2013. július 25., csütörtök

Family & Girlfriend


- Jól vagy? – hallok meg magam mögül egy ismerős hangot. Felé fordulok.
- Szóval… Szóval barátnő, ha? – kérdezem cinikusan, és összefont karokkal mérem végig Joe-t.
- Nem tudtad?
- Nem, Joe. Nem tudtam. És tudod, azok után, hogy… - kezdenék vitatkozni, de hozzám lép, és elhallgattat.
- Csss! Mindent hallanak… - néz az ebédlő irányába. – Később megbeszéljük.
- Abban biztos lehetsz. – lököm el magamtól, és visszamegyek a többiekhez.
- Minden oké? – simítja végig a hátamat Nick, mikor leülök mellé.
- Persze.. Csak félrenyeltem, és muszáj volt kimentem, nem gusztustalankodok itt. Bocsánat. – nézek körbe.
- Semmi gond. – mosolyog rám Denise, és folytatjuk az ebédet, most már egy szó nélkül.
Amikor befejezzük, Kevin és Dani már el is indulnak, hogy a lány minél előbb el tudjon készülni.
- Segítsek valamiben? – kérdezem a Jonas Mamától, mikor belépek a konyhába az utolsó adag tányérral.
- Nem kell, Szívem, csak pakolj össze minél előbb. – néz rám mosogatás közben.
- Hát, rendben. – biccentek, és már épp kimennék, mikor utánam szól.
- Katie!
- Tessék? – fordulok vissza, felé.
- Szereted Nicket? – kérdezi, mire nekem leesik az állam.
- Már hogy ne szeretném? – kérdezek vissza zavartan.
- Nem tudom, csak.. Én azt látom, hogy… - zárja el a csapot, majd a kezét törölgetve felém fordul. – Hogy szereted Nicket, de SZERELMES VAGY JOE-ba.
- Micsoda…? – nevetek fel zavartan. – Nem, én nem vagyok…
- Pedig.. Mikor megjöttünk, Joe-val voltál a medencében, nem Nickkel. Látom, ahogy egymásra néztek.. szinte izzik közöttetek a levegő. Látom Joe szomorú tekintetét minden egyes nap, amikor találkozunk veletek, és Te Nickkel vagy. Láttam, hogy mennyire örült annak, hogy veled fog egy duettet énekelni… És Te, Katie… Látom, hogy emészted magad. Mintha titkolnál valamit Nick elől. Úgy néztek össze Joe-val néha, mintha lenne valami titkotok, amit rajtatok kívül senki sem tud.. Kérlek, felelj őszintén egy kérdésemre. – mutatja a mutató ujját, és én már előre félek. – Csókolóztál már valaha Joe-val?
- Igen, Denise… Csókolóztam már Joe-val. – sóhajtom, és lehunyom a szemem.
- Éreztem… - mondja, de mikor kinyitom a szemem, meglepődök.
Mosolyog.
- Miért mosolyogsz? – kérdezem óvatosan.
- Csak.. Tudod, sokat beszélek Danielle-el rólad… Rólatok. És mindketten úgy látjuk, hogy Te és Joe tökéletes pár lennétek együtt, csak egymásra kéne találnotok. Szinte mindenki látja, hogy van valami köztetek, még Nick is, hisz a múltkor összeverekedett a testvérével… Csak Te és Joe nem veszitek észre.
- De Denise.. Én szeretem Nicket.
- Elhiszem, Kincsem, de Te elhiszed nekem, hogy számodra nem Ő az igazi?
- Én nem tudom.. Tiszta szívemből szeretem Nicket, de.. Őszintén bevallom, régen szerelmes voltam Joe-ba. Mikor összejöttem Nickkel, az teljesen elvakított, és kiszerettem Joe-ból.. De most néha kicsit úgy érzem, amikor vele vagyok, hogy ez az érzés, ami régen volt bennem.. Kezd megint előjönni, és én nem tudom, hogy mit tegyek. - harapok alsó ajkamba, és próbálom visszatartani a könnyeimet.
- Katie.. Szerintem az lenne az ésszerű megoldás, ha szakítanál Nickkel. Hiszen, így most valamilyen szinten hazudsz neki is. Magadnak is. És mindenki másnak. Joe a neked való fiú. – néz rám kedvesen, mire előtör belőlem a zokogás. – Jaj, Kincsem..
Ezzel hozzám lép, és magához ölel. Szorítom őt magamhoz, és csak sírok. Nem akarok szakítani Nickkel. SZERETEM őt, még akkor is, ha Joe iránt is érzek valami többet.
- Denise, én nem.. Én nem akarok szakítani Vele… - szipogok. 
- Jól van.. Nem muszáj. Én csak elmondtam, hogy hogyan látom ezt az egészet. – simogatja a hátamat.
- Tudod, Denise, legszívesebben ordítanék Joe-val, hogy miért teszi ezt! Miért?! Én nem törődtem vele, már majdnem túl voltam rajta, és amikor minden kezd helyre rázódni, újra felbukkan és robbant… Felzaklatja az életemet, majd eltűnik újra… Ez mire volt jó?! Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte amit akart.. és ELMENT! Hát ez kellett neki? Hogy összetörjön? Ha megint ezt csinálná, csak kiabálnék és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz.. Mert hülye vagyok, ez igaz, de úgysem bírnám ki, ismét reménykednék! És hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést.. Csak tudnám, miért…
- Anya! Segítened kell! Most mégis honnan… Katie! – kiált fel ijedten, mikor meglát. – Mi a baj?
- Hagyjál békén. – nézek rá mérgesen, és elmegyek mellette, kissé meglökve a vállát.
Felsietek a szobánkba, hogy befejezzem a pakolást. Ahogy belépek, azt látom, hogy Nick énekelget, és közben pakol a bőröndjébe.
- Szia! – néz rám a válla fölött, mosolyogva.
- Szia.. – mosolygok rá, és az én táskámhoz lépek.
- Alig 3 óra, és indulunk. – néz izgatottan az órájára, mire bólintok.
- Igen, alig várom.
- A buszon elkezdjük próbálni a dalaidat gitárokkal. – lép mögém hirtelen, és hátulról átölel.
- Az jó. – hunyom le a szemem
- Gyerekek, igyekezzetek! – kiabál fel az emeletre Id. Kevin, mire Nick elenged, és folytatja a pakolást.
- Na, én még le akarok zuhanyozni, meg hajat mosni… - szólalok meg nagyjából 1 óra elteltével, amikor minden cuccom rendesen el van rakva a bőröndömbe.
- Oké, csak siess, még én is mennék. – puszil homlokon Nick, miközben az ágyhoz sétál.
- Rendben, igyekszem. – mosolygok rá, és bemegyek a fürdőbe.
Most már végképp nem értem, mi van.
És mi van akkor, ha Joe-nak nincs barátnője, és csak féltékenységből mondta? És ha meg mégis van barátnője, akkor miért kavart velem? 
- Én ezt nem értem.. – dőlök a fürdőszoba ajtajának, és lecsúszok a földre.
Végül egy 10 perc gondolkodás után felállok, levetkőzöm, és beállok a zuhany alá. Megmosom a hajamat is, és közben énekelgetek. Ahogy kilépek a zuhanykabinból, magam köré csavarom a törölközőmet, és kimegyek a szobába, mert a ruháimat kint hagytam.
Arra számítok, hogy Nick még mindig pakol, azonban mikor kilépek, valaki más ül az ágyon.
- Joe! Te meg mi a frászt keresel itt?! – kiáltok rá idegesen.
- Beszélnem kell veled.
- De MOST?! – kérdezem mérgesen.
- Igen, most. – bólint határozottan.
- Joe. Előbb felöltözöm. – rázom a fejem, és a ruháimért nyúlnék, de elkapja a kezem.
- Szeretlek.
Csak ennyit, mondd. Semmi többet.
- Mi…? – kérdezek vissza értetlenül. – Joe, neked barátnőd van. Hagyj engem békén.
- Mi? – kérdez vissza, majd leesik neki. – Ja.. Igen.
- Na ugye.. – nézek rá megvetően, majd ismét a ruháim felé nyúlok, de megint elkapja a karom.
- Ne csináld már..
- ÉN ne csináljam?! ÉN?! – kérdezek vissza. – Joe… Te kavartál velem, te csókoltál meg, te kérted, hogy legyen olyan a tegnapi nap, mintha együtt lennénk, és ezek után benyögöd, hogy te is hoznád a BARÁTNŐDET a turnéra? És még van arcod ide jönni….?! Joe, én… megcsaltam a barátomat! Egy sráccal, aki szintén megcsalta a barátnőjét! El tudod képzelni, hogy érzem magam?!
Miközben üvöltözök, már könnyek folynak a szememből. De nem akarok sírni. Erősnek akarok látszani.
- Katie.. – néz rám sajnálkozva, és úgy látom, fáj neki, amit mondok. De nem fejezem be.
-  Önző vagy, Joe.. Eléred, hogy megint… érezzek irántad valamit többet. Elcsavarod a fejem, belerángatsz a rosszba.. Azok az üzenetek, amiket küldtél nekem, mikor kórházban voltam.. Szörnyű volt olvasni őket, tudod! Ha egy évvel korábban kitaláltad volna, hogy szeretsz, akkor most nem itt tartanánk! De nem, te félsz kimutatni az érzéseidet. Hát tudod mit?! Nem érdeke! Nem érdekel, hogy szerelmes vagy, nem érdekel, hogy el akarod érni, hogy szakítsak Nickkel, nem érdekel, hogy szerinted boldogabb lennék veled, mint Nickkel! És az sem érdekel, hogy mindenki szerint összeillünk, és hogy tökéletesek vagyunk.. Nem, nem vagyunk! Hazudozol itt össze vissza, én csak azt nézed, NEKED mi a jó! Az nem érdekel, hogy másoknak ez hogy esik! Hogy másoknak mi fáj, mikor töröd össze őket, mikor bántod meg őket! Te csak a saját boldogságodat látod, és teszel rá, ha ezzel másoknak fájdalmat okozol! – kiabálok magamból kikelve, mire kinéz az ablakon.
- Oké. Tudod, mit? A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – de amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek. Kimondva jelentéktelen kis semmiségekké válnak. De azt hiszem, itt többről van szó.. A legfontosabb dolgok túl közel vannak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el tőled..  S mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor egy titok nem miattad marad titok, hanem azért, mert nincs, aki megértsen.  De tudod, fájdalom az, ha tudod, hogy mit nem szabadna érezned. És mégsem tudsz tenni ellene semmit. Fájdalom az, ha szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél. Fájdalom az, ha csendben maradsz, pedig kiáltani szeretnél… - mondja, majd felpattan, és kiviharzik a szobából, becsapva maga mögött az ajtót. Dühösen felkapom a pólómat és a sortomat az ágyról, majd betrappolok a fürdőbe.
Magamra kapom a ruháimat, és megszárítom a hajamat, miközben Joe előbbi szavai csengenek a fülemben…
„Fájdalom az, ha tudod, hogy mit nem szabadna érezned. És mégsem tudsz tenni ellene semmit.”
- Katie, kész vagy? – kopog be Nick hirtelen.
- Igen, már csak hajat szárítok! – válaszolok, mire benyit.
- Olyan szép vagy… - támaszkodik az ajtófélfának fél vállal, mire elmosolyodom, de nem szólalok meg.
Amikor végzek a hajszárítással, kihúzom a hajszárítót, és mikor kimegyek a fürdőből, egy gyors puszit nyomok a fiú arcára, aki még mindig az ajtóban áll.
- Gyorsan lezuhanyozok akkor… - néz rám, mire bólintok.
- Oké. Addig én leviszem a cuccom. – mutatok a bőröndökre.
- Rendben. De csak óvatosan. Esetleg kérd meg Joe-t, hogy segítsen. – mondja, majd magára zárja az ajtót.
- Persze, hogyne… - forgatom meg a szemeimet, majd megfogom az egyik bőröndöt, és elkezdem ráncigálni ki a szobából, majd le a lépcsőn.
Azonban megbotlom a saját lábamban (csak hogy hű maradjak önmagamhoz…), és így, átesve a bőröndömön, legurulok a lépcsőn.
- Uramisten! – rohan oda Denise azonnal, de én ebből már nem érzékelek semmit, mert kezd elsötétülni körülöttem minden.
Mikor magamhoz térek, azonnal felülök, levegő után kapkodva.
- Hol vagyok? Mi történt…? – kérdezem, és a fejemhez kapok, mert éles fájdalmat érzek.
- Legurultál a lépcsőn, mikor hoztad le a bőröndöt. – hallom meg Jonas Papa hangját.
- Nagyon ijesztő volt. Joe kapart össze a földről. – mutat át a fejem fölött Denise, mire arra nézek. Joe kint áll a medence szélénél, zsebre dugott kezekkel, és a vizet fürkészi.
- Én mondtam, hogy kérd meg, hogy segítsen. – néz rám Nick megrovóan, de kedvesen, miközben a fejemet simogatja.
- Mindegy.. meg tudtam volna oldani. – legyintek, és körbe nézek. – Mennyi az idő?
- Hát… ¾-ed órával a tervezett indulás után vagyunk.. – sóhajt Id. Kevin, mire elkerekednek a szemeim.
- Jesszusom, csak miattam? – pattanok fel, de el is szédülök egy kicsit, így Nick tart meg, még mielőtt felborulnék.
- Igen, mert úgy tűnt, eléggé beütötted a fejedet.
- De most már jól vagyok, induljunk! – mosolygok körbe.
- Oké. – áll fel Nick is. – Joe! Indulunk!
Erre a fiú felénk fordul. Szomorú tekintettel mér végig, és mikor bejön, halk, rekedt hangon szólal meg.
- Jól vagy? – érdeklődik, de nem néz rám.
- Jól. – adok tömör választ, majd az előszobába igyekszem. Legnagyobb meglepetésemre már sehol sincsenek a bőröndök.
- Kivittetek mindent? – nézek a mögöttem álló Nickre csodálkozva.
- Ki. Úgyhogy menjünk. – tol ki az ajtón.
Ahogy kiérek, vagy 40 paparazzival találom szembe magam.
- Te jó Isten, ezek mit keresnek itt? – kérdezem idegesen.
- Minket. – megy el mellettem Joe.
- Remek…
Ezzel követem a fiút, és felszállok a ház előtt parkoló buszra.
- Katie, ismered Big Rob-ot, ugye? – kérdezi Nick, miközben a néger pasasra mutat, aki épp Joe-t ölelgeti.
- Még szép. Csak rég találkoztunk. – mosolyodom el, és a néger férfihoz lépek.
- Szia… - köszönök neki hirtelen, mire felém fordul.
- Katie! – kiáltja, és hirtelen felkap, mire sikítva felnevetek.
Mindenki mosolyog a jeleneten, még Joe szája sarka is felfelé görbül. Egy kicsit. És csak egy fél másodpercig.
- De jó, hogy itt vagy. – szorítom magamhoz.
- Én is örülök neked! – mondja, majd letesz a földre.
Leülök a buszban lévő, nagy kanapéra, Nick mellé.
- Igen, most már rájöttem, hogy ismered… - bólint mosolyogva.
- Remek. – nevetek fel, és hozzá bújok, mire átölel.
- Mindenki itt van? – kérdezi Jonas Papa, mire körbenézek. Big Rob, Denise, Joe, Frankie, Nick, Id. Kevin… és én.
- Apa, Garbo-ék a másik busszal jönnek? – kérdezi Joe hirtelen.
- Nem, ők majd Kevinék után nem sokkal szállnak fel. – jön a válasz.
- Te.. Ki az a Garbo? – nézek Nickre csodálkozva.
- Garbo a basszerünk. Joe a zenekarról beszélt. – simogatja a karomat lágyan.
- Ja, értem… - bólintok.
- Akkor induljunk… - biccent Jonas Papa, és az ajtók bezáródnak.
Érzem, hogy megindul alattunk a busz.
- Oké, szóval az első állomásunk Torontó lesz, 2 nap múlva. – ül le mellénk Id. Kevin, és egy halom lapot rak a buszon lévő asztalra. – A show este 7-kor fog kezdődni, Katie dalaival. Jó lenne, ha addigra mindenki tudná a dalokat.
- Pontosan akkor melyikek lesznek? – kérdezi Joe, mire ránézek. Egy fél pillanatra viszonozza a pillantásomat, utána az apjára néz.
- Stop The World, Gonna Get Caught, Catch Me, This Is Me és On The Line. – sorolja fel őket.
- Oké.
- Szóval.. Holnap megállunk félúton valahol.. még nem tudom, hogy hol… Mert muszáj lesz egyet próbálnunk a zenekarral. Kicsit necces ezt az utolsó pillanatban kitalálni, de szerintem nem lesz gond. John-ék hamar megtanulják a dalokat. Ahogy odaértünk, ami valószínűleg éjjel lesz, megnézzük a színpadot. És másnap megcsináljuk a finomhangolást, a főpróbákat, és utána… kezdődhet a turné.
Ahogy kimondja ezeket a szavakat, mind tapsolni kezdünk.
Hirtelen arra figyelek fel, hogy a busz megáll, és kinyílik az ajtó.
- Halihóó! – bukkan fel Kevin és Danielle.
- Sziasztok! – köszönök nekik mosolyogva.
Miután felszálltak, a busz tovább indul, és Jonas Papa nekik is felvázolja a turné menetét. Nagyjából.
- Kev, beszélhetnénk? – kérdezi Joe hirtelen.
- Hát persze.. – áll fel Kevin Danielle mellől, és tesójával együtt hátramennek az ágyakhoz, és becsukják az ajtót.
- Iszom valamit… - állok fel, és a busz konyha részébe sietek, ami történetesen a „hálószoba” mellett van.
Miközben előszedem a vizet a hűtőből, ki tudok venni pár mondatot a halk beszélgetésből.
- Miért nem hagyod abba, és lépsz végre tovább?? Nem az számít, hogy mi volt a múltban, vagy hogy mi lesz a jövőben! Az ég szerelmére, maga az út a fontos! Nincs értelmes végig csinálni ezt a sok szarságot, ha nem élvezed az utat! És tudod, mit? Mikor majd a legkevésbé számítasz rá, jön valami remek dolog! És az jobb lesz, mint amiről valaha álmodtál. – mondja Kevin.
- De… Hogy kell feladni ezt az érzést? Egyszerűen csak.. döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek a közelében? És közben mondjak ellent a szívemnek, és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző zöld szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vagy azt a csodálatos illatát? Vajon eljön az idő, amikor mind eltűnik belőlem és szívemből a fájdalom…? Minden nyom nélkül? Mintha soha nem is lett volna ott semmi? Hidd el, bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen attól féltem – éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezeim közül. Hogy az agyam olyan, mint egy.. mint egy szita, és egy napon nem fogom tudni pontosan visszaidézni a szeme színét vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem, azt nem szabad őket. – válaszol Joe.
Én hosszas monológja közben vizet töltök magamnak, megiszom, majd újra töltök a pohárba, hogy végig tudjam hallgatni, amit mond. Megdöbbenve teszem vissza a vizet a hűtőszekrénybe, és vissza ülök Nick mellé.
- Elég szomjas lehettél.. – néz rám.
- Igen, az voltam. – bólintok, és a fülem mögé túrom a hajamat, miközben a busz ismét megáll.
Joe és Kevin kijönnek a szobából, és mindenki a nyíló ajtó felé néz.
- Sziasztoook! – lép be 4, számomra ismeretlen férfi, és mögöttük egy szőke lány.
- Szia, Chelsea! – köszön neki Joe mosolyogva.
- Sziaaaa! – kiáltja a lány, majd a négy pasit félrelökve a fiúhoz rohan, és hosszú csókkal köszönti, amitől nekem összeszorul a gyomrom…
Szóval Ő az. Ő Joe barátnője.
- Anya, Apa… mindenki. Bemutatom Chelsea Kane-t, a barátnőmet. – fordul felénk Joe.
Nick és Kevin ideges arccal néznek össze, míg a többiek furcsán köszöntik a lányt.
- Ez az a Chelsea…? – kérdezi Nick Kevintől halkan, mire a bátyja bólint.
- Remek… Jó kis turné lesz, ha ez végig itt lesz. – sóhajtja Nick, és ezt a mondatát most nekem címezte.
- Miért?
- Plázacica a csaj.. Végig nyafogni fog. – dörzsöli meg a homlokát.
- Jack! – fordul a négy pasi felé hirtelen Joe, és megöleli egyiküket. Majd utána a másik hármat is.
A 4 férfi mindenkivel kezet fog, aki a buszon van, Denise-t és Danielle-t pedig két-két puszival köszöntik.
- Nos, akkor én is szeretném bemutatni a barátnőmet. – áll fel Nick, és felhúz engem is. – Ő itt Katie.
- A teljes nevemen Katherina Demetria Ferrera. – egészítem ki, szégyenlősen mosolyogva.
- Igen. – nevet Nick. – Ők pedig balról jobbra: Jack Lawless, a dobosunk, Greg Garbowsky, a basszusgitárosunk, de mi csak Garbo-nak hívjuk, John Taylor, a gitárosunk, és végül Ryan Liestman, a billentyűs.
Erre a névre azonban felfigyelek, és ahogy jobban megnézem a raszta hajú férfit, azonnal felismerem.
- Ryan…? – nézek rá hitetlenül, mire neki is kikerekedik a szeme.

- Katie! Uramisten! – kiált fel, mire hozzá rohanok, és magamhoz ölelem…


Ne haragudjatok, hogy most nincs több kép, de nem otthon vagyok, és itt nagyon gyorsan megy le a net (mobilnet). ://
Azért remélem, tetszett a rész, 4 komment, és megpróbálom hozni a következőt! :))

#ilysmpeace
Puszi: Kelly ♥♥

16 megjegyzés:

  1. Jó hosszú rész lett,de nagyon tetszett!:))
    Én azért kicsit sajnálom Katie-t Chelsea miatt..:/
    De remélem,hogy attól még,hogy az a csaj is ott lesz,jó lesz a turné. Meg persze a közös duett Joe-val :D :P
    Várom a kövi részt. Komikat!!!:D
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igyekeztem... :)
      Jo lesz az, ne aggodj ;))
      az nem foglalkoztat amugy, hogy vajon Katie es Ryan honnan ismerik egymast? ((:

      xoxo: Kelly

      Törlés
    2. Azt pont elfelejtettem oda írni :D de amúgy az is érdekel:))

      Törlés
  2. Nagyon jó lett!!!
    És megint az egyik legjobb résznél hagytad abba...!!! És am én is sajnálom Katie-t (szerintem szakítania kellene Nick-kel és összejönni Joe-val =) de ez az én véleményem =D)
    Várom a kövit =)
    Kitti ♫

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszi. :))
      fuhh most nagyon szomorkas hangulatom volt mikor irtam, azert lett ilyen depis resz. :))
      sietek. :)

      Törlés
  3. Én is sajnálom Katie,és nagyon remélem,hogy még lesznek Joe-val közös percei:D
    Siess a kövi résszel!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, abban biztos lehetsz, hogy lesznek meg kozos pillanataik. :))
      sietek megigerem. :)

      Törlés
  4. Nagyon tetszett ez a rész!:) Kíváncsi vagyok,hogy mi lesz Katie és Chelsea között..mármint,hogy veszekedni fognak-e vagy ilyesmi :D
    Egyébként nagyon ügyes vagy:)
    Remélem hamar fent lesz a következő rész!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom szepen! :)
      igyekszem irni, de valoszinuleg csak vasarnap vagy hetfon lesz... :/
      vagy ma egy nagyon rovid. :s

      Törlés
  5. Szia.
    Remek lett ez a rész. Kivàncsi vagyok h mi fog történi a turnén.
    Hamar a kövi részt!!!
    Pusszancs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Koszonom szepen. :) (egyenlore meg en is kivancsi vagyok, hogy mi lesz...)
      probalom! :)
      xoxo

      Törlés
  6. Kicsit szomorú rész lett!!! De nekem akkor is nagyon tetszett!!! :) Kíváncsi vagyok mi lesz Joe és Katie között a turnén!!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igeen tudom, de ilyen hangulatom volt, es orulok, hogy tetszett. :))

      Törlés
  7. Szia!
    Én is megérkeztem.
    Beállok a sorba, mert nekem is tetszett a rész, de ez nem lep meg. Miért van olyan érzésem, hogy Joe-nak csak azért van barátnője, hogy Katie-t idegesítse/féltékennyé tegye?
    Nick pedig mint mindig, most is aranyos volt. :$♥ Denise meg nagyon kedves. :)
    Remélem minél előbb olvashatjuk a következőt. :)
    Puszi. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. :)
      Koszonom. :)))
      Hat ez majd kiderul. ;))
      Nick meg mikor nem aranyos? :D
      En is remelem.... :s

      xox.

      Törlés