2013. augusztus 31., szombat

Mistakes

Sziasztok Manókák! :)

Tudom, hogy napokkal korábbra ígértem a részt, és ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam, de egyszerűen nem volt időm befejezni. Jön az iskola, készülődnöm kell, mert sokat akarok javítani idén.
Ezért is a követezőt fogom bevezetni: minden héten pénteken/szombaton/vasárnap lesz rész.
Hétköznap biztosan nem, mert muszáj tanulnom.
Remélem megértitek! :)

Jó szórakozást kívánok a részhez! :)

#ilysmpeace 

Puszi: Kelly.


- Most akkor… A Barátnőm vagy? – kérdezi, miután csókunk véget ér.
- Öhm… Szerintem várjunk még, amíg kicsit rendeződnek a dolgok, oké?
Halkan suttogom a szavakat, mire Ő felsóhajt egy kicsit, majd homlokát az enyémnek dönti.
Lehunyom a szememet, és csak hallgatom, ahogy beszívja a levegőt. Majd kifújja.
- Befejezed velünk a turnét? – kérdezi végül, megtörve a csendet. – És utána visszajössz hozzánk New Yorkba?
- Szeretnék egy kicsit a családommal lenni, Joe. – sóhajtom. Nem kapok választ.
- De utána szívesen visszamegyek. Nem sok időről van szó. Maximum 1-2 hét. Oké?
- Oké.
- De azért a turnét befejezzük?
- Hány állomás van még hátra? – érdeklődöm.
- Nem sok, csak kettő. És az utolsón filmet forgatunk.
- Hogy mi? – kérdezek vissza meglepetten.
- Igen, apa úgy döntött, hogy az utolsó koncertet örökítsük meg. És benne kell lenned! – rázogatja meg a vállamat, mire felnevetek.
- Jó, még átgondolom. – bólintok végül.
- De neeeeeem! – rázza a fejét. – Mondj igent! Most.
- Joe. – mosolygok.
- Kérlek… - néz rám hatalmas szemekkel.
- Jó, oké. Igen. – mondom, mire felkiált, és jól megölel.
- Mi igen? – kérdezi valaki hirtelen, mire arra kapom a fejem.
- Nick…
- Joe… Megkérted a kezét, vagy mi? Már itt tartotok? – kérdezi a fiatalabbik testvér gúnyosan.
- Mi? – döbbenek meg.
- Nick, arra kértem meg, hogy folytassa velünk a turnét. – mondja Joe higgadtan.
Öccse gyanakodva méreget minket, majd arcáról eltűnik a komolyság, és valami megmagyarázhatatlan érzés ül ki az arcára.
- Igen? Ne haragudjatok, én csak… Azt hittem, hogy most össze akartok jönni.
Joe-val jelentőségteljesen összenézünk, majd ismét felé fordulunk.
- Nem, dehogyis! – mondjuk, szinte egyszerre.
- Oké… - mosolyog ránk, majd elmegy valamerre.
- Te jó ég. – döntöm a fejemet a zongora tetejére.
- Ez meleg volt…
- Igen, ez eléggé. Látod? Várjunk még egy kicsit… Tapasztalatból mondom, hogy nem könnyű továbblépni.
- Nekem nem is sikerült. – néz rám hirtelen.
- Mi? – értetlenkedem.
- Amikor összejöttetek. Nickkel. – támaszkodik a zongora fedelére. – Nagyon ki voltam akadva. El akartam költözni, meg minden, hogy elfelejtselek. Mert tudtam, hogy ha Nickkel jársz, utána velem már nem fogsz. De nem tudtalak kiverni a fejemből. Nem tudtam megfeledkezni rólad… És nem értettem… Miért? Aztán kiderült, hogy te is érzel valami többet, mint barátság, és most… Itt vagyunk.. Te. És én. És ki tudja, mi vár ránk…
- A jövő. – mosolygok rá.
- Igen. A jövő… - suttogja, majd végigsimít az arcomon, és még egyszer, lázasan megcsókol.
- Oké. Ezt ugye leírta valaki?! – hallom meg hirtelen Beth hangját, mire arra kapom a fejem.
A koncert idejére odarakott székeken ott ül a két nővérem és Mike, mellettük pedig Kevin és Danielle állnak, és mind minket néznek.
- Ti meg mióta ültök ott? – kérdezi Joe megijedve.
- Elég hosszú ideje… - válaszol Lindz.
- Be kell valljam, kicsit mozi feelingem támadt… Olyanok voltatok, mint egy rossz romantikus film. – szólal meg Mike, mire mindenki nevetni kezd.
- Srácok, apa üzeni, hogy feküdjünk le. – jön vissza Nick közénk, mire mind rá nézünk, még mindig röhögve. – Mi olyan vicces?
- Csak Mike mondott egy viccet, és azon nevetünk. De apukátoknak igaza van, ideje aludni… - állok fel hirtelen a zongorától. A székeken ülők is elkezdenek összeszedelődzködni, Nick pedig ismét eltűnik arra, amerről jött.
- Alszol velünk a hotelban? – kérdezi Joe hirtelen.
- Joe… Ma jöttem haza. A cuccaim is otthon vannak, és már 4 éve nem láttam a szüleimet.
- Tudom, de Katie… Kérlek szépen. – ránt magához hirtelen, és szorosan megölel.
- Ne… Ne csináld ezt, légy szíves.. Különben is. Holnap tovább indulunk, szóval akkor semennyit sem voltam a szüleimmel..
- De most már úgyis alszanak.. És nem megyünk tovább holnap! – kapja fel a fejét hirtelen. –  A sofőrök pihennek holnap, engem pedig interjúzni hívott valaki.
- Tényleg? Csak téged? – csodálkozom.
- Igen. Valami híres blogger lány, aki a zenével foglalkozik.
- Hűha. De miért csak téged?
- Nem tudom.. – ránt vállat.
- Biztos akar tőled valamit. – lökök egy aprót a vállán poénosan.
- Hahaha.. Ne akarjon. Van barátnőm… - néz mélyen a szemembe.
- Nem, Joe. Még nincs. – rázom a fejemet szomorúan mosolyogva, mire Ő is elmosolyodik, és a fülem mögé igazítja egyik kósza hajtincsemet.
- Mindegy. A lényeg, hogy foglalt vagyok.
- De ha megkérdezi, hogy van-e barátnőd, nemet kell mondanod. – sütöm le a szememet.
- Igen… Tudom. – sóhajtja. – Van kedved filmet nézni?
- Joe! Nem alszom veled! – mondom neki, és alig bírom megállni a nevetést.
- De miért nem? – kérdez vissza, megjátszott szomorúsággal.
-  Azért, mert otthon szeretnék aludni.
- Akkor megyek veled! – csillan fel a szeme.
- Joe! – nevetem el magam. – Ne csináld.
- Akkor.. Csak nézzünk egy filmet. És utána hazaviszlek. – komolyodik el.
- Komolyan? – kérdezem.
- Komolyan. Benne vagy?
- Hát… Jó, benne vagyok. Melyik hotelben szálltatok meg? – kérdezem, miközben elindulunk a stadion kijárata felé.
- Itt van szemben, szóval.. Nem messze. – mosolyog.
Csendben megyünk egymás mellett, mindketten a gondolatainkba merülve. Egyszer csak érzem, hogy Joe keze az enyémhez ér. Bizonytalanul játszadozik ujjaival a kézfejemen, majd végül óvatosan megfogja a kezem. A fejemet lehajtva sétálok tovább, de nem húzom el a kezemet. Érzem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről.
Lassan közeledünk az ajtóhoz, és látom, hogy pár rajongó odakint álldogál.
- Joe… Így nem mehetünk ki. – suttogom.
- Igen.. Tudom. – engedi el a kezem, és mikor odaérünk, kinyitja nekem az ajtót.
- Köszönöm. – mosolygok rá, amire Ő szintén egy mosollyal válaszol.
Odakint a rajongók autogramokat és közös fotókat kérnek; legnagyobb meglepetésemre nem csak Joe-tól, de tőlem is.
- Én csinálhatnék kettőtökkel egy képet? – kérdezi egy kislány, mire elmosolyodom.
- Persze. Joe! – szólok a fiúnak, mire azonnal felém kapja a fejét.
- Tessék? – lép oda, majd a kislányra néz, elmosolyodik és leguggol hozzá. – Szia. Hogy hívnak?
- Sophie vagyok… - motyogja.
- Oké, Sophie. Szeretnéd, hogy felemeljelek, vagy mi guggoljunk le hozzád?
- Emelj fel! – kéri a kislány, mire Joe egy hatalmas nagy mosollyal az arcán felemeli Sophie-t, és mellém lép. Én is átölelem a kislányt, és várom, hogy az anyukája lefotózzon bennünket.
Nagyjából 10 perc múlva jövünk el a rajongóktól, és még néha-néha hátrafordulunk, hogy integessünk nekik.
- Annyira édesek voltak! – lelkendezem. – Az a kislány olyan cuki volt.
- Nagyon aranyos volt. Látod? Híres vagy. – mosolyog rám, miközben átkarolja a derekamat.
- Joe… Biztos vagy ebben? – kérdezem halkan.
- Hé. A legjobb barátom vagy. És ezt mindenki tudja. – kacsint rám, mire elmosolyodva átölelem a vállát, és így megyünk tovább a hotelig.
- Jó estét! – köszön Joe, amikor belépünk a szálloda előterébe, és már megyünk is tovább a liftekhez. Miután beszálltunk, Joe megnyomja a 11-es gombot, és felém fordul, miközben az ajtó becsukódik.
- Ti mindig ilyen magasan laktok? – kérdezem, miközben eszembe jut, hogy Torontóban a 12. emeleten volt a szállásunk.
- Onnan szép a kilátás. – kacsint rám, miközben szorosan mellém lép.
- Mit művelsz? – kérdezem halkan.
- Messze van még a 11. emelet… - suttogja a számba.
- Ne… - rázom a fejem.
- Miért ne? – mosolyodik el rosszfiúsan, miközben a kezével megtámaszkodik a fejem mellett a falon, hogy ne tudjak menekülni.
- Félek.
- Mitől?
- Hogy valaki észrevesz..
- Nem fog. – lép még közelebb, és így a falhoz szorít.
- Joe.
- Katie. – vágja rá, majd közelebb hajol, és egy olyan mozdulatot tesz felém, mintha harapna egyet, majd halkan felnevet, és óvatosan megcsókol.
Hiába próbálok ellenkezni, már rég legyőzött. Végighúzom a kezemet a nyakán, miközben belefeledkezem abba a már túlságosan is tökéletes csókba… Ám ekkor a lift megáll alattunk, és kinyílik az ajtó.
- A fenébe… - húzza el a fejét Joe, én pedig az alsó ajkamba harapva lépek ki a felvonóból.
- Hé, hová rohansz? – jön utánam.
- Filmet nézni. – nézek rá. – Melyik lakosztály a tiétek?
- A végén van. – dugja zsebre a kez
eit, miközben egyre közeledünk az ajtó felé.
Mikor belépünk, azt látom, hogy sötét van.
- Hahó! Van itt valaki? – kérdezem hangosan, de nem jön válasz.
- Biztos elmentek vacsorázni, vagy valami. – kapcsolja fel a villanyt Joe. – Na gyere. Nézzünk filmet. Aztán még haza is kell, hogy vigyelek.
Ezzel az egyik szoba felé veszi az irányt.
- Hé, hová mész? Nem itt nézzük? – csodálkozom, miközben a nappaliban lévő hatalmas TV-re mutatok.
- Nem. A szobámban is van, és ott sokkal kényelmesebb. – mosolyog rám, és benyit a hálóba.
Vállat rántva követem a fiút, majd mikor belépek, arról érdeklődöm, hogy ne csináljak-e esetleg valami ennivalót, amíg Ő megkeresi a filmet.
- Oké, csinálj valami finomat. – mondja, de közben rám se néz, mert kutakodik a DVD-i között.
A konyha felé veszem az irányt, hogy csináljak egy pár finom szendvicset, miközben halkan dúdolgatok magamban.
Nagyjából fél óra elteltével térek vissza Joe szobájába, egy tálcányi szendviccsel a kezemben.
- Ó, angyal vagy. – néz éhes szemekkel az ételre.
- Persze… - nevetek fel, miközben letelepedek mellé az ágyra, és középre helyezem a tálcát.
Eközben Ő elindítja a filmet.
- Mit nézünk?
- LOL-t. – vágja rá.
- Mit? – kérdezek vissza összeráncolt szemöldökkel.
- LOL-t. L. O. L. Éééérted. – néz rám annyira viccesen, hogy muszáj felnevetnem. – Nagyon jó, megnevettettelek. De oda figyelj.
Ezzel a TV-re mutat, és mind a ketten belemélyedünk az amúgy francia filmbe.
Nagyjából a film felénél járhatunk, amikor Joe szomorúan felsóhajt.
- Mi a baj? – kapom felé a fejem aggódva.
- Semmi, csak… Elfogyott a szendvics. – biggyeszti le a száját, mire a fejemet rázva visszanézek a képernyőre.
Ő eközben leteszi a tálcát maga mellé a földre, majd elkapja a karomat, és maga mellé húz.
- Joe, ne már…
- Most miért? Ki lát? Ide senki sem jön be, nyugi.
Ezzel átkarolja a vállamat, és a fejemre dönti a sajátját. Végül engedek a csábításnak, és hozzábújok.
Már tudom, hogy abból, hogy hazavisz, nem lesz semmi, tehát mosolyogva hagyom, hogy az álom szép lassan elnyomjon a fiú mellkasán.

/Joe szemszöge/


A Starbucks előtt állva várok Emily-re, miközben az órámra nézek. Pontosan 10 óra van, ahogyan azt megbeszéltük tegnap telefonon.
Reggel korán keltem, és hagytam egy rövid levelet Katie-nek, miszerint sietnem kellett, és nem akartam felkelteni. Tudom, hogy nem a legszebb megoldás, de nem tehettem mást. Olyan édesen aludt!
- Szia, Joe. – hallom meg hirtelen a hátam mögül, mire megfordulok.
Egy szőke lánnyal találom szemben magam, aki épp a telefonján pötyög valamit.
- Szia, Emily. – mosolygok rá végül.
- Csak egy pillanat, frissítem a blogomat. – mondja.
Tudom, hogy meg kell nyernem magamnak, máskülönben lehúzhatja a zenekart, és akkor a srácok kinyírnak.
- Öhm.. És mit pötyögsz, Emily? – kérdezem kedvesen, mire felnéz rám, és elmosolyodik.
- Azt, hogy Joe Jonasszal szemben állok, arra várva, hogy bemenjünk a kávézóba.
- Hát, akkor menjünk. – biccentek, majd kinyitom az ajtót, és udvariasan előre engedem. – Hölgyem.
- Ó, köszönöm. – mondja, majd még mindig a telefon nyomkodva bemegy.
- Tudod, voltam a blogodon, és azt kell, hogy mondjam, hogy élőben még szebb vagy, mint ott a képeken… - mondom, bár nem igazán fűlik hozzá a fogam. Vigyorogva mered rám, és látom, hogy végigmér, majd pötyögni kezd.
- Most mit írsz?
- „Joe annyira édes, jól el fogunk beszélgetni egy forró kávé mellett, ha megengedi két bók között, hogy rendeljek.” – olvassa fel.
- Ó, ne haragudj. Rendeljen csak, milady. – mondom, mire magabiztosan rám villant egy mosolyt.
Türelmesen figyelem, ahogy rendel magának egy kávét, majd leül az egyik félreeső asztalhoz.
- Egy cappuccino-t kérnék. – mondom az eladónak, miközben azon gondolkozom, hogy vajon milyen kérdéseket kapok majd.
Mikor hallom, hogy készen van a rendelésem, a forró poharat szorongatva foglalok helyet Emily-vel szemben.
- Nos Joe. Akkor kérdezek, te pedig válaszolsz, oké?
- Oké.
- Hogy telik a turné?
- Remekül, ráadásul utána lesz egy közös projektünk Avril Lavigne-el! – mondom lelkesen, mire felnevet.
- Ó, Avril! Hogy van, mióta a múltkor leszóltam a dalát?
- Öhm… Miért szóltad le a dalát?
- Mert az Alice Csodaországban premierjén rám se hederített. Bosszút álltam. – mosolyodik el csábosan.
- Hűha… Ijesztő vagy. – mondom, mire felkapja a fejét. – De… Viccesen ijesztő.. Tudod, mint Halloweenkor.
- Jaj, Joe… Vicces vagy! – nevet fel. - Miből meríted Te az inspirációt egy dal írásánál?
- Hát tudod, ez változó. Attól függ, miről írom a dalt. Gondolom, inkább a szerelmes dalokra gondolsz, és ehhez azt fűzném hozzá, hogy mindig megtalálom a megfelelő múzsát a dal hangulatától függően.
- Értem. – pötyög a telefonján. – Van barátnőd?
Éreztem, hogy meg fogja kérdezni, bár végig reméltem, hogy talán mégsem.
- Ööö nem. Nincsen. Most épp.. – erőltetek magamra egy mosolyt.
- És mi újság Demi-vel, Nick ex-barátnőjével? – kérdezi.
- Kivel? –kérdezek vissza,mert egy pillanatra elfelejtem, hogy az egész világ Demi néven ismeri Katie-t. – Ja, tudom. Ő a legjobb barátom, de nincs több köztünk.
- Aha… - bólogat, miközben ismét a telefonját nyomkodja. – Szóval szingli.
- Igen… - hajtom le a fejem, és beleiszom a cappuccinoba.
- Milyen lányok tetszenek neked, Joe? – kérdezi hirtelen, miközben felnéz.
- Hát… Olyanok, akik szeretik a Jonas-t. – vágom rá, mire felnevet.
- Én szeretem a Jonas-t. – mondja, mire felvonom a szemöldököm, és elmosolyodom.
- Akkor te is az esetem vagy… - kacsintok rá, azt gondolva, hogy így talán leveszem a lábáról. Látom, hogy erre felcsillan a szeme.
- Csinálhatunk egy képet? – kérdezi hirtelen.
- Öhm.. Hát persze. – bólintok furcsán, mire felpattan, és az ölembe ül.
- Na de… - ellenkeznék, de belém folytja a szót.
- Mosolyogj! – néz a kamerába, mire magamra erőltetek egy mosolyt.
Lehet, hogy talán túlzásba estem az előbb, amikor azt mondtam neki, hogy Ő is az esetem?
- Nos, akkor most, hogy ezt így megbeszéltük, elmegyünk moziba este? – kérdezi, miközben megint ír valamit a telefonján.
- Bocs, de.. Mit beszéltünk meg? – érdeklődök, félve a válaszától.
- Hát azt, hogy járunk. – mondja egyértelműen, mire én félrenyelem a cappuccinot. – Jaj, ne örülj ennyire.
- Ne haragudj, de azt hiszem, meglátogatom a mosdót… - állok fel, és szinte rohanok a férfimosdó felé.
Odabent azonnal előkapom a telefonomat, és tárcsázom Katie számát.
- Szia, azonnal ide kell jönnöd! – mondom, meg sem várva, hogy beleszóljon.
- Mi? Hová? Mi a baj? – kérdezi.
- Ez a csaj nem komplett.
- Miért, mit csinált?
- Csak gyere ide! Hozd Danielle-t is! Szükségem van a segítségetekre!
- Oké, megyünk.
- Köszi… - teszem le a telefont, és a fejemet a falnak döntve állok ott pár percig, majd eldöntöm, hogy addig nem megyek vissza Emily-hez, amíg Katie és Dani ide nem értek.
Hosszú óráknak tűnő percekig állok még a falnak dőlve, mikor meghallom a telefonom csengőhangját.
- Igen?
- Szia, itt vagyunk. Te merre vagy? – hallom a lány édes hangját, mire elmosolyodom.
- Én izé.. A mosdóban, de megyek. – válaszolok, majd lerakom, és észrevétlenül kiosonok a mellékhelyiségből.
Körül nézek, és meglátom a két lányt, ahogy az egyik asztalnál ülve épp nevetnek valamin. Emily felé sandítok, és látom, hogy a telefonjába mélyed, és valamit nagyon lelkesen ír, de nem akarom, hogy véletlenül felnézzen és észrevegyen a lányoknál, így inkább négykézláb mászom oda Katie-ék asztalához.
- Sziasztok… - suttogom, miközben óvatosan az asztalra támaszkodom.
- Joe? Mit csinálsz a földön? – néz le rám Katie.
- Nem akarom, hogy észrevegyen Emily. – suttogom.
- Tényleg, melyikük az? – kérdezi Danielle, miközben körbenéz.
- Az a platinaszőke, a telefonnal.
Erre mind a két lány Emily felé néz, majd egymásra merednek, és kitör belőlük a nevetés.
- Csajok! Nem vicces! – mondom idegesen, mire elhallgatnak, és rám néznek. – Emily azt hiszi, hogy a barátnőm. Szerintem már meg is írta a blogjára…
Jelentőségteljesen nézek Katie-re, akinek elkomolyodik az arckifejezése.
- Mit csináljak? – kérdezem tőlük kétségbe esve.
- Hát… Mondjuk mondj neki hibákat. Például, hogy egoista vagy, hajlamos vagy lenyúlni mások barátnőjét, nem tudod eldönteni, mit érzel, flörtölsz mindenkivel, nem tudsz önálló döntéseket hozni. – sorolja fel. Ez jó terv!
- Hűű, jó gyorsan kitaláltál párat! – mondom elismerően.
- Kihagytad a feledékenységet. – mondja Danielle.
- Köszi, csajok. Ha ezeket elmondom, biztos kihabarodik belőlem! – mondom reménykedve, majd felpattanok, és visszasietek Emily-hez.

/Katie szemszöge/

 
Danielle-el némán figyeljük, ahogy Joe és Emily beszélgetnek, majd nagyjából 10 perc elteltével azt látom, hogy Joe, elnézést kérve a lánytól ismét hozzánk mászik, négykézláb.
- Na? – kérdezzük Danielle-el együtt.
- Lányok, ez szörnyű. Katie, egyik kitalált hibád sem vált be! Azt mondta, hogy az őszinteségem scak közelebb hozott minket egymáshoz! – néz rám kétségbe esetten, mire értetlen fejet vágok.
Milyen kitalált hibák?
- Joe, azokat nem kitaláltam… - mosolygok rá, mire elkomolyodik.
- Várj… Szóval azokat a dolgokat, amiket az előbb mondtál… Komolyan gondoltad? – kérdez vissza döbbenten és csalódottan, amire nem tudok mit mondani.
- Hát…
- Joe, jobb lesz, ha visszamész. Azt írja, hogy a szüleinél töltitek a karácsonyt. – szól közbe Danielle, aki végig követi és frissíti Emily blogját.
- Ez életem legrosszabb napja… - egyenesedik fel Joe, miközben egyre szomorúbb tekintettel fürkész, majd ahelyett, hogy visszamenne Emily-hez, kisiet a kávézóból…


8 megjegyzés:

  1. Úristen ez .. Nagyon jó lett!!.. szegény Joe az az Emily nem normális . Kíváncsi vagyok hogy vajon Katiben milyen gondolatok kavaroghattak...
    Siess a kövivel :D *-* :3 <3

    VálaszTörlés
  2. Szegény Joe :D Elég idegesítő lehet Emily.xd
    De örülök,hogy ő és Katie most ilyen "kapcsolatban" vannak..bár Nick nem fog nei egyáltalán örülni..:/
    Várom már a kövi részt:)

    VálaszTörlés
  3. ez hasonlít a Jonas sorozat egyik részére xd :) amúgy jó lett várom a folytatást ;)

    VálaszTörlés
  4. Szia! :))
    Hát... mit is mondjak? Ez a rész is elnyerte a tetszésemet, mint az eddigiek. Igaza van az előttem szólónak, viszont te még érdekesebbé tetted azzal, hogy Katie és Joe között volt ez az apró is párbeszéd. :)
    Nagyon várom a következőt, soo siess vele. :)♥

    xx, Lindz.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szuper kis rész lett!
    Különösen tetszett ez a kis párhuzam a Jonas LA-vel!Jót mosolyogtam magamban és peregtek a szemem előtt a film jelenetei is...!

    VálaszTörlés
  6. ja bárcsak lenne már az uj rész :)


    VálaszTörlés
  7. Nagyon aranyosak vagytok, hogy ennyire varjatok az uj reszt, nagyon sietek. :)

    VálaszTörlés