolygok rá. – És köszönöm, hogy mehetek veletek. 

- Ugyan már, ez természetes! Nem tudom, mi lenne velem, ha te nem jönnél. – simogatja meg az arcom, mire rámosolygok, és egy lágy csókot lehetek ajkaira.

- Ebéééd! – kiabál fel Joe az ebédlőből, mire mindketten felpattanunk, és kézen fogva megyünk le a lépcsőn.

- Kevin? – kérdezi Denise, mikor leülök Nick és Joe közé.

- Azt mondta, el akarja hívni Danielle-t ebédre. – nézek a Jonas anyukára, akinek elkerekedik a szeme. Ezek szerint Kev még nem szólt.

- Te jó ég, akkor kell még egy teríték! – pattan fel az asztaltól, de félbe szakítom.

- Ó, Denise. Hagyd csak, ülj le. Majd én előszedem. – állok fel azonnal.

- Biztos?

- Persze.

- Rendben. Angyal vagy, köszönöm. – ölel át egy pillanatra Denise, egy puszit ad az arcomra, majd leül.

Előszedek még egy terítéket, kanalat, villát, kést, majd oda teszem Keviné mellé, aki épp most ugrál le a lépcsőn.

- Na, jön ebédelni? – nézek rá mosolyogva, mire izgatottan bólint. 

- Igen, az apukája elhozza kocsival, szóval maximum 5 perc, és itt van.

- Remek, akkor addig… behozzam a levest? – kérdezem, a konyha felé mutatva.

- Hagyd csak, Cat. Majd én behozom… - mosolyog rám Joe, majd felpattan, és a konyha felé veszi az irányt.

Vállat vonok, majd leülök a helyemre, Nick pedig megfogja a kezem az asztal alatt, mire rámosolygok.

Joe óvatosan leteszi elénk a gyümölcslevest, amit Denise dobott össze kevesebb, mint 1 óra alatt, és biztos vagyok benne, hogy isteni. Ahogy a középső Jonas helyet foglal mellettem, megszólal a csengő.

- Ez biztos Danielle! – kiáltja Kevin boldogan, és az ajtóhoz rohan.

Mosolyogva fordulok hátra, és várom, hogy a lány megjelenjen.

- Sziasztok!

- Szia, Dani! – válaszoljuk többen is egyszerre.

Bejön az ebédlőbe, Kevinnel az oldalán, és ahogy mellém ér, a szokásos három puszival üdvözöl, majd leül az asztalhoz, barátja mellé.

- Nos, akkor mindenki itt van. – szólal meg id. Kevin. – Jó étvágyat mindenkinek!

- Katie, szedj először. – nyújtja felém Nick a merőkanalat, de én  egyből tovább is adom Danielle-nek, mivel most Ő itt a vendég.

- Köszönöm. – mosolyog rám, és szed magának két kanál levest.

- Szóval.. Azt szeretném mondani, hogy.. – szólal meg Nick, mikor már mindenki nagyban eszik – Mint a turné egyik fő szervezője, szereztem magunknak egy úgymond „elő zenekart”. 

- Kit? – kérdezi Joe és Kevin egyszerre, izgatottan.

- Itt ül mellettem. – néz rám, mire zavartan lehajtom a fejem. Érzem, hogy mindenki engem bámul.

- Katie…? – csodálkozik Joe. – Énekelni fogsz?

- Igen. – válaszol helyettem Nick, amiért hálás vagyok. Most nincs kedvem erről beszélgetni velük. Majd a fiú elmondja, amit kell.

- És melyik dalokat választottad? – érdeklődik Jonas Papa, mire rá nézek.

- Hát.. Nickkel abban maradtunk, hogy a Catch Me lesz… Aztán a Stop The World és a Gonna Get Caught, ezeket Nickkel énekelném, és akkor a This Is Me, amit… Joe-val.  – fejezem be, és elhalkulok a mondat végére, Joe pedig félrenyel a neve hallatán, és köhögve néz rám, a keze elé tartva az öklét.

- Hé, nyugi. – nevet rá Kevin.

- Nincs kedved, Joe? – néz tesójára Nick a hátam mögött.

- De.. Csak.. Nem hittem, hogy Katie-vel fogok duettezni.  – néz rám nagy szemeivel. Még azok is mosolyognak, és úgy látom, boldog, bár jól leplezi.

- Szóval… Benne vagytok? – kérdezi Nick a családot. – Ezek lennének akkor az alap dalok, és még esetleg lehet néhány másik is, hogy kicsit változatosabb legyen. Mondjuk a La La Land, vagy a Trainwreck.

- Nick… - szólalok meg hirtelen, mire elhallgat.

- Igen?

- Van még egy dal, amiről nem tudtok. – nézek rá, mire kíváncsian viszonozza a pillantásomat. – A címe On The Line, és… Mindegyikőtök énekelne benne.

- Akkor akár az is lehet, ha azt szeretnéd. – biccent kedvesen.

- Szeretném, mindenképp. De csak ha nem baj… - nézek a többiekre.

- Részemről rendben. – teszi fel a kezét Joe, és körbe néz.

- Tőlem is. – mosolyog rám Kevin.

- Szerintem ez… - kezd bele id. Kevin, mire az alsó ajkamba harapva rá emelem a tekintetem. – Remek ötlet!

- Köszi, Apa. – mosolyog rá Nick.

- De… Akkor eláruljuk nekik az igazi nevedet? – pislog rám Joe.

- Nem, azt beszéltük Nickkel, hogy a második nevemet használnám. – fejezem be az evést, és elkezdem összeszedni az üres tányérokat, de nem állok fel.

- A Demetria-t? – csodálkozik Kevin.

- Nem, inkább csak Demi. Igaz? – néz rám Nick.

- Igen, csak Demi. – bólintok.

- Behozhatom a másodikat? – áll fel Denise hirtelen, mire én is reflexszerűen felpattanok.

- Segítek. – mondom, mire Dani is feláll.

- Köszönöm, lányok. – küldd felénk egy hálás mosolyt.

Együtt kihordjuk a tányérokat és a levest, majd behurcoljuk a húsokat, a krumplit és a salátát.

- Nekem is lenne egy ötletem.. – szólal meg Kevin hirtelen, és úgy látom, mintha kissé ideges lenne. Rám pillant, mire egy megnyugtató mosolyt küldök felé.

- És mi az, Kicsim? – néz rá Denise bíztatóan.

- Hát, igazából nem nagy dolog.. Csak annyi, hogy.. Dani is jöhetne velünk a turnéra… - süti le a szemét. – Mert ugye elég hosszú lesz, és hát… Jó lenne, ha ott lenne velem. Meg hát.. Gondolom Katie is örülne…

- Ez jó ötlet, szívesen csatlakoznék hozzátok, pláne, ha Katie is megy. – dobódik fel Danielle, és felváltva Kevinre, majd rám mosolyog.

- Ugye? – bólintok.

- Igen, ez tényleg jó. Legalább a lányok is ott lesznek egymásnak. – érvel Joe is bátyja mellett, aki hálás pillantást küldd öccse felé. Végül reménykedve néz  a szüleire. 

- Felőlem jöhet, eggyel több segítő kéz. – néz körbe Denise. – Vagyis kettővel.

- Rendben, legyen. – bólint rá végül Jonas Papa is, mire Kev megkönnyebbülten felsóhajt, és elmosolyodik.

- De jó! Alig várom! – lelkesedik Dani. – Viszont akkor nem ártana hazamennem, hogy összepakoljak…

- Szívesen hazakísérlek ebéd után.. – ajánlja fel neki Kevin azonnal. – Az én cuccom már úgyis kész van. És akkor jöhetnétek arra felé a busszal, és ott felvehetnétek minket, hogy Dani-nek több ideje legyen pakolni.. – pillant apjára, aki biccent egyet.

- Jól van Kincsem, akkor így rendezzük. – bólint rá megnyugtatóan Denise. – Csak akkor siessünk az evéésel.

- De.. Akkor… Én is hozhatom a barátnőmet? – kérdezi hirtelen Joe, mire nekem kiesik a kezemből a villa, és félrenyelem azt, ami éppen a számban van.

- Katie.. Jól vagy? – kapja el a karomat Nick, mire én bólintok, és beleiszom a vizembe, de azt is félrenyelem. Inkább felállok az asztaltól, és a konyhába sietek, majd a pultra támaszkodom. Hogy micsoda…?

JOE-NAK BARÁTNŐJE VAN?!

Amint meglesz a 4 megjegyzés, írom az új részt. ;))

#ilysmpeace
Puszi: Kelly ♥