2013. augusztus 26., hétfő

How To Be Together?


Sziasztok Manók! :)
Igen, ez már az, amire több, mint egy hete vártok. Remélem, tetszeni fog a "visszatérő részem"!!! :)

#ilysmpeace

Puszi: Kelly.


Még állok ott pár percig. Mozdulni sem bírok a döbbenettől. Joe előbbi szavai csengenek a fülemben.
Soha nem voltunk barátok? Szerelmesek…
Végül én is Mike-hoz sietek, mert eszembe jut, hogy talán súlyosabban is megsérült.
- Mike! Minden rendben? – kérdezem tőle.
A falnak támaszkodva ül, és egy pohár vizet iszogat. A többiek körülötte guggolnak, akárcsak én.
- Persze, csak… Jó erőset kaptam. – mosolyog rám, mire sóhajtok egyet.
- Katie… Beszélhetnénk? – fordul felém Kevin hirtelen.
- Öhm… Persze, beszéljünk. – bólintok, majd Mike felé fordulok. – Nem baj, ha egy kicsit magadra hagylak?
- Menj csak. – biccent, majd nővéreim felé fordul, akik az állapota felől kérdezgetik.
Erre Kevin felé fordulok, aki viszonozza a pillantásomat, majd végül elindul az öltözők felé. Néma csendbe burkolózva követem, mikor egyszer csak meghallom, hogy valahonnan zongora szól.
- Várj csak! – szólok oda Kevinnek, aki megtorpan, és felém fordul.
A fülemet hegyezve indulok el a hangok irányába. Némán megyek végig a sötét folyosókon, míg végül az egyik nagyobb öltözőhöz érek. Észrevétlenül megállok az ajtóban, és csak figyelem, ahogy játszik, majd énekelni kezd.

 
Fekete Billentyűk



Ő elmegy,
A színek szürkévé fakulnak,
Minden értékes pillanat eltűnt.

Padlógázt ad,
Reméli, hogy menni fog,
De a piros lápmák jeleznek,
Itt az ideje várni.

És a fekete billentyűk még soha sem tűntek ilyen szépnek,
És egy tökéletes szivárvány sem tűnt még ilyen fakónak...
És a lámpák bekapcsoltak,
Soha sem volt még ennél fényesebb az izzásuk,
És a fekete billentyűk megmutatnak nekem egy szót, amit soha sem tudtam,
Egy szót, amit soha sem ismertem.

Szereti a napot,
Mert az bebizonyítja, hogy soha nincs egyedül,
És a világ nem forog a lelked körül.
Szereti az eget,
Mert megerősíti a önérzetét,
Soha nem engedi, hogy megtudja, mikor téved.

És a fekete billentyűk még soha sem tűntek ilyen szépnek,
És egy tökéletes szivárvány sem tűnt még ilyen fakónak...
És a lámpák bekapcsoltak,
Soha sem volt még ennél fényesebb az izzásuk,
És a fekete billentyűk megmutatnak nekem egy szót, amit soha sem tudtam,
Egy szót, amit soha sem ismertem.

Yeah
A falak bezárnak,
Ne engedd őket!
Be a fejedbe,
Ne engedd őket!
Be a fejedbe,
Ne engedd őket!
Be a fejedbe,
Ne engedd be őket!

Mert a fekete billentyűk még soha sem tűntek ilyen szépnek,
És egy tökéletes szivárvány sem tűnt még ilyen fakónak...
Oh-oh
És a lámpák bekapcsoltak,
Soha sem volt még ennél fényesebb az izzásuk,
És a fekete billentyűk megmutatnak nekem egy szót, amit soha sem tudtam.

Ne engedd őket!
Ne engedd őket!
Be a fejedbe…
Ne…
Ne engedd őket, yeah
Be a fejedbe!
Ne engedd őket!
Ne engedd őket!
Be a fejedbe.
Ne engedd őket!
Oh-oh
Be a fejedbe…

Néha egy küzdelem jobb a feketénél és fehérnél...
 
Végighallgatom a dalt, az ajtófélfának dőlve, és próbálom megakadályozni, hogy a könnyek lefolyjanak az arcomon. Becsukom a szemem, és veszek egy mély levegőt.
- Katie…? – hallom meg a hangját, mire rá nézek.
Még mindig a zongoránál ül, és csodálkozva mered rám.
- Szia, Nick… - mondom halkan.
- Mit csinálsz itt?
- Én csak… Én csak hallottam a dalt, amit játszottál, és… - nem bírom folytatni. Rám tör a sírás, és lecsúszok a földre.
A fiú felpattan, hozzám siet, majd felhúz, és magához ölel. Szorítom magamhoz, ahogyan csak bírom, és érzem, hogy testem remeg a görcsös zokogástól. Egyszerűen nem bírom tovább tartani magam.
Sok volt nekem ez az este. Joe viselkedése. Az, ahogy megütötte Mike-ot, pedig Ő csak jót akart. Joe dala. Az, ahogy Nick nézett rám, amikor meglátott a koncert után. A dal, amit most játszott a zongorán. És végül ez az ölelés.
Szipogva fúrom a vállába a fejemet, Ő pedig a hátamat simogatja, és egy puszit nyom a fejemre. Érzem, hogy milyen gyorsan ver a szíve. Érzem minden egyes lélegzetvételét.
És tudom, hogy már nem az enyém.
Érzem, hogy lassan eltol magától, majd könnyes szemembe fúrja a tekintetét. Csak néz rám, és nem szól egy szót sem. És én sem.
Némán meredünk egymásra hosszú, óráknak tűnő percekig. Nem bírom már tovább tartani a szemkontaktust, így becsukom a szemem, és a vállára dőlök. Még mindig hüppögök, halkan.
Egyszer csak megérzem puha ajkait az enyémeken.
Szívem szerint először eltolnám magamtól, és futnék. Futnék, ki a világból, amiért megint megnehezítik a dolgomat. De nem bírok ellenállni.
Mikor megérzi, hogy viszonzom a csókját, hirtelen belelendül. Úgy csókol, mintha az élete függne tőle, mintha évek óta nem látott volna.
- Katie, itt vagy? – esik be Kevin az ajtón, ezzel kizökkentve bennünket a romantikus „szakítottál-velem-de-én-még-szeretlek” jelenetből.
Mind a ketten fáradtan pillantunk a fiúra, majd végül elengedem Nicket.
- Igen, itt… - sóhajtom.
- Akkor… beszélhetnénk? – kérdezi.
- Persze. – bólintok, és még egyszer Nickre pillantok.
Sápadt arccal néz maga elé, zsebre dugott kezekkel. Végül elindulok, ismét Kevint követve. Nem is figyelem, hogy merre vezet, míg végül be nem terel egy kisebb helyiségbe. Talán egy szertár lehet.
- Igen? – fordulok felé.
- Ki ez a Mike, Katie? Őszintén. – fonja össze a karjait.
- Ne már.
- De! Idejössz vele, és senki sem tud róla semmit, rajtad ívül. – mutat rám.
- Oké. Akkor figyelj. Mike 23 éves. Dallasban született. A Hard Rock Caféban ismertem meg. És csak és kizárólag azért hozott ide ma este, MEGLEPETÉSBŐL, teszem hozzá, hogy összehozzon minket Joe-val. Ugyanis elmeséltem neki mindent, és megértett. Megértette a helyzetemet, és próbált segíteni. Erre a kedves öcsédnek sikerült mindent elrontania… Azzal a dallal a szívemet tépte darabokra! – fakadok ki.
- De hogy a fenébe ismerted meg?
- Mikor bementem, ott zenélt a színpadon. És amikor végzet, odajött hozzám, és elmondta, hogy Ő is ott volt Torontóban. És elkezdtünk beszélgetni.
- És biztos, hogy nem akart tőled semmit? – érdklődik.
- Nem! Vagyis igen! Összezavartál… - rázom a fejem. – Szóval, az elején nagyon nyomult. De leállítottam. Joe miatt.
- Joe miatt? – kérdez vissza.
- Joe miatt. – bólintok. – Nézd, Kevin. Én szeretem Joe-t. De félek attól, hogy mi lenne abból, ha összejönnénk. Mit szólna a sajtó. Mit szólna Nick…
- Te most komolyan… Komolyan ezért nem akarsz többet?
- Komolyan. Kev, ne tudd meg, hogy érzem magam. – hunyom le a szemem egy pillanatra.
- De Katie! Ha szeretitek egymást, akkor semmi sem lehet akadály…
- Igen, tudom. Viszont Te is tudod, hogy én nem viselem jól a negatív kritikát.
- Igen, ez igaz. – bólint. – De akkor hogy kéne?
- Titokban. – szólal meg egy hang a hátunk mögött, mire oda kapom a fejem.
- Dani. – nézek a lányra hatalmas szemekkel.
- Szia. – mosolyog rám, és hozzám lép, hogy megöleljen.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? – kérdezi Kevin.
- Minden kihallatszik a folyosóra, épp mosdóba mentem, mikor meghallottalak titeket. Szóval… A megoldás az, hogy ha titokban összejöttök. Az utcán nem mutatjátok ki, hogy jártok, bárhol máshol igen, ahol a paparazzók nem láthatnak titeket.
- Ez nem rossz ötlet… De mi lesz Nickkel? – temetem a tenyereim közé az arcomat, majd mind a két kezemmel a hajamba túrok.
- Öhm… Hát, beszéljetek vele erről. De csak miután biztosak vagytok abban, hogy mit akartok, és hogy mi van köztetek. – javasolja a lány, miközben a barátja mellé lép, aki átkarolja őt.
- Nem akarom megbántani…
- Katie, épp most csókolóztál vele. Ennél jobban már nem fogod tudni. – szólal meg Kev, mire Dani rám kapja a tekintetét.
- Várj. Mi?
- Úgy találtam rájuk a hátsó öltözőben. – bólint Kevin.
- Katie! – szól rám a lány. – Ezzel most reményt adtál neki ara, hogy talán visszakaphat, és újra együtt lehettek… A francba!
- Tudom! – kiáltok fel könnyes szemekkel. – De mit tehettem volna?
- Mondjuk mondhattad volna, hogy ne. – mondja Kev.
- Köszi… Mintha ez olyan egyszerű lenne. – nézek rá.
- Oké, akkor valami más taktika kell. Szereznünk kell valakit, aki tetszhet Nicknek. És akkor elfelejt, és nyugodt szívvel mehetsz Joe-hoz. Na?
- Van is egy ötletem, hogy ki lehetne az. – mondom halkan.
- Ki? – kérdezik egyszerre.
- A nővérem, Lindz. Tetszik neki Nick, ezt tudom. Szóval talán megoldható…
- És képes leszel azt végignézni, hogy a testvéred a volt fiúddal kavar? – kérdezi Kevin.
- Ha Nick képes lesz végignézni, ahogyan én a bátyjával kavarok, akkor én is képes leszek végignézni, ahogy Lindának végre teljesül az álma. – sóhajtom.
- Igaza van. – néz Kevinre Danielle.
- Igen. – bólint a fiú is. – Bár én kicsit csalódott vagyok, hogy vége van neked és Nicknek. Jók voltatok együtt.
- Kevin, kérlek, ne csináld. – rázom a fejem csukott szemekkel. – Nem akarok visszagondolni arra, hogy milyen volt. Lehet, hogy jók voltunk, de annak már vége.
- Katie, itt vagy? – nyit be Joe hirtelen, mire mind a hárman rá nézünk. – Ti meg mit csináltok itt?
- Csak beszélgettünk. – mondja Kevin.
- Miről? – kérdezi öccse gyanakodva.
- Rólatok. – szólal meg Danielle.
- Kikről?
- Rólad és Katie-ről, de idióta! – vágja rá az idősebbik fiú, mire Joe rám pillant.
Viszonzom a pillantását, és látom, hogy a sötétben próbálja kivenni az arcomat, mert nagyon hunyorog.
- Beszélhetnénk…? – kérdezi végül halkan.
- Igen. – válaszolok, majd elindulok felé, és amint kilép a kis helyiségből, követem. Átmegyünk az egyik öltözőbe, és miután én is beléptem, bezárja az ajtót.
- Nézd, én tudom, hogy nagyon szemét voltam. Ne haragudj! Csak megijedtem, mert… Mert idejöttél ezzel a Mike-kal, akiről nem tudok az égvilágon semmit, csak azt, hogy 5 évvel idősebb nálad, és hogy Dallasban született! És azt hittem, hogy te érzel valamit iránta, hiszen ott volt az a vacak újság is, azzal a hülye cikkel és a sok sok idióta képpel. Azt írták, hogy csókolóztatok, ott volt a képen, ahogy átkarolt, és ahogy késő este ment el tőled… És az, ahogy rád nézett. Attól készültem ki a legjobban, mert olyan volt, mintha… Mintha szeretne. És én nem veszíthetlek el úgy, hogy még meg sem kaptalak, és… - magyaráz, de félbeszakítom.
- Nem volt köztünk semmi. – jelentem ki. – Bár nem láttam az újságot, sejtem, hogy melyik képre írták azt, hogy csókolóztunk… Amikor odaértünk hozzánk, leejtettem a kulcsomat, és mind a ketten lehajoltunk, és így összefejeltünk. De csak ennyi történt. És azért volt ott nálunk olyan sokáig, mert megkért, hogy meséljem el neki, hogy miért szakítottunk Nickkel. És Joe… Csak azért hozott ide ma este, hogy Veled találkozhassak, és hogy megbeszélhessük, hogy mi is van köztünk! Ráadásul meglepetésnek szánta az egészet, ugyanis egészen addig nem tudtam, hogy hová megyünk, amíg Beth le nem parkolt itt a kocsival. – nézek rá.
- Szóval… Szóval az egészet kettőnk miatt csinálta? – kérdez vissza meglepetten. Úgy látsik, erre nem számított.
- Igen.
- Ó, én barom. – csap a homlokára.
- Joe… - sóhajtom. – Nem értem, mi ütött beléd. Elmagyaráztam neked, hogy mi van. Miért lettél mégis féltékeny?
- Nem tudom, érted? Félreértettem mindent! Ilyenkor mindig a legrosszabbra gondolok. Csak arra tudok gondolni.
- Szörnyű volt végighallgatni azt a dalt. – jelentem ki, mire rám néz.
- Ne haragudj… Már amúgy is rég írtam, de… Annyira mérges voltam, hogy muszáj volt elénekelnem. Sajnálom! – lép közelebb.
- Nem számít, de Joe… El kell mondanom valamit.
- Hát mondd! Ne kímélj. – jön még közelebb.
- Én.. Csókolóztam Nickkel. – bököm ki.
- Öhm. Tudom. Vele jártál, párszor megcsókoltad. – néz rám furcsán.
- Úgy értem, ma. Most…
- Mi?
- Meghallottam, ahogy zongorázik. Valami új dalt játszott… És ott álltam az ajtóban. Észrevett, én pedig elkezdtem sírni, úgyhogy odajött, és megölelt… És utána megcsókolt, és én képtelen voltam eltolni magamtól, Joe!
- Értem… - hajtja le a fejét.
- De… Megvan a megoldás, hogy hogyan lehetnénk mégis együtt. –mondom halkan, mire felkapja a fejét.
- Együtt? Te és Én? – mutat Rám, majd magára, mire bólintok. – Te… Velem akarsz lenni?
- Igen, Joe.
- Hogy? – csillan fel a szeme.
- A nővéremnek már régóta tetszik Nick… Szóval valahogy összehozzuk őket. Mármint, hogy Nicknek is tetsszen Linda. És akkor engem elfelejt, és nem lesz kiakadva, ha összejövünk.
- Ez remek ötlet! – mondja boldogan.
- Igen, de van még egy kis gond.
- Mi az?
- A sajtó… Nem akarom, hogy szétszedjenek. Mert ugye ha most Nick után egyből veled jelenek meg, az feltűnő… Szóval Dani azt javasolta, hogy kezdjük titokban, aztán majd ha már elfelejtettek engem és Nicket, akkor majd… Kialakul. – magyarázom.
- Ha te ezt szeretnéd, akkor részemről rendben.
- Biztos? – kérdezem gyanakodva.
- Igen. – mosolyog rám.
- Akkor jó…
- Gyere, szeretnék mutatni valamit. – fogja meg a kezem óvatosan, és felvezet a már sötét színpadra. Az ott lévő tárgyakat már csak a hatalmas telihold fénye világítja meg.
Joe a zongorához lép, és leül, én pedig mellette foglalok helyet.
Rám néz, majd elkezd játszani egy dallamot. Nem ismerős.
Arra várok, hogy elkezdjen énekelni, de némán játszik a hangszeren, elmélyülten. Gyönyörködve hallgatom a dalt, és mikor a végén lelassul a dallam, majd végül elhalnak az utolsó hangok is, Joe-ra pillantok.
Tudom, hogy mondanom kéne valamit a zenéről, amit játszott, de egy teljesen más dolog jut az eszembe.
- Félek… - suttogom, és lesütöm a szemem.
- Én is. – válaszol ugyan olyan halkan, majd megérzem a kezét az arcomon.
Rá nézek, és látom, ahogy hajol felém, majd végül ajkaink szerelmes csókban forrnak össze…


24 megjegyzés:

  1. Imááádtam :D És végre új rész :D
    Örülök,hogy Katie és Joe összejöttek:)
    Siess kövivel!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. és igeen. :)
      Öhm, erről még így konkrétan nem volt szó... ;)
      sietek. :)

      Törlés
  2. anyámm *-* ez valami fantasztikus lett :) Végre együtt vannak :) remélem Nick is megtalálja a boldogságot Lindz mellett :)

    Köviit *-* !!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      NEM VOLT KONKRÉTAN BENNE HOGY GYÜTT VANNAK. :)

      igyekszem. :)

      Törlés
  3. Annyira jó :) Valahogy sejtettem, hogy szóba fog jönni Linda & Nick :))) wííí... *-* siess a kövivel :*

    VálaszTörlés
  4. nagyonjó *-* kövit,meglepi nálam: http://biankagimisnapjai.blogspot.sk/p/dijaim.html

    VálaszTörlés
  5. Sziia!!:D Hűű egy kicsit lemaradtam..:/ De bepótoltam!
    Érdekes terv lesz :o. Olyan édesek Joe-val a végén*-*. Szurkolok mindkét párosnak!:)) Mike pedig egyre szimpibb:D
    Várom a kövit!!*-*
    Puszy: Szöszy^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:))
      Hát, érdekes. :) Örülök, ha Mike egyre szimpibb. :))
      Igyekszem. :)

      Puszi: Kelly.

      Törlés
  6. Végreeee..de ez minden értelemben végre van új rész végre együtt vannak... :D *-* <3
    nagyon jó lett, már alig várom a kövi részt remélem minél hamarabb hozod :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végre van új rész, de nem lett kimondva, hogy járnak. :)
      Sietek vele, ahogy csak tudok. :)

      Törlés
  7. Végre végre végre!!!!!!! Joe és Katie :D nagyon jó rész lett ;)

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Wháááh, végre! El sem tudod hinni, hogy mennyire vártam ezt a részt. :3

    Szegény Nick. :/ Imádom a Black Keys-t. ♥ És elképzelem ahogy játszik és aaaw. *-*
    Végre Joe és Katie eljutottak odáig, hogy végre járni fognak, viszont kiváncsi vagyok, mikor derül ki. :3
    Kenielle meg aranyos volt. ^^
    Team Nick + Linda! :$ höhö. :3 (direkt nem írtam egybe. ._.)

    Na, siess a következővel, jó? *-*
    xx, Lindz. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Black Keys. *-* ♥ :)
      Sejtettem, hogy el fogod képzelni. :D És végre valaki, aki felfogta, hogy még nem jöttek össze. :)
      Tudjuk, Team Ninda/Lick. :D

      Na, sietek. :)

      xoxo Kelly. ♥

      Törlés
    2. A Licket meg inkabb hagyjuk. :D

      Törlés
    3. igen... decsak egy egesz picit. :D

      Törlés
  9. Végre itt a rész,amire vártunk! Joe remélem boldog lesz végre! Nem tudom,Nick mit fog szólni a többiek "legyen egy új barátnője" tervéhez! Várom a folytatást?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, itt van :) Hát, majd minden kiderül. :)
      Sietek vele. :)

      Törlés