Statement

- Katie, mikor keltél fel? - hallom meg hirtelen Nick hangját, mire odanézek.
- Most... - sóhajtom.
- Mi van nálad? - kérdezi, mikor meglátja a papírt, amit görcsösen szorongatok.
- Semmi, csak egy... levél.
- Kitől? - csodálkozik, majd mintha koppanna neki valami. - Jó. Rájöttem.
Hangja idegesen cseng.
- Ne aggódj. - mosolygok rá megnyugtatóan. - Semmi komoly.
- Biztos?
- 100%. - bólintok.
- Akkor hadd nézzem meg. - nyújtja a kezét.
- Nick... - tétovázok.
- Na. Azt mondtad, semmi komoly. - tartja ugyanúgy nyújtva a kezét.
Végül odaadom neki a lapot. Végül is csak egy dalszöveg.
Miközben Ő olvas, én az arcát fürkészem, s látom, hogy kissé elsötétül az arckifejezése.
- Nick.. Ne foglalkozz vele. Engem nem érdekel. - nyugtatom meg, mire felpillant rám.
- Tényleg?
- Tényleg. Viszont egész jó dalt írhattok belőle. - vetem fel az ötletet.
- Gondolod? - kérdezi, s olyat látok, amit pár napja már nem: Nick elmosolyodik.
- Igen. Például ez a rész itt.. - mutatok a refrénre - Lehetne valahogy így..
Ezzel énekelni kezdem, hogy én hogy képzelem el a dalt. Közben Nicket nézem, aki mosolyogva hallgat.
- Na...? - kérdezem, mikor befejeztem.
- Jó ötlet. Köszönöm. - biccent, majd összehajtja és elrakja a papírt.
- Nick. Kérdezhetek valamit? - érdeklődök megszeppenve.
Muszáj tudnom a választ.
- Persze.
- Mi... Mi még együtt.. vagyunk?
- Azt hiszem... Igen. - válaszol megkomolyodva. - Miért? Nem szeretnél?
- De! De igen! Én csak nem tudom.. Nem tudom, hogy te most hogy érzel.. - hajtom le a fejem.
- Szeretlek.. - fogja meg a kezem, mire rá nézek.
- Biztos..? Vagy csak azért mondod, hogy kínozz? Mert én utálom magam... - húzom ki kezemet az övéből.
- Igen, biztos. - fogja meg újra. - És miért utálnád magad, Katie?
- Joe miatt... A csók miatt. - sóhajtom.
- Kate. Ne emészd magad emiatt, oké? Elmondtad, hogy neked nem jentett semmit. Az, hogy Joe-nak mit jelentett, az engem hidegen hagy. Túltettem magam rajta. - biztosít.
- Azért verted szét a bátyádat? - kérdezem felvont szemöldökkel.
- Nem. Azért vertem szét, mert gyűlöltem, amiért képes volt elcsábítani az egyetlen lányt, akit szeretek és akiben megbízok. - magyarázza.
- Igen? - kérdezem, és próbálom elrejteni a mosolyomat. Ez aranyos tőle.
- Igen...
- Ne haragudj rám, Nick. Nagyon sajnálom... Fel sem fogtam, mi történik, az egész ösztönös volt.. Ráadásul gondolom videót láttál... - nézek rá, mire egy aprót bólint - Szóval azt is hallottad, hogy visszacsókoltam.. De utána ellöktem.. És utáltam magam az egész miatt! - fakadok sírva, mire hirtelen átül az ágyam szélére, s mélyen a szemembe néz.
- Ide figyelj, Kate. Én már túl vagyok rajta. Nem érdekel, hogy miért történt, hogy mennyire volt komoly, hogy ki látta. - fogja meg ezúttal mind a két kezem, én pedig felülök az ágyban, s így nagyjából egy magasságban vagyok vele.
- Nick.. Én nem hiszem el, hogy téged ez nem zavar.. Hogy a bátyáddal csókolóztam. Meg ahogy otthon találtál bennünket... - nézek rá vallatón.
- Pedig nem érdekel.. - hiteget.
- Nick... Miért csinálod ezt velem? Miért szeretsz, mikor megbántottalak? - rejtem tenyereim mögé az arcomat.
- Mert jelenleg.. Te vagy a legfontosabb dolog az életemben. - veszi el a kezeimet, s apró puszit nyom a homlokomra, én pedig halványan elmosolyodom.
- Nagyon szeretlek, Nick. - bújok hozzám, mire magához szorít.
- Én is téged, Katie. - suttogja. - És.. Te se haragudj rám. Miattam vagy itt..
- Nem igaz.. Magam miatt. Ha nem történik meg az, ami megtörtént, nem lettél volna dühös, és nem tett volna semmi gond... - sóhajtom.
- Hagyjuk.. Szerintem zárjuk le, oké? - mosolyog rám, miközben még mindig ölel.
- Rendben. - egyezem bele. - Amúgy.. mennyi ideje vagyok itt?
- 2 hete kómában feküdtél. - tájékoztat, mire elkerekedik a szemem.
Hogy mi?
- Mennyi...?
- 2 hét.
- Jó ég... - sápadok el. - Miről maradtam le?
- Kibékültünk Joe-val. Anyáék és Kev meg Dani is beszéltek a fejével.. Szóval minden oké. - simogatja a hajamat, én pedig lehunyom a szemem. Tehát minden rendben van.
- Uram.. Sajnálom, lejárt a látogatási idő. Holnap visszajöhet, de a kisasszonynak pihennie kell. - jön be egy nővér.
- Rendben, azonnal indulok. - tápászkodik fel Nick.
- Ennyiről maradtam le? - kérdezem, miközben Ő rendbe szedi magát.
- Jaj.. Nem, van még valami!
- Na? - kérdezem mosolyogva.
- Jövő héten világturnéra megyünk. - kacsint rám, mire elkerekedik a szemem.
- Mi?! - vidulok fel. - Nick, hisz' ez csodálatos! Annyira büszke vagyok rád! Meg a fiúkra úgy összességében!

- Ó, ne hidd, hogy megúszod. Jössz velünk Te is. - hajol le hozzám, mikor indulásra készen áll, s puha ajkaival hosszú csókot nyom az enyémekre.
- Micsoda...? - kérdezem halkan.
- Majd megbeszéljük holnap, mikor a többiek is bejönnek, oké? - indul az ajtó felé.
- Nick...
- Tessék, Kicsim? - fordul meg, nekem pedig automatikusan felgyorsul a szívverésem.
- Ne hagyj itt.. - kérem, mire visszasiet hozzám, s megint megölel. Szorítom magamhoz ahogy csak bírom, s ha tehetném, sose engedném el.
Viszont Ő elenged, s homlokomhoz támasztja az övét.
- Ne aggódj. Holnap amint lehet, visszajövök. Oké? - néz mélyen a szemeimbe, miközben én elveszek az övéiben.
- Oké... - sóhajtom, mire még egyszer gyengéden megcsókol, majd elköszön, és elmegy.
Tehetetlenül ülök az ágyon, s csak bámulok ki a fejemből.
Tudom, hogy érdekli, ami történt. Hiába mondja azt, hogy nem zavarja.
Ekkor eszembe jut valami, s behívom az egyik nővért, azzal abból a célból, hogy papírhoz és tollhoz vagy ceruzához jussak.
Ha Joe kiírhatta magából az érzéseit és a gondolatait, akkor én miért ne tehetném?

Tudom, hogy érdekel

Belém kapaszkodsz

Mintha az utolsót lélegeznéd

Az otthonom voltál

Nem ismerem ezt az utat

Kérlek ne csukd be a szemed

Nem tudom hova nézzek nélkülük

Odakint elhajtanak az autók

Eddig nem hallottam őket

Tudom, hogy érdekel

Tudom, hogy mindig is ott volt

De baj közeleg, érzem

Megmentetted magad, amikor elrejtetted

Yeah tudom, hogy érdekel

Látom abból, ahogy bámulsz

Mintha baj közelegne és tudnád

Megmentem magam a romoktól

És tudom, hogy érdekel

Régen leszaladtam a lépcsőn

Az ajtóhoz, és azt hittem ott vagy

Hogy megformáld a kényelmünket

Két szerelmes kizárva a szerelemből

Oh, de tudom, hogy érdekel

Tudom, hogy mindig is ott volt

De baj közeleg, érzem

Megmentetted magad, amikor elrejtetted

Yeah tudom, hogy érdekel

Látom abból, ahogy bámulsz

Mintha baj közelegne és tudnád

Megmentem magam a romoktól

Tudom, hogy nem mindig volt rossz

De soha nem találkoztam ilyen hideg téllel

Nem, nem akarom, hogy fázzanak a kezeim

De még mindig reménykedem

Mert így kellett volna lennie a dolgoknak

És tudom, hogy ott vannak a szavak

Nem olyanok voltak, mint amilyennek tűnnek

Miért nem tudok álmodni?

Miért nem tudok álmodni?

Mert tudom, hogy érdekel

És tudom, hogy érdekel

Tudom, hogy érdekel

Tudom, hogy érdekel

Tudom, hogy mindig ott volt

Ahogy befejezem, végigolvasom a sorokat, s büszkén mosolyodom el. Írtam egy egész jó dalszöveget.. Megint.
Ekkor a telefonom egy rezgéssel jelzi, hogy üzenetem érkezett.
Megnézem, hogy ki a feladója, s görcsbe rándul a gyomrom. Joe.
Előre félve megnyitom az üzenetet, s végigfutom a szöveget.




"Tudom, hogy nehéz velem. Tudom, hogy néha beléd marok egy-egy szavammal vagy tettemmel, sőt, néha úgy érzem, még egy pillantásommal is csak bántani tudlak. Kérlek, bocsáss meg érte! Pedig nagyon szeretlek! Szeretnék a menedéked lenni, hogy hozzám menekülj, ha a világ bánt, és nem akarom, hogy én bántsalak és otthontalanul bolyongj. Néha kicsit megőrülök, de EZ nem változik. Kérlek, légy türelmes! Ígérem, nagyon foglak szeretni cserébe!"

                                                                                                        Joe...

Értetlenül olvasom el egymás után minimum ötször azt, amit írt.
Végül egy kérdéssel válaszolok neki.

"Ezt kinek akartad küldeni...?"

                                                                                                     Cat

Nem telik bele 1 perc sem, máris érkezik a fiú válasza.

"Neked, Katie.. " 

                                                                                                    Joe

Inkább nem is válaszolok neki, hanem elolvasom még egyszer az első üzenetét.

Én ezt nem értem. Nem úgy volt, hogy megbeszélték Nickkel? 

És ha Joe nem képes tovább lépni? Akkor én hogy tegyem azzal a tudattal, hogy a barátom bátyja szerelmes belém? 

Ilyen gondolatok közepette lép be egy másik nővér, a kezében egy tálcával, miszerint meghozta a vacsorát.

Csodálkozva nézek fel, majd a tálcáért nyúlok, és közben megnézem a telefonomon, hogy mennyi az idő.

- Fél 9? - kerekedik ki a szemem. - Nővérke.. Megkérdezhetem, meddig tartott a látogatási idő?

- 7 óráig. - válaszol, majd magamra hagy.

Másfél órán keresztül a dalszöveggel voltam elfoglalva?  

Végül inkább enni kezdek, de agyam továbbra is Joe-n és a vele kapcsolatos dolgokon zakatol.

Pont most, mikor minden rendben lehet Nick és köztem, pont most kell küldenie egy ilyet. 

Egyáltalán most akkor mi van? Érez valamit.. irántam? Vagy csak fel akarja borítani a kapcsolatomat Nickkel? Szúrja a szemét, hogy boldogok vagyunk? 

- Hülye Joe. Elegem van. - rázom meg a fejem, majd leteszem a kést és a villát, amivel vacsoráztam. Eleget ettem, így az éjjeli szekrényre rakom a tálcát, s inkább lefekszem aludni.

Elfáradtam ebben a sok gondolkozásban.

Már épp elnyomna az álom, mikor ismét rezegni kezd a telefonom.

Biztos Nick írt valami jó éjszakát üzenetet.

Azonban mikor megnyitom az SMS-t, tátva marad a szám.

"Szeretnék az álmod lenni, alvásodat megédesíteni. Szeretnék melletted minden éjjel megpihenni, s álmot hozó csókjaimat ajkadra lehelni.. Jó éjszakát, aludj jól. Álmodj Szépeket!

Ui.: Nick üzeni, hogy szeret... 

                                                                                               Joe

- Ilyen nincs... - hunyom le a szemem. 

Ír egy szerelmes üzenetet.. és a végére odarakja, hogy "Ui.: Nick szeret..."???

Erre sem válaszolok, hanem inkább kikapcsolom a telefont, lerakom a tálca mellé, s megpróbálok elaludni.

Nagyjából fél órán keresztül azonban megint Joe üzenetein gondolkozom, és csak úgy 10 óra körül sikerül álomba szenderülnöm... 

Másnap mikor felébredek, azt veszem észre, hogy a Nap már hét ágra süt. Vajon hány óra lehet???

Bekapcsolom a telefonomat, amely egy újabb SMS-ről tájékoztat, valamint arról, hogy délután 2 óra van. 

Komolyan átaludtam volna a fél napot?

Félve megyek rá az üzeneteimre, s látom, hogy ismét ugyan attól a személytől kaptam SMS-t.

"Jó reggelt! Hogy aludtál? Még mindig nem válaszolsz...? Pedig annyira boldoggá tennél. Ma reggel korán keltem, és sétáltam egyet a kertben. Közben Rád gondoltam. Mikor megláttam pár, harmatos rózsát, egyből az jutott eszembe, hogy mennyire hasonlítanak Hozzád. És.. biztos ismered A Kis Herceget. Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. Én este sokáig gyönyörködtem bennük.. Legyen szép napod, Cat! Nekem az lesz, mert láthatlak... Hamarosan találkozunk!

                                                                                             Joe

Még mindig nem válaszolok. Nem akarok, de időm se lenne rá, mert belép valaki.

- Jó reggelt, Katie. 

- Nick! - mosolyodom el vidáman, és felülök. - Hiányoztál.

- Pedig ahogy hallom, sokat aludtál. - ül le mellém, és egy lágy puszit nyom az arcomra.

- Szia Katie. - lép be Kevin és Danielle is, valamint Nick szülei, és az öccse, Frankie.

De Joe hol marad?

- Sziasztok... - köszönök illedelmesen, s beszélgetni kezdek velük. 

Valóban a turnéról van szó, mikor megérkezik az utolsó családtag is, nagyjából 2 órával a többiek után.

- Sziasztok. Szia Cat. - néz rám hosszan Joe, mire én zavartan lesütöm a szemem. 

- Szia...

- Miről beszélgettek? - kérdezi, miközben bekap egy csibefalatot. Azt hiszem. 

- Arról, hogy Katie jön velünk turnézni. - mosolyog Nick, s rövid csókot nyom a számra, amin én is elmosolyodok.

- Nos, akkor a lényeges dolgokat megbeszéltük. Ezen a héten kiengednek, összepakolsz, és jövő hét elején már indulunk is. - összegzi a megbeszélt dolgokat Id. Kevin, mire én hevesen bólogatni kezdek. Már alig várom a turnét. Ahogy szerintem már mindenki más is.

- Akkor szerintem mi megyünk, Édesem. Pihend ki magadat a héten. - simogatja meg az arcomat Denise. 

- Rendben. És köszönöm, hogy mehetek! - hálálkodom vigyorogva.

- Ugyan már. Ha te nem jönnél, szerintem Ő sem. - mutat leggöndörebb hajú gyermekére a nő.

- Na de várjatok. Ideérek és már megyünk is? Ne máár! - akad ki Joe.

Pedig én úgy örültem, hogy nem lesz itt sokáig! Nem szeretnék beszélni vele.

- Kicsim, csak mi megyünk Frankie-vel. - simítja meg fia karját Denise.

- Mi is megyünk.. - szól közbe Kevin, Danielle kezét szorongatva.

- Meg ők. - biccent az anyuka. - Te felőlem addig maradsz, amíg lehet. Feltételezem, még Nick sem jön. 

- Nem, még nem. - mosolyog le rám Nick, mire megfogom és megszorítom a kezét.

Így a két fiún kívül mindenki elbúcsúzik és otthagynak.

Kínos csend áll be hármunk között. A két fiú engem néz, én pedig ide-oda kapkodom közöttük a tekintetemet.

- Szóval... Khm. Hogy vagy? - kérdezi Joe, és leül a másik oldalamra.

- Jól, köszi... - válaszolok, de nem nézek rá.

- Kialudtad magad? - érdeklődik Nick, mire felnézel rá, és mosolyogva bólintok. 

- Igen, egész korán lefeküdtem, és sokáig aludtam. 

- Igen, azt mondták, hogy előttünk nem sokkal keltél. - biccent Nick, és mosolyogva megrázza a fejét.

- És hogy-hogy jössz a turnéra? - ezúttal megint Joe kérdez. 

- Én kértem, hogy vigyük magunkkal. - ad választ helyettem Nick. 

Még fél órán keresztül így megy a társalgás, mikor barátom hirtelen feláll mellőlem.

- Na jó. Nekem most sajnos mennem kell, Kincsem. Majd még benézek este, mielőtt lejár a látogatási idő. Rendben? - simít végig az arcomon, s hosszas csókban részesít.

- Oké. Várni foglak... - mosolygok fel rá, majd integetek, mikor kilép az ajtón.

Ketten maradtunk. És nem úszom meg, Joe azonnal a közepébe vág.

- Miért nem válaszoltál? 

- Joe.. Nem fogok a barátom testvérének a szerelmes üzeneteire válaszolgatni! - kelek ki magamból.

- Én nem is azt vártam el, hogy valami hasonlót írj vissza. - emeli fel a mutató ujját.

- Úgy érzem, ez egy hosszas vita lesz.. - sóhajtok, majd magyarázni kezdek neki. 

S valóban igazam van: még mindig tart a vitatkozás, mikor Nick úgy fél 7 körül megérkezik. 

- Joe? Te még mindig itt vagy? - csodálkozik. 

- Igen.. 

- Csak beszélgettünk! - ülök fel hirtelen, és meg is szédülök, így a fejemhez kapok. 

- Kicsim, jól vagy? - rohan hozzám barátom, s elkapja a két vállamat.

- Persze, csak.. elszédültem.

- Huh... - ül le mellém. - Na..És miről dumáltatok?

- Öhm.. Semmiről. Nick, nem hagyjuk pihenni Katie-t? - áll fel Joe hirtelen.

- De... Holnap bejövök, oké? - mosolyog rám a barátom. - Aludj jól. Szeretlek.

- Én is téged, és te is.. _ sóhajtom szomorúan.

- Szia, Cat. - köszön el Joe is.

- Szia. - nézek rá, és tekintetemmel próbálom azt sugallni, hogy nem akarok több üzenetet kapni Tőle.

*** 5 nappal később ***

Végre ma kiengednek. Mint az kiderült tegnap, van TV a szobámban, így míg ma összekészülök, az szól egy kis háttérzaj gyanánt. épp a sztárhírek megy, mire kicsit felhangosítom a készüléket. 

- És itt van velünk Joe Jonas, akit most kicsit kifaggatunk. Szia Joe! - köszön a fiúnak a nő.

- Szia, Maria. - mosolyog Joe.

- Nos. Kérlek, mesélj nekünk erről a múltkori kavarodásról Nick barátnőjével. 

Hirtelen megállok a mozdulatban, és hegyezem a fülem. Na ne. 

- Oké. Legyek őszinte? - kérdezi Joe, mire oda fordulok. 

- Hát.. persze.

- Rendben. De előre szólok, hogy ebből botrány lesz. - figyelmezteti a fiú, mire én az alsó ajkamba harapok. A francba. 

- Sok olyan dolgot tettem már, amivel az emberek nem értenek egyet, de enyémek a választások, pont annyira, mint a következmények is! Szóval... Nagyjából 3 hete történt, hogy mikor Cat megölelt, rájöttem nem tudom elviselni, hogy csak barátok vagyunk! Belenéztem két szemébe és éreztem, hogy Ő kell nekem. Nem tudom, miért pont most, vagy hogy miért pont Ő.. De a szívem már tagadhatatlanul csak érte dobog! És ami a múltkorit illeti... Megcsókoltam Őt. Ott, az utca közepén, amikor az egész világ ott volt körülöttünk. Tudod, mindenkinek van olyan pillanata, ami örökké tart, s ha választhatnék, az enyém az lenne. Rendkívüli dolog az, amikor olyannal hoz össze a sors, akiben megtalálod a másik feled, aki elfogad olyannak amilyen vagy.. És Neked is Önmagáért kell szeretned őt, nem azért, aki lehetne.. - fejezi be Joe, én pedig nem bírom visszatartani a könnyeimet, amik monológja közben összegyűltek a szememben. Hangos, mélyről feltörő zokogásba kezdek, és az ágynak támaszkodom...