A parton ülök, egyedül. A fülemben lévő fülhallgatókból már sokadszorra indul el újra a The Fray Be Still című dala. A szellő játszadozik homlokomba hulló tincseimmel, míg én azzal szórakoztatom magam, hogy különböző formákat kreálok a homokban a kezemmel.
Nem hiszem el, hogy ezt tette. Nem hiszem el, hogy megcsalt. Most akkor vége? Egyedül vagyok?
Egyedül.
Szerelem nélkül. Barátok nélkül. Elveszetten. Magára
maradottan. Tehetetlenül. Szeretet és törődés nélkül. Önállóan.
A könnyek megindulnak az arcomon, és szünet nélkül folynak
le. Fáj. Fáj az a szívnek nevezett valami a mellkasomban. Még mindig szinonimák
után kutatok a gondolataim között, de kezdek kifogyni az ötletekből.
Elmélkedésemet a telefonom csörgése zavarja meg, mire
összerezzenek, s mikor a kijelzőre nézek, elszorul a torkom.
Ő az.
Először visszateszem a zsebembe a készüléket, és hallgatom,
ahogy a csengőhangom szól. Hallgatom, ahogyan beszél, hisz minden koncerten
elmondja ugyan ezeket a szavakat, amelyekkel mindig könnyeket csal elő belőlem. És utána egy hosszas, szoros öleléssel mindig megvígasztal és letörli a szememben csillogó könnycseppeket.
Hirtelen meggondolom magam, előkapom a mobilt, és felveszem.
- Mi van? – kérdezem.
- Kicsim.. beszéljük meg! – kérlel.
- Nick. Ezen nincs mit megbeszélnünk.
- De igenis van! – vágja rá. – Komolyan elhagytam a
gyűrűmet! Nem csaltalak meg soha senkivel!
- Persze, Nick – sóhajtom.
- Ne csináld már! 1 hét múlva leszünk egy évesek!
- Igen, tisztában vagyok vele – közlöm halkan.
- Kérlek kérlek kérlek!!! Ne csináld ezt velem… - könyörög,
és úgy hallom, eléggé kétségbe van esve.
Úgy érzem, most tényleg hibáztam… hiszen miért is vagyok
biztos abban, hogy félrelépett?
Mellette a helyem. Nick nem olyan, hogy csak úgy megcsal
valakit. Neki hosszú időbe telik, amíg megfogalmazódik benne, mit érez. Ismerem
már mióta. Biztosan szembetűnőbb lett volna, ha ilyet tesz.
Ráadásul, ha most idegeskedik, felmegy a vércukorszintje..
ami nem jó. Nagyon nem jó.
- Hol vagy? – kérdezem tőle végül.
- Stúdióban. Egyedül… - sóhajtja letörten.
- Megyek. – suttogom, és kinyomom a telefont.
Feltápászkodok és lesöpröm magamról a homokot, majd sietve
elindulok, hisz most minden perc számít. Nem akarok arra odaérni, hogy Nick
ájultan hever valahol a földön miattam.
Gondolataim még mindig a fiú körül cikáznak, mikor belépek a
stúdió ajtaján.
Megkönnyebbülten sóhajtok fel, mikor látom, hogy jól van.
A laptopja előtt ül, és kávét iszogat, de mikor hallja az
ajtócsukódást, felnéz.
- Szia… - dobom le a táskám a földre.
Próbálom kicsit tüzetesebben végigmérni, hogy biztosan
minden rendben van-e vele, s ekkor feltűnik, hogy remeg a keze.
- Nick.. ugye nem volt cukor abban a kávéban? – kérdezem tőle,
félve a válaszától.
- Hát.. talán egy egész pici volt benne…
- Nick…. – lépek oda hozzá, mire ő feláll, és magához
szorít. Könnyeim ismét feltörnek belőlem. Miattam tett cukrot abba a kávéba.
Miattam szendevett.
Lehunyom a szemem, és próbálom tartani őt, hátha esetleg
elájul, de szerencsére semmi ilyesmi nem történik. Magamban végig azt
ismételgetem, hogy „Bízz benne! Bízz benne! Csak bízz benne és minden rendben
lesz!”
Végül is tényleg… Mi oka lett volna arra, hogy ezt tegye?
Egy éve vagyunk együtt. Ez az egy év olyan gyorsan eltelt, mint még egy sem.
Szinte repült Nick mellett az idő. Teljes harmóniában léteztünk egymás mellett.
Érzem, ahogyan ver a szíve, ami megmosolyogtat.
- Írtam neked egy dalt. – töri meg a csendet hirtelen.
- Mi?
- Írtam neked egy dalt. – ismétli, és elenged, majd a
gitárjáért nyúl.
- Milyen dalt? - ülök le az előbbi helyére.
- Hát… izé. Megmutatom. – mondja, és pengetni kezdi a
gitárját.
(Give Love A Try)
(Give Love A Try)
You, you like
taking off on Monday
You, you're
like a dream, a dream come true
I was just a face you never notice
Now I'm just
trying to be honest
With myself,
with you, with the world
You might think that I'm a fool
For falling
over you
So tell me
what I can do to prove to you
That it's not
so hard to do?
'Cause you
know that I'm on your side
Give love a
try, one more time
How did it play out like a movie?
Now every time
you speak it moves me
And I can't
get your smile off my mind
And your eyes, when I saw 'em for the first time
Knew that I
was gonna love you for a long time
With a love so
real, so right
Well, you
might think that I'm a fool
For falling
over you
So tell me
what I can do to prove to you
That it's not
so hard to do?
Give love a
try, one more time
'Cause you
know that I'm on your side
Give love a
try, one more time
Míg énekel, végig engem néz, s én őt, de ahogy a dal
végére ér, zavartan lesüti a szemét, majd más felé néz.
- Nick, ez.. nagyon jó lett…
- Igen? –néz rám ismét.
- Igen. Nagyon tetszik.. Köszönöm – mosolygok rá. –
És.. ne haragudj, hogy felkaptam a vizet. Én csak.. félek, hogy vége lesz ennek
az egésznek, mert… Túl szép. Olyan az életem, mint egy tündérmese, és…
Folytatnám még a magyarázkodást, csakhogy ő monológom
közepette mellém lép, és egy félénk csókkal belém folytja a szót.
- Igen, olyan, mint egy tündérmese. – szólal meg,
miután ismét szabaddá teszi ajkait. – De miért lenne vége? Ha valakit jobban
szeretsz, mint saját magadat, akkor nem valószínű, hogy szakítasz vele, vagy
megcsalod. – mosolyog rám aranyosan, amit én is viszonzok.
- Értem.
- Na. Hazamegyünk? Ennem kéne... – néz az órájára.
- Ne menjünk el ebédelni? – kérdezem, miközben hagyom,
hogy felhúzzon a székből.
- Neeem. A barátnővel való közös ebéd nagyon rossz
ötlet. Mert azonnal kialakul a „barátfeeling”, és az szerintem pont most nem
lenne ránk jó hatással.. – kacsint rám, mire felnevetek.
- Rendben, Mr. Tapasztalt. Akkor menjünk hozzátok. –
mondom, mire biccent egyet.
Összeszedem a cuccomat a földről, ő is összepakol,
majd végül kézen fogva lépünk ki a stúdióból.
- Kocsival vagy? – kérdezem tőle.
- A-aa. Sétálunk.
- Hát jó. – bólintok.
Mind a ketten igyekszünk feltűnésmentesen lépkedni a
járdán, mert szerintem neki sincs most sok kedve ahhoz, hogy egy csapat tini
lány lerohanjon minket autogrammokért és képekért könyörögve, szünet nélkül a
nevünket sikítozva.
De mégsem járunk sikerrel.
- Uramisten, az ott NICK JONAS!!! – hallom valahonnan
a hátunk mögül, mire lassan hátrafordítom a fejem.
Sejtésem, miszerint egy kisebb tömeg rohan felénk,
beigazolódik.
- Mi legyen? – nézek a fiúra, aki halványan
elmosolyodik, és futni kezd.
Sietve követem a példáját, de úgy tűnik, szem elől
vesztettem, hisz sehol sem látom jellegzetes, göndör fürtjeit. Kétségbe esve
kutatom őt tovább a tekintetemmel, de egy pillanatra sem állok meg, mikor
egyszer csak valaki elkapja a karom oldalról.
Megérzem azt a jellegzetes bizsergést, így tudom, hogy
Ő az, már csak azért is, mert orromba behatol citromos-mentás parfümjének az
illata, amit úgy imádok.
- Csss… - teszi mutatóujját a szám elé, mire
elmosolyodom, és bólintok egyet.
A lánytömeg elrohan előttünk, mi pedig észrevétlenül
elsurranunk a másik irányba.
- Hát ez igazán ötletes volt, okoskám. Jól otthagytál.
– cukkolom kedvesen.
- Ha nem hagylak ott, nem ránthattalak volna oda
magamhoz. – érvel maga mellett.
- Igaz. – nevetek fel.
Befordulunk a már ismerős utcába, és megállunk a
bejárati ajtó előtt.
Nick várakozva néz rám, amit nem értek.
- Ugye van nálad kulcs? – kérdezem zavartan, mire
elkerekedik a szeme.
- Hát.. ha azt mondom nincs, akkor kint maradunk? –
kérdez vissza.
A homlokomra csapok, de már annyira viccesnek találom
ezt az egész helyzetet, hogy kitör belőlem a nevetés, és nem bírom abba hagyni.
Nick először szórakozottan néz rám, majd ő is elkezd röhögni, és magához ölel,
majd előveszi a telefonját, és tárcsáz. Mivel fejemet a vállán pihentetem,
tisztán hallom a vonal másik végén lévő személy hangját.
- Nick. Mizu? – Joe hangja elég fáradtan cseng, amiből
arra következtetek, hogy most kelt fel.
- Semmi érdekes. Öhm.. beengedsz a házba? – kérdezi öccse.
- Hmmm. Nem is tudom. Ez mennyiben jó nekem? – kérdez vissza
a fiú kötözködve.
- Itthon lesz az édes kicsi öcsikéd, akit halálra szívathatsz.
– szólok bele a telefonba hirtelen én is.
- Szia, Kats. – röhög Joe. – Kibékültetek?
- Ha beengedsz, minden szaftos kis részletről
beszámolok. – ígérem meg neki. – De akkor hallani akarom, ahogy most rögtön
felemeled a hátsódat, lejössz a lépcsőn, és fordítod el a kulcsot a zárban.
- Oké. Megharagszol, ha nem én nyitom ki? – kérdez
vissza újra.
- Joseph, ide figyelj! Csak nyissa ki valaki azt a
rohadt ajtót!!! – kiabálok nevetve.
- Oké. Mandy, kinyitod az ajtót, légyszi? – hallom Joe
hangját kicsit halkabban.
Nick kinyomja a telefont, és rám nyújtja a nyelvét,
amin elmosolyodom.
- Te. Ki az a Mandy? – kérdezem még tőle halkan, mikor
hallom, hogy nyílik a zár, és egy ismeretlen, göndör szőke hajú lány jelenik
meg előttem.
Szia, Szivecskem!
VálaszTörlésIgen, nem lesz ekezet, mert lusta vagyok. xD Mint altalaban. Szoval...
Van egy Nickunk, Katsunk, egy Joe-nk es egy Mandynk. Mar az elso fejezet jol kezdodik, hiszen egy "veszekedesbe" csoppenunk bele.
Jol szerkezted a mondatokat, es imadom, ahogy irsz. ^^
Fodzereplonk most Nicholas lett, ami szinten tetszik, de ezt mar tudod. :D Csak meg kicsit furcsa toled ez, de majd megszokom. :D
Mmmh.. Kats beszolasa az ajtonal szinten tetszett.
Lenyegeben ennyi lenne, nagyon varom a folytatast. *---* Szoval siess vagy bunti lesz. *kacsintas*
Puszi,
A te kis angyalod aka Lindz. :D<3
igen, rövid elemzést írtál, köszönjük :D örülök hogy tetszik <3
Törlésezzel sietni fogok mert tele vagyok ötletekkel ;)) <3
xoxo
KatieCat :DD
nagyon jól indult a történet, nagyon tetszik! már nagyon várom a folytatást! :D *-*
VálaszTörlésSietek, már kezdtem is :)
TörlésHuhh... Nagyon tetszik! Szerintem jó a sztori, és várom a folytatást! ;) ♥
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik, már folyamatban van a következő résznek a kreálása is :))
Törlésxxx.
Fuu csajszi... :D Nagyon jó lett :) Várom a következő részt. Annyira szeretem ahogy írsz :$ Pls ne várass minket sokáig az új résszel (: ♥
VálaszTörlésIgyekszem :))) Ma vagy holnap ;)
TörlésNagyon jó lett!!<3 Imádom amit írsz.<3 Na meg téged.<3
VálaszTörlés*M.:)
köszikeh :D én is imádlak téged ;P love ya.
TörlésÚj olvasód vagyok...jónak ígérkezik a történet!Este belevetem magam az olvasásba ...szerintem abba sem tudom majd hagyni!
VálaszTörlésSzia. :)
TörlésOrulok, hogy itt vagy!
Remelem ugy lesz, ahogy mondid. :) Varom a visszajelzeseidet. ;)
Puszi: Kelly. :)
Én tegnap fedeztem fel az oldalt! És még tegnap elkezdtem olvasni... :) Ma fejeztem be! És nagyon tetszik!
VálaszTörlésTehetséges vagy! Jó lenne belőle egy film! :D
Bevallom nem nagyon szeretek olvasni.. de ezt biztos követni fogom ;)
Orulok, hogy itt vagy! :)
VálaszTörléses annak is, hogy tetszik a sztori. :))
Koszonom a dicseretedet is. :))
Puszi: Kelly. ♥