- Jól vagy? – hallok meg magam mögül egy ismerős hangot.
Felé fordulok.
- Szóval… Szóval barátnő, ha? – kérdezem cinikusan, és
összefont karokkal mérem végig Joe-t.
- Nem tudtad?
- Nem, Joe. Nem tudtam. És tudod, azok után, hogy… -
kezdenék vitatkozni, de hozzám lép, és elhallgattat.
- Csss! Mindent hallanak… - néz az ebédlő irányába. – Később
megbeszéljük.
- Abban biztos lehetsz. – lököm el magamtól, és visszamegyek
a többiekhez.
- Minden oké? – simítja végig a hátamat Nick, mikor leülök
mellé.
- Persze.. Csak félrenyeltem, és muszáj volt kimentem, nem
gusztustalankodok itt. Bocsánat. – nézek körbe.
- Semmi gond. – mosolyog rám Denise, és folytatjuk az
ebédet, most már egy szó nélkül.
Amikor befejezzük, Kevin és Dani már el is indulnak, hogy a
lány minél előbb el tudjon készülni.
- Segítsek valamiben? – kérdezem a Jonas Mamától, mikor
belépek a konyhába az utolsó adag tányérral.
- Nem kell, Szívem, csak pakolj össze minél előbb. – néz rám
mosogatás közben.
- Hát, rendben. – biccentek, és már épp kimennék, mikor
utánam szól.
- Katie!
- Tessék? – fordulok vissza, felé.
- Szereted Nicket? – kérdezi, mire nekem leesik az állam.
- Már hogy ne szeretném? – kérdezek vissza zavartan.
- Nem tudom, csak.. Én azt látom, hogy… - zárja el a csapot,
majd a kezét törölgetve felém fordul. – Hogy szereted Nicket, de SZERELMES VAGY
JOE-ba.
- Micsoda…? – nevetek fel zavartan. – Nem, én nem vagyok…
- Pedig.. Mikor megjöttünk, Joe-val voltál a medencében, nem
Nickkel. Látom, ahogy egymásra néztek.. szinte izzik közöttetek a levegő. Látom
Joe szomorú tekintetét minden egyes nap, amikor találkozunk veletek, és Te
Nickkel vagy. Láttam, hogy mennyire örült annak, hogy veled fog egy duettet
énekelni… És Te, Katie… Látom, hogy emészted magad. Mintha titkolnál valamit
Nick elől. Úgy néztek össze Joe-val néha, mintha lenne valami titkotok, amit
rajtatok kívül senki sem tud.. Kérlek, felelj őszintén egy kérdésemre. –
mutatja a mutató ujját, és én már előre félek. – Csókolóztál már valaha
Joe-val?
- Igen, Denise… Csókolóztam már Joe-val. – sóhajtom, és
lehunyom a szemem.
- Éreztem… - mondja, de mikor kinyitom a szemem, meglepődök.
Mosolyog.
- Miért mosolyogsz? – kérdezem óvatosan.
- Csak.. Tudod, sokat beszélek Danielle-el rólad… Rólatok.
És mindketten úgy látjuk, hogy Te és Joe tökéletes pár lennétek együtt, csak
egymásra kéne találnotok. Szinte mindenki látja, hogy van valami köztetek, még
Nick is, hisz a múltkor összeverekedett a testvérével… Csak Te és Joe nem
veszitek észre.
- De Denise.. Én szeretem Nicket.
- Elhiszem, Kincsem, de Te elhiszed nekem, hogy számodra nem
Ő az igazi?
- Én nem tudom.. Tiszta szívemből szeretem Nicket, de..
Őszintén bevallom, régen szerelmes voltam Joe-ba. Mikor összejöttem Nickkel, az
teljesen elvakított, és kiszerettem Joe-ból.. De most néha kicsit úgy érzem,
amikor vele vagyok, hogy ez az érzés, ami régen volt bennem.. Kezd megint
előjönni, és én nem tudom, hogy mit tegyek. - harapok alsó ajkamba, és próbálom
visszatartani a könnyeimet.
- Katie.. Szerintem az lenne az ésszerű megoldás, ha
szakítanál Nickkel. Hiszen, így most valamilyen szinten hazudsz neki is.
Magadnak is. És mindenki másnak. Joe a neked való fiú. – néz rám kedvesen, mire
előtör belőlem a zokogás. – Jaj, Kincsem..
Ezzel hozzám lép, és magához ölel. Szorítom őt magamhoz, és
csak sírok. Nem akarok szakítani Nickkel. SZERETEM őt, még akkor is, ha Joe
iránt is érzek valami többet.
- Denise, én nem.. Én nem akarok szakítani Vele… - szipogok.
- Jól van.. Nem muszáj. Én csak elmondtam, hogy hogyan látom
ezt az egészet. – simogatja a hátamat.
- Tudod, Denise, legszívesebben ordítanék Joe-val, hogy miért
teszi ezt! Miért?! Én nem törődtem vele, már majdnem túl voltam rajta, és
amikor minden kezd helyre rázódni, újra felbukkan és robbant… Felzaklatja az
életemet, majd eltűnik újra… Ez mire volt jó?! Feltépte a régi sebet, most újra
vérzik, elérte amit akart.. és ELMENT! Hát ez kellett neki? Hogy összetörjön?
Ha megint ezt csinálná, csak kiabálnék és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz..
Mert hülye vagyok, ez igaz, de úgysem bírnám ki, ismét reménykednék! És hogy
miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a
szenvedést.. Csak tudnám, miért…
- Anya! Segítened kell! Most mégis honnan… Katie! – kiált fel
ijedten, mikor meglát. – Mi a baj?
- Hagyjál békén. – nézek rá mérgesen, és elmegyek mellette,
kissé meglökve a vállát.
Felsietek a szobánkba, hogy befejezzem a pakolást. Ahogy
belépek, azt látom, hogy Nick énekelget, és közben pakol a bőröndjébe.
- Szia! – néz rám a válla fölött, mosolyogva.
- Szia.. – mosolygok rá, és az én táskámhoz lépek.
- Alig 3 óra, és indulunk. – néz izgatottan az órájára, mire
bólintok.
- Igen, alig várom.
- A buszon elkezdjük próbálni a dalaidat gitárokkal. – lép mögém
hirtelen, és hátulról átölel.
- Az jó. – hunyom le a szemem
- Gyerekek, igyekezzetek! – kiabál fel az emeletre Id.
Kevin, mire Nick elenged, és folytatja a pakolást.
- Na, én még le akarok zuhanyozni, meg hajat mosni… - szólalok
meg nagyjából 1 óra elteltével, amikor minden cuccom rendesen el van rakva a
bőröndömbe.
- Oké, csak siess, még én is mennék. – puszil homlokon Nick,
miközben az ágyhoz sétál.
- Rendben, igyekszem. – mosolygok rá, és bemegyek a fürdőbe.
Most már végképp nem értem, mi van.
És mi van akkor, ha Joe-nak nincs barátnője, és csak féltékenységből mondta? És ha meg mégis van barátnője, akkor miért kavart velem?
- Én ezt nem értem.. – dőlök a fürdőszoba ajtajának, és
lecsúszok a földre.
Végül egy 10 perc gondolkodás után felállok, levetkőzöm, és
beállok a zuhany alá. Megmosom a hajamat is, és közben énekelgetek. Ahogy
kilépek a zuhanykabinból, magam köré csavarom a törölközőmet, és kimegyek a
szobába, mert a ruháimat kint hagytam.
Arra számítok, hogy Nick még mindig pakol, azonban mikor
kilépek, valaki más ül az ágyon.
- Joe! Te meg mi a frászt keresel itt?! – kiáltok rá
idegesen.
- Beszélnem kell veled.
- De MOST?! – kérdezem mérgesen.
- Igen, most. – bólint határozottan.
- Joe. Előbb felöltözöm. – rázom a fejem, és a ruháimért
nyúlnék, de elkapja a kezem.
- Szeretlek.
Csak ennyit, mondd. Semmi többet.
- Mi…? – kérdezek vissza értetlenül.
– Joe, neked barátnőd van. Hagyj engem békén.
- Mi? – kérdez vissza, majd leesik neki. – Ja.. Igen.
- Na ugye.. – nézek rá megvetően, majd ismét a ruháim felé
nyúlok, de megint elkapja a karom.
- Ne csináld már..
- ÉN ne csináljam?! ÉN?! – kérdezek vissza. – Joe… Te
kavartál velem, te csókoltál meg, te kérted, hogy legyen olyan a tegnapi nap,
mintha együtt lennénk, és ezek után benyögöd, hogy te is hoznád a BARÁTNŐDET a
turnéra? És még van arcod ide jönni….?! Joe, én… megcsaltam a barátomat! Egy
sráccal, aki szintén megcsalta a barátnőjét! El tudod képzelni, hogy érzem
magam?!
Miközben üvöltözök, már könnyek folynak a szememből. De nem
akarok sírni. Erősnek akarok látszani.
- Katie.. – néz rám sajnálkozva, és úgy látom, fáj neki,
amit mondok. De nem fejezem be.
- Önző vagy, Joe..
Eléred, hogy megint… érezzek irántad valamit többet. Elcsavarod a fejem,
belerángatsz a rosszba.. Azok az üzenetek, amiket küldtél nekem, mikor
kórházban voltam.. Szörnyű volt olvasni őket, tudod! Ha egy évvel korábban kitaláltad
volna, hogy szeretsz, akkor most nem itt tartanánk! De nem, te félsz kimutatni
az érzéseidet. Hát tudod mit?! Nem érdeke! Nem érdekel, hogy szerelmes vagy,
nem érdekel, hogy el akarod érni, hogy szakítsak Nickkel, nem érdekel, hogy
szerinted boldogabb lennék veled, mint Nickkel! És az sem érdekel, hogy
mindenki szerint összeillünk, és hogy tökéletesek vagyunk.. Nem, nem vagyunk! Hazudozol
itt össze vissza, én csak azt nézed, NEKED mi a jó! Az nem érdekel, hogy
másoknak ez hogy esik! Hogy másoknak mi fáj, mikor töröd össze őket, mikor
bántod meg őket! Te csak a saját boldogságodat látod, és teszel rá, ha ezzel
másoknak fájdalmat okozol! – kiabálok magamból kikelve, mire kinéz az ablakon.
- Oké. Tudod, mit? A legfontosabb dolgokat a legnehezebb
elmondani. ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba
öntve összezsugorodnak – de amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek.
Kimondva jelentéktelen kis semmiségekké válnak. De azt hiszem, itt többről van
szó.. A legfontosabb dolgok túl közel vannak ahhoz a helyhez, ahol a lelked
legféltettebb titkai vannak eltemetve, amit az ellenségeid oly szívesen
lopnának el tőled.. S mégis megpróbálsz
beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe,
egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez, hogy közben
majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor egy titok nem
miattad marad titok, hanem azért, mert nincs, aki megértsen. De tudod, fájdalom az, ha tudod, hogy mit nem
szabadna érezned. És mégsem tudsz tenni ellene semmit. Fájdalom az, ha
szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél. Fájdalom az, ha csendben maradsz,
pedig kiáltani szeretnél… - mondja, majd felpattan, és kiviharzik a szobából,
becsapva maga mögött az ajtót. Dühösen felkapom a pólómat és a sortomat az
ágyról, majd betrappolok a fürdőbe.
Magamra kapom a ruháimat, és megszárítom a hajamat, miközben
Joe előbbi szavai csengenek a fülemben…
„Fájdalom az, ha
tudod, hogy mit nem szabadna érezned. És mégsem tudsz tenni ellene semmit.”
- Katie, kész vagy? – kopog be Nick hirtelen.
- Igen, már csak hajat szárítok! – válaszolok, mire benyit.
- Olyan szép vagy… - támaszkodik az ajtófélfának fél vállal,
mire elmosolyodom, de nem szólalok meg.
Amikor végzek a hajszárítással, kihúzom a hajszárítót, és
mikor kimegyek a fürdőből, egy gyors puszit nyomok a fiú arcára, aki még mindig
az ajtóban áll.
- Gyorsan lezuhanyozok akkor… - néz rám, mire bólintok.
- Oké. Addig én leviszem a cuccom. – mutatok a bőröndökre.
- Rendben. De csak óvatosan. Esetleg kérd meg Joe-t, hogy
segítsen. – mondja, majd magára zárja az ajtót.
- Persze, hogyne… - forgatom meg a szemeimet, majd megfogom
az egyik bőröndöt, és elkezdem ráncigálni ki a szobából, majd le a lépcsőn.
Azonban megbotlom a saját lábamban (csak hogy hű maradjak
önmagamhoz…), és így, átesve a bőröndömön, legurulok a lépcsőn.
- Uramisten! – rohan oda Denise azonnal, de én ebből már nem
érzékelek semmit, mert kezd elsötétülni körülöttem minden.
Mikor magamhoz térek, azonnal felülök, levegő után kapkodva.
- Hol vagyok? Mi történt…? – kérdezem, és a fejemhez kapok,
mert éles fájdalmat érzek.
- Legurultál a lépcsőn, mikor hoztad le a bőröndöt. – hallom
meg Jonas Papa hangját.
- Nagyon ijesztő volt. Joe kapart össze a földről. – mutat át
a fejem fölött Denise, mire arra nézek. Joe kint áll a medence szélénél, zsebre
dugott kezekkel, és a vizet fürkészi.
- Én mondtam, hogy kérd meg, hogy segítsen. – néz rám Nick
megrovóan, de kedvesen, miközben a fejemet simogatja.
- Mindegy.. meg tudtam volna oldani. – legyintek, és körbe
nézek. – Mennyi az idő?
- Hát… ¾-ed órával a tervezett indulás után vagyunk.. –
sóhajt Id. Kevin, mire elkerekednek a szemeim.
- Jesszusom, csak miattam? – pattanok fel, de el is szédülök
egy kicsit, így Nick tart meg, még mielőtt felborulnék.
- Igen, mert úgy tűnt, eléggé beütötted a fejedet.
- De most már jól vagyok, induljunk! – mosolygok körbe.
- Oké. – áll fel Nick is. – Joe! Indulunk!
Erre a fiú felénk fordul. Szomorú tekintettel mér végig, és
mikor bejön, halk, rekedt hangon szólal meg.
- Jól vagy? – érdeklődik, de nem néz rám.
- Jól. – adok tömör választ, majd az előszobába igyekszem.
Legnagyobb meglepetésemre már sehol sincsenek a bőröndök.
- Kivittetek mindent? – nézek a mögöttem álló Nickre
csodálkozva.
- Ki. Úgyhogy menjünk. – tol ki az ajtón.
Ahogy kiérek, vagy 40 paparazzival találom szembe magam.
- Te jó Isten, ezek mit keresnek itt? – kérdezem idegesen.
- Minket. – megy el mellettem Joe.
- Remek…
Ezzel követem a fiút, és felszállok a ház előtt parkoló
buszra.
- Katie, ismered Big Rob-ot, ugye? – kérdezi Nick, miközben
a néger pasasra mutat, aki épp Joe-t ölelgeti.
- Még szép. Csak rég találkoztunk. – mosolyodom el, és a
néger férfihoz lépek.
- Szia… - köszönök neki hirtelen, mire felém fordul.
- Katie! – kiáltja, és hirtelen felkap, mire sikítva
felnevetek.
Mindenki mosolyog a jeleneten, még Joe szája sarka is
felfelé görbül. Egy kicsit. És csak egy fél másodpercig.
- De jó, hogy itt vagy. – szorítom magamhoz.
- Én is örülök neked! – mondja, majd letesz a földre.
Leülök a buszban lévő, nagy kanapéra, Nick mellé.
- Igen, most már rájöttem, hogy ismered… - bólint mosolyogva.
- Remek. – nevetek fel, és hozzá bújok, mire átölel.
- Mindenki itt van? – kérdezi Jonas Papa, mire körbenézek.
Big Rob, Denise, Joe, Frankie, Nick, Id. Kevin… és én.
- Apa, Garbo-ék a másik busszal jönnek? – kérdezi Joe
hirtelen.
- Nem, ők majd Kevinék után nem sokkal szállnak fel. – jön a
válasz.
- Te.. Ki az a Garbo? – nézek Nickre csodálkozva.
- Garbo a basszerünk. Joe a zenekarról beszélt. – simogatja a
karomat lágyan.
- Ja, értem… - bólintok.
- Akkor induljunk… - biccent Jonas Papa, és az ajtók
bezáródnak.
Érzem, hogy megindul alattunk a busz.
- Oké, szóval az első állomásunk Torontó lesz, 2 nap múlva. –
ül le mellénk Id. Kevin, és egy halom lapot rak a buszon lévő asztalra. – A show
este 7-kor fog kezdődni, Katie dalaival. Jó lenne, ha addigra mindenki tudná a
dalokat.
- Pontosan akkor melyikek lesznek? – kérdezi Joe, mire
ránézek. Egy fél pillanatra viszonozza a pillantásomat, utána az apjára néz.
- Stop The World, Gonna Get Caught, Catch Me, This Is Me és
On The Line. – sorolja fel őket.
- Oké.
- Szóval.. Holnap megállunk félúton valahol.. még nem tudom,
hogy hol… Mert muszáj lesz egyet próbálnunk a zenekarral. Kicsit necces ezt az
utolsó pillanatban kitalálni, de szerintem nem lesz gond. John-ék hamar
megtanulják a dalokat. Ahogy odaértünk, ami valószínűleg éjjel lesz, megnézzük
a színpadot. És másnap megcsináljuk a finomhangolást, a főpróbákat, és utána…
kezdődhet a turné.
Ahogy kimondja ezeket a szavakat, mind tapsolni kezdünk.
Hirtelen arra figyelek fel, hogy a busz megáll, és kinyílik
az ajtó.
- Halihóó! – bukkan fel Kevin és Danielle.
- Sziasztok! – köszönök nekik mosolyogva.
Miután felszálltak, a busz tovább indul, és Jonas Papa nekik
is felvázolja a turné menetét. Nagyjából.
- Kev, beszélhetnénk? – kérdezi Joe hirtelen.
- Hát persze.. – áll fel Kevin Danielle mellől, és tesójával
együtt hátramennek az ágyakhoz, és becsukják az ajtót.
- Iszom valamit… - állok fel, és a busz konyha részébe
sietek, ami történetesen a „hálószoba” mellett van.
Miközben előszedem a vizet a hűtőből, ki tudok venni pár
mondatot a halk beszélgetésből.
- Miért nem hagyod abba, és lépsz végre tovább?? Nem az
számít, hogy mi volt a múltban, vagy hogy mi lesz a jövőben! Az ég szerelmére,
maga az út a fontos! Nincs értelmes végig csinálni ezt a sok szarságot, ha nem
élvezed az utat! És tudod, mit? Mikor majd a legkevésbé számítasz rá, jön
valami remek dolog! És az jobb lesz, mint amiről valaha álmodtál. – mondja Kevin.
- De… Hogy kell feladni ezt az érzést? Egyszerűen csak..
döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek a közelében? És közben mondjak
ellent a szívemnek, és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy
nap elfelejtem igéző zöld szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát?
Vagy azt a csodálatos illatát? Vajon eljön az idő, amikor mind eltűnik belőlem
és szívemből a fájdalom…? Minden nyom nélkül? Mintha soha nem is lett volna ott
semmi? Hidd el, bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért
küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen attól féltem – éjszakánként, amikor a hosszú
álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -,
hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezeim közül. Hogy az agyam olyan,
mint egy.. mint egy szita, és egy napon nem fogom tudni pontosan visszaidézni a
szeme színét vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg, hogy
gondoljak rájuk, de elfelejtenem, azt nem szabad őket. – válaszol Joe.
Én hosszas monológja közben vizet töltök magamnak, megiszom,
majd újra töltök a pohárba, hogy végig tudjam hallgatni, amit mond. Megdöbbenve
teszem vissza a vizet a hűtőszekrénybe, és vissza ülök Nick mellé.
- Elég szomjas lehettél.. – néz rám.
- Igen, az voltam. – bólintok, és a fülem mögé túrom a
hajamat, miközben a busz ismét megáll.
Joe és Kevin kijönnek a szobából, és mindenki a nyíló ajtó
felé néz.
- Sziasztoook! – lép be 4, számomra ismeretlen férfi, és
mögöttük egy szőke lány.
- Szia, Chelsea! – köszön neki Joe mosolyogva.
- Sziaaaa! – kiáltja a lány, majd a négy pasit félrelökve a
fiúhoz rohan, és hosszú csókkal köszönti, amitől nekem összeszorul a gyomrom…
Szóval Ő az. Ő Joe barátnője.
- Anya, Apa… mindenki. Bemutatom Chelsea Kane-t, a
barátnőmet. – fordul felénk Joe.
Nick és Kevin ideges arccal néznek össze, míg a többiek
furcsán köszöntik a lányt.
- Ez az a Chelsea…? – kérdezi Nick Kevintől halkan, mire a
bátyja bólint.
- Remek… Jó kis turné lesz, ha ez végig itt lesz. – sóhajtja
Nick, és ezt a mondatát most nekem címezte.
- Miért?
- Plázacica a csaj.. Végig nyafogni fog. – dörzsöli meg a
homlokát.
- Jack! – fordul a négy pasi felé hirtelen Joe, és megöleli
egyiküket. Majd utána a másik hármat is.
A 4 férfi mindenkivel kezet fog, aki a buszon van, Denise-t
és Danielle-t pedig két-két puszival köszöntik.
- Nos, akkor én is szeretném bemutatni a barátnőmet. – áll fel
Nick, és felhúz engem is. – Ő itt Katie.
- A teljes nevemen Katherina Demetria Ferrera. – egészítem ki,
szégyenlősen mosolyogva.
- Igen. – nevet Nick. – Ők pedig balról jobbra: Jack
Lawless, a dobosunk, Greg Garbowsky, a basszusgitárosunk, de mi csak Garbo-nak
hívjuk, John Taylor, a gitárosunk, és végül Ryan Liestman, a billentyűs.
Erre a névre azonban felfigyelek, és ahogy jobban megnézem a
raszta hajú férfit, azonnal felismerem.
- Ryan…? – nézek rá hitetlenül, mire neki is kikerekedik a
szeme.
- Katie! Uramisten! – kiált fel, mire hozzá rohanok, és
magamhoz ölelem…
Ne haragudjatok, hogy most nincs több kép, de nem otthon vagyok, és itt nagyon gyorsan megy le a net (mobilnet). ://
Azért remélem, tetszett a rész, 4 komment, és megpróbálom hozni a következőt! :))
#ilysmpeace
Puszi: Kelly ♥♥
Jó hosszú rész lett,de nagyon tetszett!:))
VálaszTörlésÉn azért kicsit sajnálom Katie-t Chelsea miatt..:/
De remélem,hogy attól még,hogy az a csaj is ott lesz,jó lesz a turné. Meg persze a közös duett Joe-val :D :P
Várom a kövi részt. Komikat!!!:D
<3
Igen, igyekeztem... :)
TörlésJo lesz az, ne aggodj ;))
az nem foglalkoztat amugy, hogy vajon Katie es Ryan honnan ismerik egymast? ((:
xoxo: Kelly
Azt pont elfelejtettem oda írni :D de amúgy az is érdekel:))
Törléssseeejtettem. :D :))
TörlésNagyon jó lett!!!
VálaszTörlésÉs megint az egyik legjobb résznél hagytad abba...!!! És am én is sajnálom Katie-t (szerintem szakítania kellene Nick-kel és összejönni Joe-val =) de ez az én véleményem =D)
Várom a kövit =)
Kitti ♫
Koszi. :))
Törlésfuhh most nagyon szomorkas hangulatom volt mikor irtam, azert lett ilyen depis resz. :))
sietek. :)
Én is sajnálom Katie,és nagyon remélem,hogy még lesznek Joe-val közös percei:D
VálaszTörlésSiess a kövi résszel!:)
Jaj, abban biztos lehetsz, hogy lesznek meg kozos pillanataik. :))
Törléssietek megigerem. :)
Nagyon tetszett ez a rész!:) Kíváncsi vagyok,hogy mi lesz Katie és Chelsea között..mármint,hogy veszekedni fognak-e vagy ilyesmi :D
VálaszTörlésEgyébként nagyon ügyes vagy:)
Remélem hamar fent lesz a következő rész!
Koszonom szepen! :)
Törlésigyekszem irni, de valoszinuleg csak vasarnap vagy hetfon lesz... :/
vagy ma egy nagyon rovid. :s
Szia.
VálaszTörlésRemek lett ez a rész. Kivàncsi vagyok h mi fog történi a turnén.
Hamar a kövi részt!!!
Pusszancs
Szia! :)
TörlésKoszonom szepen. :) (egyenlore meg en is kivancsi vagyok, hogy mi lesz...)
probalom! :)
xoxo
Kicsit szomorú rész lett!!! De nekem akkor is nagyon tetszett!!! :) Kíváncsi vagyok mi lesz Joe és Katie között a turnén!!!! :D
VálaszTörlésIgeen tudom, de ilyen hangulatom volt, es orulok, hogy tetszett. :))
TörlésSzia!
VálaszTörlésÉn is megérkeztem.
Beállok a sorba, mert nekem is tetszett a rész, de ez nem lep meg. Miért van olyan érzésem, hogy Joe-nak csak azért van barátnője, hogy Katie-t idegesítse/féltékennyé tegye?
Nick pedig mint mindig, most is aranyos volt. :$♥ Denise meg nagyon kedves. :)
Remélem minél előbb olvashatjuk a következőt. :)
Puszi. ♥
Szia. :)
TörlésKoszonom. :)))
Hat ez majd kiderul. ;))
Nick meg mikor nem aranyos? :D
En is remelem.... :s
xox.