2013. július 17., szerda

Perfect Day

Amit hallgass közben (erősen ajánlott): http://www.youtube.com/watch?v=pxpLxb5jHO0

És sok boldog születésnapot Vivinek 


Beletúrok a hajába. Akármennyire is utálom, amit most csinálok, mégis valahol belül régóta erre vágyok. Élvezem a csókját, szinte megrészegít. Kezét lágyan végighúzza az arcomon, és eközben nyelvével bebocsátást kér a számba, amit nem tagadok meg tőle. A nyaka köré fonom a kezem, miközben Ő egyik karjával folyamatosan húz magához, a másikkal pedig a hajamba túr.
Egy pillanatra elhúzom a fejemet. Nem kéne ezt csinálnunk.
- Ne... Kérlek. - húz vissza magához, és ismét megcsókol.
Olyan puhák az ajkai, és olyan lázasan csókol, hogy egyszerűen képtelen vagyok elhúzni a fejemet, bármennyire is szeretném.
Érzem, hogy még közelebb húz magához, a testünk már szinte egybe olvad. A mellkasára csúsztatom a kezem, és érzem a szívverését. Olyan gyors, mintha most futott volna le egy huzamban 50 kilométert.
Nem hazudott... Tényleg szeret.
- Katie... Megtennéd nekem, hogy eltöltöd velem ezt a napot úgy, mintha a barátnőm lennél? - húzza el a fejét hirtelen.
- Cssss... Ne beszélj. - teszem a szájára mutató ujjamat, majd megint megcsókolom.
Egyszerűen nem bírok betelni vele. Nem bírok leállni.
- Skacok.. Ti mit műveltek?! - hallok egy igencsak meglepődött hangot a bejárati ajtó irányából, mire mindketten arra kapjuk a fejünket.
- Kevin... - nyögöm.
- Nem is tudom, Kev. Mikor két ember szája összeér, és cupp-cupp.. Én csókolózásnak hívom. És te? - néz bátyára Joe.
- De.. miért? Katie, te szakítottál Nickkel? - néz rám nagy szemekkel, mire könnyek szöknek a szemembe.
Nick...
Egy szó nélkül kibontakozom Joe karjaiból, és az emeltre rohanok, azon belül is be Nickkel közös szobámba.
Az éjjeli szekrényén egy kép van rólunk. Ő megölel engem, és a nyakamba csókol, én pedig nevetek, hisz csikis vagyok ott, ahol szája a bőrömet érinti. Ám ekkor észreveszek valamit a képen, amit eddig még nem.
Joe nem sokkal mögöttünk áll.. És szomorú arccal nézi végig a romantikus jelenetet.
- Ezt eddig még hogy nem vettem észre? - veszem kezembe a képet, és a középső Jonas fiú arcát bámulom.
Lépteket hallok a lépcső felől, mire az ajtóra nézek. Kevin lép be.
- Jól vagy? - ül le mellém az ágyra, és átkarol.
- Én... Nem tudom... - rejtem kezeim mögé arcomat.
- Mi volt ez az előbb? - kérdezi. - Joe nem mondja el valamiért. De tudod, hogy én tartom a szám.
- Tudom, Kev. - dőlök a vállára.
- Szóval...? - simogatja a hátamat.
- Kinevettem Joe-t valamiért.. és elkezdett kergetni. Hiába menekültem, persze elkapott, és.. azt mondta, hogy vagy bedob a medencébe, vagy megcsikiz. Enyém a választás. És.. akkor megkérdeztem, hogy nincs-e esetleg egy harmadik lehetőség, mire azt mondta,  hogy de van, az, ha megcsókolom.. és én megtettem, és Kevin.. Annyira élveztem! - kezdek el sírni. - És ráadásul.. ezek után megkért, hogy töltsem el vele ezt a napot úgy, mintha a barátnője lennék.
- De ez.. - kezdene bele, de még eszembe jut valami.
- Ja.. és mikor hozott haza, bementünk a Central Parkba, és ott közölte, hogy.. hogy szeret, mióta csak ismer... És Kevin, én ezzel nem tudok mit kezdeni! Tudod, hogy régen én is szerettem, és ez az érzés... kezd visszajönni. - döbbenek rá az igazságra.
- Szóval az ütődött öcsém végre bevallotta. - bólint Kevin, mire rá nézek.
- Te tudtad?! - kérdezem.
- Viccelsz? Mikor randizni voltatok, itt nyavalygott nekem, hogy Ő ezt nem akarja, Nick nem kaphat meg. - meséli. - Aztán., mikor összejöttetek, akkor... Nem, ezt nem mondom el.
- Kev.. kérlek. Már elkezdted.
- Nem, Katie. Ez nagyon durva lenne. - rázza a fejét. - Kiakadnál.
- Légy szíves. Tudnom kell. - szorongatom a karját idegességemben, mire felszisszen.
- Naaa! Ez fáj!!!
- Kevin... Nézd, ezen a képen is olyan szomorú. Ennél nem lehet rosszabb. - mutatom neki az előbbi képet.
- Meg akarta ölni magát. - mondja Kev, csukott szemekkel, mire azt hiszem, rosszul hallok. A kép kiesik a kezemből, és az üveg darabokra törik.
- Mi...? - kérdezek vissza.
- Igen. Joe... majdnem megölte magát. Én magam rángattam vissza az úttest mellől. - emlékezik vissza. - El akarta üttetni magát egy kamionnal.
- Nem, az... Az nem lehet. - meredek magam elé.
- Én mondtam, hogy durva. De figyelj. Nem lett semmi baja, igaz? Ne rágódjunk ezen. - karol át.
- De Kevin.. Ha Ő is szeretett, és én is szerettem Őt, akkor mi miért nem...? - kezdek el zokogni ismét.
Majdnem megölte magát miattam.
- Nem tudom, hogy hogyan kerültétek el egymást. - rázza a fejét. - Te beleszerettél Nickbe, Ő pedig keresi a boldogságot. Csak nem találja.
- De Kevin.. Most mit tegyek? - kérdezem kétségbe esetten. - Annyira jó volt megcsókolni Joe-t.. Még jobb, mint mikor Nickkel csókolózom....
- Hát.. Én azt mondom, tedd meg azt, amit kért, és töltsd el vele ezt a napot úgy, mintha együtt lennétek. Ma csak én leszek itthon rajtatok kívül, szóval szívesen segítek. És a nap végére rá fogsz jönni, hogy kit is szeretsz valójában. - simogatja a hátamat.
- És mi lesz, ha kiderül, hogy Joe-ba vagyok szerelmes? - sóhajtom.
- Akkor mondj el mindent Nicknek. Hidd el, meg fogja érteni. Nem hazudhatsz neki is és Joe-nak is. Sőt, még magadnak is.
- Igazad van Kev. Köszönöm. - ölelem meg.
- Nincs mit. Na menj, vár lent a "barátod". - mutogatja az idézőjeleket, mire felnevetek, és felállok.. pont bele az összetört képüvegbe.
- A francba... - szorítom össze a számat.
- Jól vagy? Beleállt a talpadba? - érdeklődik Kev idegesen.
- Aha... - bólintok.
- Joe!
A fiú egy szempillantás múlva bent van a szobában.
- Mi az? Baj van? - kapkodja közöttünk a tekintetét, majd pillantása megállapodik könnyáztatta arcomon. - Cat. mi történt?
- Levertem a képet, ami összetört, és.. beleléptem az üvegbe. - szorongatom a lábfejemet.
- Oké. Hozok egy csipeszt meg ragtapaszt. Ne mozdulj. - szól rám, és lerohan a fürdőbe.
- Mintha tudnék... - motyogom, mire Kevin elneveti magát.
- Na, mutasd. - ér vissza Joe.
Felé fordulok az ágyon, és tűröm, ahogy lassan kiszedi lábamból a belé szorult üvegszilánkot, majd lekezeli a lábamat.
- Így. Kész is. - mosolyog rám megnyugtatóan, mire bólintok.
- Köszönöm.
- Azt hiszem, én.. leviszem a többi üveget. - szólal meg Kevin, és valóban óvatosan összeszedi a szilánkokat, majd lemegy.
- Joe, én.. Gondolkoztam azon, ami kértél... Hogy csináljunk ma úgy, mintha.. járnánk. - nézek el másfelé zavartan.
- És? - keresi a tekintetemet.
- Legyen. - nézek rá ismét, mire egy csodálatos mosoly terül el az arcán.
Egy szó nélkül megölelem, és persze Ő is így tesz, s szorít magához.
- Kérlek, Joe.. Soha többé ne próbálj véget vetni az életednek, rendben? Sokkal értékesebb annál, minthogy ilyen hamar véget vess neki...
- Te meg miről...? - kérdezné, de aztán rájön. - Kevin?
- Igen.. Elmondta. És igazából ezért tört össze a kép. - vallom be, mire elenged.
- Tudod, úgy voltam vele, hogy Te csak legyél boldog Nickkel.. Mikor összejöttetek, annyira kivirultál. Mindig mosolyogtál, mindenen nevettél, minden nap jó kedved volt. Boldog voltál. És... én nem akartam zavarni. Mert úgy gondoltam, hogy a Te életed túl értékes ahhoz, hogy rám vesztegesd... - mondja, mire én megint megölelem.
- Annyira buta vagy.
- Tudom, de nem érdekel.. - szorít magához, majd elenged.
- Lemegyünk? - állok fel mosolyogva.
- Ahha, lemehetünk. Épp kész lettem, amíg beszélgettetek. - pattan fel Ő is, majd bizonytalanul a kezemre néz, és összekulcsolja ujjainkat.
Lemegyünk a lépcsőn, és azt látom, hogy meg van terítve három főre. Kevin pedig milánóit eszik az egyik tányérból. felnéz, és észre veszem, hogy maszatos a szája, ami megmosolyogtat.
- Bocsesz.. Nem tudtam, meddig időztök, és éhes is voltam, szóval...
- Semmi gond, Kev. - mosolygok rá, és leülök mellé.
Közben csodálkozva veszem észre, hogy már 4 óra van.
Joe szed nekem is és magának is, majd leül velem szembe, és enni kezdünk, és közben beszélgetünk egy kicsit.
- Szóval.. Mit csináljunk? - kérdezi Joe. - Mondanám, hogy medencézzünk, de... Mintha dézsából öntenék az esőt.
- Óóó én tudom!! - jelentkezik Kev, mire mindketten érdekesen fordulunk felé.
- Igen, Kevin...? - szólítom fel, aztán próbálom visszatartani a nevetést.
- Monopoly party? - veti fel az ötletet, mire Joe-ra nézek, aki engem bámul.
- Nem is rossz ötlet. - vonom fel a szemöldököm.
- Van kedved? - kérdezi "barátom", mire mosolyogva bólintok egyet.
- Akkor én megkeresem. - pattan fel Kev, és felrohan az emeletre.
- Elmosogatok. - állok fel én is, és össze szedem az összes koszos tányért és evőeszközt.
- Hé. - kapja el a karom Joe hirtelen, mire felé fordulok, kezemben egy halom tányérral.
- Igen?
- Akkor ma büntetlenül szabad a csók? - kérdezi, mélyen a szemembe nézve.
- Azt hiszem, igen. - bólintok bizonytalanul, mire elmosolyodik, és egy lágy puszit nyom az arcomra.
Elpirulva megyek be a konyhába, és mosogatni kezdek. Egyszer csak Kevin kiáltását hallom odafentről, miszerint megtalálta a játékot. Pár perc múlva már Joe-val együtt rakják össze a dolgokat az asztalon.
- Na, kész vagytok? - megyek oda a kezemet törölgetve.
- Aha. - teszi a kezét a derekamra Joe. - Melyik bábuval akarsz lenni?
- Ööö mondjuk a kutyával. - veszem el.
- Ajj, én is azt akartam. - szólal meg mögöttem Joe, mire rányújtom a nyelvem. Rám vigyorog, majd ismét megcsókol.
- Így jártál. mondom, mikor ajkain szétválnak.
- Ezt meg tudnám szokni.. - sóhajtja, mire leülök, és játszani kezdünk.
Nagyjából másfél óra elteltével a következő az állás: Joe birtokolja szinte az összes telket, mindegyiken egy szálloda áll. Kevin már csődbe ment, én pedig épp azért imádkozom, hogy börtönbe jussak, mert akkor nem kell fizetnem.
- Én nem akarok játszani. - nevet Kevin, mire én is röhögni kezdek.
- Megértem. Én sem. - dőlök hátra.
- Tényleg nem? - kérdezi Joe komolyan.
- Este 6 órakor nincs sok kedvem azt nézni, ahogy lealázol mindenkit. - mosolygok rá cinikusan.
- Neked nem mindegy? - mutat rám Kevin. -Úgyis a barátnője vagy, tehát tettestárs is!
- Hé, nyugi! - emelem fel kezeimet védekezés képen. - Én neked is adnék.
- Köszi Katie. Tudtam, hogy rád számíthatok. - pacsizik velem Kevin, mire Joe-ra nézek.
- Áruló. - húzza össze a szemeit.
- Ugyan már, tudod, hogy szeretlek. - kacsintok rá, majd aranyosan mosolygok.
- Hát... persze. - ér fülig a szája.
- Na jó. Én megígértem Daninek, hogy ma nála alszom. Úgyhogy szerintem lassan indulok. - áll fel Kevin. - Gondolom meglesztek nélkülem.
- Még szép. - vágja rá Joe, és rám kacsint. Eközben Kev az előszobába siet, és előkap egy esernyőt.
- Érezzétek jól magatokat. - mosolygok Kevinre.
- Köszi. Ti is! - szól vissza az ajtóból, majd elmegy.
- Hát.. Ketten maradtunk.. - nézek Joe-ra, aki mosolyogva bólint.
- Szerintem pakoljunk össze, aztán nem tudom.. - kezdem el összeszedni az apró dolgokat a játéktábláról.
- Van kedved nézni egy filmet? - kérdezi Joe pakolás közben.
- Persze. - mosolygok. - Mit?
- Majd meglátod. Szerintem még nem láttad, de biztos, hogy tetszene.
- Hát legyen. - nézek rá egy pillanatra.
Úgy érzem, ez az egyik legjobb nap az életemben...
Nagyjából 7 óra van, mikor pokrócokkal, forró teával és egy nagy tál popcornnal leülünk a tévé elé, és Joe beteszi a filmet. Szorosan mellém ül, és betakar minket egy pokróccal.
- Két pokrócot is lehoztam.. - szólalok meg.
- Tudom, de ez így sokkal jobb.
- Hát jó. - mosolyodom el megint, és a vállára hajtom a fejem.
A film,a mit nézünk, a Kedves John.
- Ó, ezt a filmet régóta megakartam nézni! - kiáltok fel vidáman.
- Akkor örülök, hogy velem nézed.
Szótlanul nézzük a filmet, és közben valahol a felénél Joe átkarol. Lehunyom a szemem egy pillanatra. Hogy én mennyit álmodoztam erről. De mindig úgy hittem, hogy kevés vagyok Joe-nak.
- Nem nézed? - kérdezi halkan. - Vagy álmos vagy?
- Ja nem, csak.. gondolkoztam. - nyitom ki a szemem, és érzem magamon a fiú tekintetét, mire rá nézek.
Mosolyogva néz le rám, majd ismét közelít felém. Egy rövid csókban részesít, és én azt veszem észre, hogy a gyomromban mintha millió lepke ébredne fel.
- Annyira.. mesés ez a nap. - suttogja, mire bólintok, és ismét a tévé felé fordulok.
Szép ez a film.
Egyszer csak azt veszem észre, hogy Joe feje a fejemre dől. Óvatosan rá sandítok, és azt veszem észre, hogy elaludt.
- De édes.. - gondolom magamban mosolyogva, s közben tovább nézem a filmet.
Már a végénél járhatunk, mikor egy olyan szomorú rész következik, hogy egyszerűen nem bírom visszatartani a könnyeimet.
- Hé.. Mi történt? - riad fel Joe.
- Csak a film.. - mutatok az épp elsötétedő képernyőre szipogva.
- Jaaa.. - esik le neki, és megölel. - Feküdj le aludni.
- Oké... - engedem el, és épp felállnék, de visszaránt maga mellé.
- Aludj velem.. Még nincs vége a napnak. - suttogja a fülembe.
- Joe, én nem tudom.. - sóhajtom. - Ebből baj lehet.
- Ha megígérem, hogy nem lesz, alszol velem?
- Hát.. Igen, meg. - bólintok.
- Nézz rám. - szól, mire a szemébe nézek. - Nem lesz semmi baj. Gyere.
Ezzel ő is feláll, és kikapcsolja a tévét, majd a kezemnél fogva felvezet a szobájába.
- Gyere.. - fekszik le, és megveregeti maga mellett az ágyat.
Tétovázva fekszem le mellé.
- Nem lesz semmi baj. - ismétli el még egyszer, majd megölel, és egy puszit nyom a homlokomra.
Pár perc múlva már hallom egyenletes szuszogását, ami megmosolyogtat, és közben az eltelt napon jár az agyam, hisz választanom kell kettejük közül...



16 megjegyzés:

  1. Szia Kelly!
    Nekem nagyon tetszett ez a rész.
    Egyébként velem is megesett ez a Monopoly-ban.
    :-)
    A nővérem Kate,az unoka bátyám Joe és én pedig úgy jártam mint Kevin.
    Micsoda egybeesés?!
    Egyébként nagyon jó lett és csak így tovább. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Gratulálok, Kevinkém. :DD
      Elképesztő egybeesés. :D
      köszi. :)

      Törlés
  2. Legeslegjobb rész,már nagyon várom a kövi részt!! :D
    Kíváncsi vagyok,hogy kit választ Katie:)
    Nagyon jó,így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!!!! :)
      Majd kiderül valamikor. ;))
      xoxo ♥♥♥

      Törlés
  3. Áh hát ez valami fantasztikus volt! :) Imádom minden írásod! :) csak így tovább. *-* <3 :) remélem az enyém is tetszik neked.^^ azt hogy újra elkezdtem írni neked köszönhetem. *-* siess köviveeel. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Beccám. ♥
      Én is a tieidet*----*
      Én neked köszönhetem, hogy egyáltalán írni kezdtem, és örülök, hogy te is írsz megint. :) Hiányoztak a sztorijaid. :')
      Még egy komment, és írom is.;)

      Törlés
  4. Nagyon jó lett! :) remélem nem történik semmi rossz reggel mármint nem lesz nagy balhé...(m1)... szóval mihamarabb köviiiiit!!! :D :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösziii! :))
      hát, majd kiderül! ;)
      hozom nem sokára, mert megvan a 4 komment, amit kértem.. :)

      Törlés
  5. Én csak tegnap találtam rá erre a bologra és nagyon tetszik. Igazán messzire tud szárnyalni a képzeleted ami nagy kreativitásra vall. :)
    Nekem is van blogom, de az inkább egy-egy érzelmet mutat be. Nézd meg ha szeretnéd: http://lunafeelings.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűűű köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :))
      És mindenképp megnézem, de a címből ítélve szerintem már jártam ott egyszer-kétszer.. ;)) ♥♥♥

      Törlés
  6. Szia! :)
    Háát... izgalmas és nagyon jó.
    Ez a "tegyünk-úgy-mintha-járnánk" ötlet szerintem nagyon jó, és magamban azt reméltem, hogy Nick beállít és lesz egy kis botrány, de így is nagyon jó lett.
    Kevintől meg ez így nagyon rendes, hogy nem mondja el Nicknek, bár... ha kiderül, hogy ez alap járaton az ő ötlete volt, akkor még nagyobb baj is származhat belőle. :/ De ez még a jövő zenéje. :D
    Várom a következő részt, és megpróbálok nem lemaradni.

    Peace. Love. Jonas,
    Lindz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szijjjja. :)
      Örülök, hogy tetszett az ötlet, és még semmi sincs veszve Nick beállításával kapcsolatban sem... ;)
      Hát, hogy Kevinnel mi lesz, azt majd meglátjátok. :D
      xoxo

      Peace. Love. Jonas. :D ♥♥♥

      Törlés
  7. 1. Joe nagyon cuki ♥
    2. Kevin is nagyon cuki ♥
    3. Ez az egész rész tök cuki ♥
    Elviselék én is egy ilyet :D hamar a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. LOL. :D
      Köszi. Hát én is :D
      Már írogatom. ;)

      Törlés